Visszaemlékszem arra, amikor 2-3 évvel ezelőtt Nagyernye község vezetését tette próbára az akkori köztisztasági szolgáltató. Nem vitte el időben a szemetet, mindenféle kifogást felhozott, az emberek felháborodása az egekig csapott. A községvezetés a bürokrácia és a jog keretei között „hadakozott” a köztisztasági céggel, hiszen mindenki közös érdeke volt, hogy jól működjön a szolgáltatás, érvényt szerezzenek a szerződésnek. Aztán sikerült új céggel leszerződni, és a hulladék begyűjtése, elszállítása jelenleg is zökkenőmentes.
Marosvásárhely hasonló „cipőben” jár, de a helység méreteit, a lakosság számát tekintve egy ilyen botrány sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint egy község esetében. Falun az ember visszaviszi az előcsomagolt háztartási hulladékot, majd egy hét múlva újra kiteszi, esetleg komposztálja, a szelektívvel már más a helyzet. Bízik benne, hogy megoldódik a gond. Türelmesebb. Városon a tömbházlakó nincs hova tegye a háztartási hulladékot, nem mellesleg komoly összeget fizet ezért a szolgáltatásért. No meg a tavaszi nagytakarításért, ami a jelek szerint Marosvásárhelyen „nyári” lesz, ha ugyan el nem marad...
Vannak tehát jogos lakossági elvárások, az önkormányzatnak pedig csak bizonyos jogi keretek között szabad működnie. Hogy a jelenlegi helyzet mennyiben megörökölt, mennyiben politikai hátterű, illetve gazdasági érdekek generálják-e csupán, az adófizető polgárt nem igazán érdekli. Egy ideig türelmes, bizalmat szavaz a városvezetésnek. Egy ideig. Mert utána már gyanakodik. És kérdez. Miért húzódik évek óta a megyei hulladékgazdálkodási program megvalósítása, a 2-es zónát (Marosvásárhelyt) is beleértve, miért van folyamatban a negyedik közbeszerzési eljárás is a városban, immár közvetlen tárgyalással? Miért nem vontak jogilag felelősségre még senkit a történtekért? Hogy jutottunk oda, hogy veszélyhelyzetet hirdetnek ki az egykor a tisztaság városának tartott megyeszékhelyen? Precedens nélküli helyzet.
Valószínűleg csak így lehet rövid távon megoldani a szemétügyet. A probléma hosszú távú megoldása annak függvénye, hogy a városvezetés képes lesz-e nagyon gyorsan eligazodni a köztisztasági „bizniszben”, megküzdeni a minden oldalról keresztbe tevőkkel, és működőképes, színvonalas szolgáltatást végző vállalattal kötni szerződést. Mert ha nem, valóban egyre mélyülő veszélyhelyzet állhat elő, beláthatatlan következményekkel.
