Sajnos egy olyan főút közelében, aminek zaja, szennye a mellékutca elején levő házakat is érinti, évről évre romlik a helyzet, miközben az adó alattomosan vagy nyíltan araszolgat fölfele.
Állítólag a megyeközpont belvárosában lakom. Ennek megfelelően fizetem az emelt ingatlan- és telekadót, amiért elvárnám, hogy tiszta, rendezett, civilizált, egészséges környezetben éljek. Sajnos egy olyan főút közelében, aminek zaja, szennye a mellékutca elején levő házakat is érinti, évről évre romlik a helyzet, miközben az adó alattomosan vagy nyíltan araszolgat fölfele. Reggel, ha gépkocsival indulok munkába, nagyon kell figyelnem, hogy a főútról nagy lendülettel és sebességgel beforduló járművekkel nehogy összeütközzem. Sokan agresszívan az öklüket rázzák abban a tévhitben, hogy nekik van elsőbbségük. Holott a kicsi mellékutca kétirányú, de mivel sokan parkolóhelynek használják, a két oldalon álló gépkocsik miatt egy sávnyira szűkül a hely, és ilyenkor nem fér el két autó egymás mellett. Az utcát már régen egyirányúsítani kellett volna, de az ottlakók jelzése ez idáig nem talált meghallgatásra. Az úttest tele van egyre jobban mélyülő kátyúkkal, amelyeket néhol a parkoló gépkocsik miatt lehetetlen kikerülni. Így volt ez a múlt évben is, az útjavítók ugyanis nem szoktak elérni a kicsi mellékutcába, így a gödrök feltehetően tovább mélyülnek és terebélyesednek.
Ha gyalogosan tartok hazafele, a főutca sarkára épített tömbház előtti mocskos, rendezetlen terület elhagyva az építkezéskor összetört járda „piskótáin” bicsaklik ki a lábam. Bár már többször szóvá tettük, a megrongálódott járdaszakaszt nem javították ki. Remélem, hogy az igénytelenül, szakértés hiányában lerakott „piskótákból”nem lesz részünk az utcában, még akkor sem, ha már darabokra szakadt a járdán az aszfalt. Az utcaseprők is elkerülnek bennünket, mert a polgármesteri hivatal a mellékutcák rendszeres seprésére nem köt szerződést. A háztartási hulladékot valamikor a déli órákban viszik el, amikor a dolgozó ember még nincsen otthon, ezért számítani lehet arra, hogy az utcán maradt kiüresített kukákat szemfüles gyűjtögetők elgörgetik, hogy újra eladják, ahogy már nem-egyszer megtörtént. És még nem is szóltam a szagokról. Esős, borús, ködös időben zsíros, büdös füst lepi el a környéket. Ma is talány számomra, hogy az illetékes hatóságok hogyan engedélyezhették húsfeldolgozó üzem működését a belvárosban. Persze, akár örülni is lehetne, hogy most már nem rendszeresen szagoljuk. És sokak szerint potomság a füstokádó nagytestvérhez képest, csakhogy egyre riasztóbb, hogy közvetlen vagy távolabbi környezetünkben mind többen betegednek és halnak meg tüdő- és egyéb rákos daganat miatt. Visszatérve a belvárosi kicsi utcára, amikor sietek valahova, parkoló gépkocsi zárja el a kijáratot, a kitett figyelmeztető táblák mit sem számítanak. Ha valakinek ismerős a történet, megnyugtatom, hogy mindezért mi vagyunk a hibásak, mert elnézzük, hogy semmibe vegyenek és még többet fizessünk azért, ami jobbára csak bosszúságot okoz, és amit a „kirakatrendezéssel” elfoglalt városvezetők nem vesznek észre.
