Emberszerető optimizmus

Fotókiállítások megnyitóján közhelyszámba menő fordulatként mindig elhangzik, hogy a képek önmagukért beszélnek. Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotóművész esetében sutának tűnik ez az állítás. Az ő felvételei valójában napjaink fotográfiája cáfolatának is tekinthetőek. Miközben minden tájékoztatási eszközön – a maroknyi kütyüktől az óriáskivetítőkig – a borzalom és szörnyűség kimerevített pillanatai ömlenek felénk, ő a tragédiában is megtalálja a bizakodás fűszálait. Mert az élet kiserken még az elárasztott Bözödújfalu iszaptengerében is. Aki ezt meglátja és megörökíti, annak nem csak jó szeme kell legyen, hanem a szívével kell látnia. Türelemmel, vissza-visszatérő kutakodással kivárni az exponálógomb ideális kioldási pillanatát. Mostani felpörgött világunkban majd’ minden képvadász gyorstüzelő masinával lesipuskás módon lövi sorozatait. Bálint Zsigmond beépül. Neki nemcsak a kaput tárják ki, a szemérmes falusiak az öreg ház hálószobájába is betessékelik. Befogadják maguk közé. Sok esetben már családtagnak tekintik. Visszajáró rokonnak, aki őszinte érdeklődéssel hallgatja sorsuk meséjét. A leképező masina ilyenkor lép működésbe. Léleknyitogató sikerének titkát fiatalabb klubtársaira is próbálja áttestálni. Azt, hogy ő minden esetben küld egy felvételt azoknak, akiket megörökített. A Bernády Házban kiállított képeken több esetben is látható, amint az évtizedekkel azelőtt készített fényképet milyen nagy becsben őrzik és mutogatják alanyai. Akinek volt szerencséje Bálint Zsigmondot elkísérni egy ilyen fotóstúrára, az életre szóló élménnyel lett gazdagabb. Engem több mint három évtizeddel ezelőtt vitt magával egy széki esküvőre, ahova akkor vidékünkről kevesen jutottak el. Az örömszülők meghívottja volt, mert azelőtt pár évvel fotózott náluk. Olyan bizalommal, szeretettel fogadták, hogy az esemény minden mozzanatában részt vehetett. Még a menyasszonyöltöztetés ceremóniáján is. Mi tagadás, irigyeltem szerencséjét. 

Bálint Zsigmonddal nehéz lépést tartani. Nemcsak azért, mert fiatalokat meghazudtoló vitalitással bír, hanem a vidéki mindennapokat képileg leíró következetes megszállottságáért is. Egyfelől az Orbán Balázs fotóihoz hasonlatos historizálásért, másfelől pedig a megnyugvást sugárzó sorsábrázolásért. 

A kiállítás megtekintése visszaadhatja az emberbe vetett hitünket.