Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-06-12 14:41:45
Napokig tartó megalázó várakozás után a külföldi egészségügyi ellátás finanszírozását lehetővé tevő E 112 nyomtatvány nélkül kellett elutaznia Brüsszelbe a Gergely családnak, hogy a sikeres májátültetésen átesett Gergely Szidónia Angyalka állapotát a műtétet elvégező brüsszeli orvos ellenőrizze, és a további teendőket meghatározza. A megyei pénztár főorvosa és vezető menedzsere elutasította a család kérését a brüsszeli ellátás költségeinek fedezésére az egészségbiztosítás kasszájából. A jóváhagyást nem „szőrösszívű” férfiak tagadták meg, hanem két nő, feltételezhetően ők is édesanyák. Egyikük a pénztár főorvosi székében családorvosi képesítéssel hozta ezt a döntést, a pénztár vezetője azonban egy csecsemőket, kisgyermekeket ellátó intézet élén állt, ahonnan nemrégiben is küldtek külföldi ellátásra kisgyermeket. A visszautasítást azzal indokolták, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár elnöke 2008. évi 592-es rendeletének 40-es cikkelye alapján egy romániai beteg a kezelőorvos ajánlása alapján kezelésre jogosult egy uniós tagállamban, abban az esetben, ha azt itthon nem tudják elvégezni. Később a 45. cikkelyben már egészségügyi szolgáltatást emleget a rendelet. Szidikénél az édesanyjától kapott és a kislány állapotából ítélve jól működő máj biopsziáját, echográfiai vizsgálatát és az egyéb szükséges májfunkciós próbákat kell elvégezni, és ezek alapján, ha szükséges, meghatározni a kezelést. A megyei pénztárnál ezt kivizsgálásnak minősítették, és a bukaresti Fundeni kórházba küldték a családot, ahol korábban a műtétet nem vállalták, mivel a kislány májdaganatai a hasnyálmirigyet is behálózták. Ezért kellett az erdélyi és a külföldi segítőkész emberek anyagi támogatásával Büsszelbe vinni Szidikét, s természetes dolog, hogy az orvos, aki műtötte, szeretné ellenőrizni munkájának az eredményét, ahogy a család is abban a sebészben bízik, aki elvállalta ezt a kényes beavatkozást. Az is köztudott, hogy a romániai eredményekben sok európai országban kételkednek, ami nem csoda, hisz az itthoni orvosok is csak az általuk elismert laboratórium eredményeit fogadják el.
Az előírásokat lehet jóindulatúan magyarázni, amit a megyei pénztár illetékeseiről nem mondhatunk el, amiben valószínűleg szerepe volt annak is, hogy egy magyar családról van szó. Az édesanyát az indulás előtti napon is megalázó módon reggeltől estig várakoztatták a pénztár folyosóján, így a lehetőséget, hogy autóval utazzanak, elszalasztották, és majdnem lekésték a repülőgépet is, ami lehetetlenné tette volna a szolgáltatás elvégzését, hisz köztudott, hogy egy brüsszeli klinikán betartják a programálást. A történtek után úgy tűnik, hogy a sokat emlegetett önálló kórházak mellett saját egészségbiztosítási pénztárra is szüksége lenne a romániai magyar közösségnek, hogy egyetlen gyerek se lehessen a hátrányos megkülönböztetés áldozata.