Ember és állat együttélése, harmóniája

A több mint mint tízezer éve tartó ember és kutya közötti barátság az idők során egyre szorosabb kapcsolattá tökéletesedett. A kutyatartás a felelősség mellett anyagi kiadással, lemondásokkal is jár, de ennek jogát nem lehet elvenni attól, aki tudatosan ezt felvállalja, és számára esetleg épp egy háziállat – kutya, macska, tengerimalac vagy madarak – társasága jelenti a kötődést, a kapcso-latot. 

A hivatalosságoknak és a polgároknak a házi kedvencekhez való viszonyulása országonként és városonként eltérő. Kutyákat a világ minden részén tartanak, igaz, eltérő körülmények között, illetve különböző céllal. Svédországi tanul-

mányútjáról hazatérve a lányom mondta, hogy legszívesebben abban az országban élne. Miért? A számtalan pozitívum mellett első helyen a kutyatartók jogait említette. „Képzeld, termetes kutyával is bemehet a gazdi bármelyik áruházba, és nyugodtan sétálgatnak a pultok között vagy beülnek egy étterembe, ami ott természetes, míg bennünket a városnapok alkalmával a ligetbe sem engednek be nyolckilós kutyusunkkal, amely a markukat nyújtó koldusoknál ezerszer tisztább.” 

Míg egyes nyugati államokban természetes az áruházban bevásárló kutyás gazdi, vagy étteremben az asztal alatt elterülő és türelmesen várakozó eb, mifelénk egyelőre ez elképzelhetetlennek számít, akárcsak a jól eltervezett kutyaparkok létesítése. Jelentéktelen azon kutyafuttatók száma az országban és megyeszékhelyünkön, ahol a kutyatartók civilizált körülmények között hancúrozhatnának állataikkal. Lapunk hasábjain nemegyszer szóvá tettük a kutyafuttatók hiányát, a meglévők silányságát, a kutyafuttatók létesítéséről szóló helyi tanácsi határozatot, amelyet egykor elfogadtak ugyan, de azóta sem történt előrelépés, porosodik, akárcsak a többi feledésre ítélt tanácsi határozat. Pedig közvetlen környezetünkben is egyre többen választják a kutyák társaságát, így erről is kellene beszélni, de ideálisabb volna cselekedni. 

Nem lehet szőnyeg alá söpörni egy kategória azon jogos igényét, hogy olyan parkokat jelöljenek ki számukra, ahol a házi kedvenc biztonságban szaladgálhat póráz nélkül is, a tulajdonos pedig felügyel rá, ugyanakkor, természetesen, felelősség- gel tartozik környezete tisztán tartásáért, és civilizált kutyatartóként összegyűjti az állati ürüléket. Azzal pedig végképp nem lehet egyetérteni, hogy megyeszékhelyünkön a közterületen lévő parkokból kitiltják a szabadtéri tömegrendezvényekre kutyájukkal érkezőket, ezáltal ugyanis hátrányos megkülönböztetésben részesítik az állattartó adófizető polgárokat.

Németországban – a többi európai országokkal összehasonlítva – a kutyatartás imázsa igencsak pozitív. Igaz ugyan, hogy kevesebb kutyát tartanak, mint mifelénk, de a német polgárok többsége állatszerető, a család teljes jogú tagjaként kezelik kedvenceiket, és kirándulásra, bevásárlásra egyaránt azok kíséretében mehetnek. A Kontakt német–magyar városmagazin szerint Németországban általános vélemény, hogy aki kutyát tart, az jól szituált, magabiztos és igényes. Általános vélekedés, hogy a német kutyatulajdonosoknak az átlagosnál magasabb a jövedelmük, amit statisztikai adatok is igazolnak, és nagy részük saját lakással vagy kertes házzal rendelkezik. Erre szükség is van, mert a főbérlők nem szívesen engedélyezik háziállatok tartását. A kutyák, méretüktől és fajtájuktól függetlenül, hűséges, odaadó és szerető barátaik embertársaiknak. Mivel társaságkedvelők, a kutyatartásról nem ajánlott elhamarkodott döntést hozni, ugyanakkor kiegyensúlyozott étrendre, sok mozgásra és rendszeres orvosi ellenőrzésre van szükség ahhoz, hogy egészségesek és barátságosak maradjanak. 

Az elkövetkezőkben szakemberek tanácsait figyelembe véve megpróbáljuk a felelősségteljes állattartás szépségeit és nehézségeit körbejárni.