Emberközpontú megközelítés az ápolásban

Ápolás és életminőség címmel háromnapos nemzetközi konferenciának adott otthont a hétvégén a Sapientia egyetem koronkai campusa. A Gyulafehérvári Caritas, a Kinaesthetics Romania és a svájci Életminőség Alapítvány által szervezett eseményen tíz országból vettek részt a szociális és az egészségügyi rendszerben az ápolás, beteggondozás terén dolgozó szakemberek. 

A konferencia megnyitóján dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora köszöntötte a résztvevőket, mint mondta, örömmel fogadták be a rendezvényt, annál is inkább, mivel az egyetemen közegészségügyi szak is működik, amit országos viszonylatban elsőként a Sapientia indított el, és amelynek a profilja igencsak kapcsolódik a konferencia tematikájához. Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója hangsúlyozta, az általa vezetett szervezet több mint két évtizede foglalkozik ápolással, idősotthonokban, illetve az otthoni beteggondozói szolgálat keretében munkatársaik az idősek, betegek otthonaiban segítenek rajtuk. Mint mondta, amikor elkezdték a munkát, nyugat felé tekintettek, kissé irigykedve, hiszen ott igen jól működő modellek léteztek az ápolás terén.  Viszont ma a tapasztalat arra utal, hogy a nyugati országokban is sok esetben finanszírozási gondok merülnek fel, nehezen találni munkaerőt ezen a területen. Dr. Márton András rámutatott, munkájukhoz mindvégig az adott lendületet, hogy találtak olyan társakat, akiknek szintén nem volt mindegy, hogy az ápolásra szorulóknak milyen az életminősége. Ezért a konferencia egyik fő célja, hogy fogjanak össze azok a szakemberek, akiknek ez a szempont fontos, és ösztönözzenek egy új szemléletet, annak érdekében, hogy az ápolásra szorulókat az adott helyzetükben önellátásra tudják serkenteni, ebben őket megerősíteni, hogy ne a függőséget, hanem az egyén függetlenségét mozdítsák elő azzal a segítséggel, amit nyújtanak nekik. 

Stefan Knobel, a svájci Életminőség Alapítvány elnöke elismerően szólt az erdélyi szakemberek- ről, mint mondta, sokat tanultak tőlük. A hétvégi konferencia egyik jeles meghívottja a svájci Liliane Juchli nővér (fotó) volt, aki a német nyelvterület egyik legjelentősebb úttörője az ápolás terén. Kollégáival együtt ő tette le a szakszerű ápolás alapjait, az ő nevéhez fűződik a szakkönyv, amiből az ápolást oktatják. Az elmúlt évtizedekben ápolók egész generációinak adott irányt az általa kidolgozott A mindennapi élet tevékenységei (MÉT) modell. A nővér előadásában az ápolás történetéről, az ötszáz oldalas szakkönyv létrejöttének a folyamatáról, és az általa kidolgozott modellről szólt. Mint mondta, munkája során gyakran szembesült azzal a szemléletmóddal, amikor az ápolásra szorulók esetében nem az emberből indulnak ki, hanem az a fő szempont, hogy mi a diagnózis, milyen kezelés kell, maga az ember pedig háttérbe szorul. Viszont az ápolással foglalkozóknak fontos megérteni, hogy az embert nem lehet a testére, a betegségére vagy a tüneteire leegyszerűsíteni.

– A beteg embert, aki ápolásra szorul, csak a maga teljes valójában szemlélhetjük. E nélkül az összefüggés nélkül minden cselekvés egyszerű technikává válik, és nem vezet az életminőség javításához. Elengedhetetlen tehát, hogy ne legyen teljes képünk az emberről. Az emberi érintkezés az ápolás alapja. Az én meglátásom, hogy úgy ápolok, amilyen vagyok. Eszerint az, ahogyan az embereket látom, és közelítek hozzájuk, szoros összefüggésben van azzal, ahogyan ápolok és gondoskodom róluk – fogalmazott a nővér. Úgy véli, a munkáját hatékonyan végző ápoló nem csupán adatokat gyűjt, azaz például egyszerűen megkérdezi a betegtől, hogy tud-e lépni, és az azt mondja, hogy nem, nem kell beérni ezzel a válasszal, hanem a látszaton túl, a háttérben álló okokra kell figyelni, hiszen lehet, hogy azért mondja ezt, mert miután egyszer már leesett, nem mer többé próbálkozni. Az okokat kell keresni, és arra összpontosítani, hogy miként lehet neki segíteni, mire lehet építeni az adott betegnél, hogyan lehet aktiválni az erőforrásait. A nővér rámutatott, manapság, amikor a betegek kezelésében elsősorban gazdasági szempontok érvényesülnek, az általa kidolgozott megközelítés reményt ad, mivel arra törekszik, hogy az életet szolgálja.

Liliane Juchli nővér szerint a fiatal generáció azon tagjainak, akiket az ápolás érdekel, tudniuk kell, hogy ez nem egy olyan munka, amit a számítógép előtt kell végezni, hanem a beteg ágya mellett. Megjegyezte, hogy amikor páciensként feküdt a kórházban, sok fiatal ápolóval találkozott, akik bementek a kórterembe a modern felszereléseikkel, és nem a betegre, hanem a gépekre figyelve tették a dolgukat. Ezért meggyőződése, hogy a fiatalabb generációknak példaképekre van a legnagyobb szükségük, akik megmutatják nekik, hogy észszerű döntés ezt az utat választani, és kiállni a szakmai értékekért.  A konferencián a továbbiakban szó esett arról is, hogy miért kell újragondolni az ápolást kibernetikai megközelítésből, a család és intézmény közötti együttműködésről, az ápolásra szorulók számára kialakított új lakóformákról és az onkológiai betegek életminőségéről is, ugyanakkor számos műhelymunkára is sor került. A hazai szakmabeliek mellett többek között svájci, németországi, ausztriai, olaszországi, moldáviai szakemberek előadásait hallgathatták meg a résztvevők.