Emlékezés Szemerjai Szász Domokos püspökre egy hibaigazítás kapcsán

Dicséretesnek és elismerésre méltónak tartom a Népújság szerkesztőjének ama törekvését, amellyel például az elmúlt esztendőben lehetőséget adott a reformáció 500. évfordulója alkalmából egyházi témájú írások közlésére. Örvendhettünk, hogy ezen írásokból megismerhettük a marosvásárhelyi egyházak kialakulásának történetét.

Az Örökségünk őrei című sorozatban Marosvásárhely, Nyárádszentanna nevezetes épületeiről olvashattunk, a Barangoló című pedig a Maros megyei helységeket, nevezetességeket ismerteti. 

A Népújság február 13-i számában az író-szerkesztő Vajda György Szász örökség címen Szászrégen városáról s annak templomairól ad bő tájékoztatót. A szászrégeni református templom adatainak felsorolásánál egy téves mondatra akadtam: „A szászrégeni református templom felavatására Szász Ferenc püspök közreműködésével 1890 őszén került sor”.

Egy népszerű újság írójától véleményem szerint méltán elvárható a nevek hiteles, pontos közlése. Ugyanis tudtommal az Erdélyi Református Egyház történetében Szász Ferenc nevű püspök nem létezett. A szóban forgó püspök Szemerjai Szász Domokos volt, id. Szemerjai Szász Károly enyedi, marosvásárhelyi tanár egyik fia. Id. Szemerjai Szász Károly, az édesapa nagynevű politikus, író, az uniónak nagy harcosa, az 1848-as kormánynak kultuszállamtitkára volt. Hitvesével, Munstermann Franciskával együtt itt nyugszanak a marosvásárhelyi református temetőben. 

A Vajda György írásában jelzett tévedés kiigazítása lehetőséget nyújt számomra Szemerjai Szász Domokos erdélyi püspök méltatására, ugyanis ebben az évben van születésének 180., jövő évben halálának 120. évfordulója. 

Szemerjai Szász Domokos személyiségének és életművének ismertetésére Vásárhelyi János egykori püspök Erdélyi református püspökök az utolsó évszázadban című művéből idézek, és magának a püspöknek az évi jelentéseiből: „Szász Domokos 46 éves volt 1885-ben, mikor az Erdélyi Egyházkerület püspöke lett. Ettől kezdve még teljesebb önfeláldozással vetette bele magát az általa olyan tisztán meglátott nagy feladatok betöltésébe. Így lett Szász Domokos az Erdélyi Egyházkerület egyik legnagyobb, igazán alkotó püspöke”.

Az 1896. jubileumi évben jelenti Szász Domokos: „Templomot és imaházat építettünk összesen 71-et. Renováltatott 141. Iskola épült 83, papilak 92, körlelkészség lett szervezve 35.” Hozzáteszi e jelenté-séhez e megható mondatot: „A mi kezeink megkötözve lehanyatlanak, elménk világa kialszik, szívünk dobogni megszűnik, de anyaszentegyházunk akkor is örökké élni és virulni fog”.

1899-ben temetésénél Kolozsváron a Házsongárdi temetőben a Szász Domokos által is nagyon szeretett és becsült Molnár Albert, az ékes szavú erdélyi prédikátor a következő szavakkal fejezte be a nagy püspök méltatását: „És meghalván is élsz. Érezzük, látjuk, tapasztaljuk életedet. Itt vagy közöttünk, velünk, előttünk… Ott amaz intézet, melyet Ő a jövendő lelkipásztorok képzésére alkotott. Tekintsünk ez intézetre. Ez Ő. Amott az új templom, ez Ő. Mellette az árvaház, melynek rendeltetése, hogy az otthontalan árvák benne otthont találjanak. Ah, az a szent ház, ez Ő. Szerte megyünk az országban. Ott a völgyekben, ott hegyeink között, egy fényes alak megy előttünk. Ez Ő. Félszáz új templom mutat az ég felé. Ez Ő. Ő ez, Ő. Ez mind Ő. Lelkünk előtt megnyílik az ég. Ott az Atyának jobbján a Jézus Krisztus. Ott Isten trónja körül az apostolok, a reformátorok, ott a megdicsőültek fénye dereng. Ott a seregben egy most oda fölszállt alak. Egy glóriás alak, ez Ő”.

Az idő múlásával sokszor veszélyeztetve volt és van, amit alkotott, de elmondhatjuk, hogy az idők próbájában az általa épített kolozsvári teológián új nemzedékek sora tanult. Az általa épített templomokban egy szenvedő nép zsoltárt énekel, imádkozik és evangéliumot hallgat. Körlelkészek papsága szolgálja azt a népet, amelyet ő megmenteni kívánt.

Szász Béla ny. ref. lelkész