Az Amerikai–Román Kereskedelmi Kamara (AmCham) megrendelésére végzett gazdasági elemzés néhány igen súlyos következtetést fogalmazott meg: többek közt arra hívja fel a döntéshozók, a kormány figyelmét, hogy az elkövetkező 10 évben 1,1 millió lakos „tűnik el” Romániából, ami mintegy 224 ezer munkavállaló hiányát vetíti előre 2026-ra. Miközben 2022-ben 145 ezren hiányoztak a munkaerőpiacról, 4 év alatt ez a szám 80 ezerrel növekszik. Azonban az AmCham igazgatótanácsi tagja szerint ez a szám akár meg is duplázódhat. Ami már aggasztó, hiszen a munkaerőpiac jelentősen befolyásolja az ország gazdasági mutatónak alakulását. Szám szerint: 2022-re 4,4 milliárd euróra becsülik a termeléskiesést, ami 2026-ra 9,6 euróra növekedhet, az államkassza pedig 2,4 milliárd euróval kevesebb jövedelmet könyvelhet el. Az is érdekes adat, hogy míg 2010–2020 között egymillióval lettünk kevesebben, 2030-ig a becslések szerint ugyanennyien „tűnnek el” Romániából. Egyértelmű, hogy leginkább a külföldi munkalehetőség „szívja el” a 15–64 év közötti munkavállalókat. A felmérés kitér az inaktív csoportokra is, a nem dolgozó lakosság számát 400 ezerre becsülik, amivel Románia a listavezető Olaszországot követi. Elsősorban a 15-25 évesekről van szó, akik nem tanulnak, és nem is dolgoznak, számuk 350 ezerre tehető.
Az AmCham által felvetett megoldások egyike a külföldi, EU-n kívüli országokból érkező, több százezres nagyságrendű munkavállalók beengedése, ami ugye „tűzoltás”, és rövid távon működhet eredményesen. Sokkal nehezebb és hosszú távú megoldás az országban levő nem dolgozó réteg „aktivizálása”. Ehhez kellene politikai akarat – hangzott el.
Politikai akarat, vagyis egy jól összehangolt terv. Mert a munkaerőpiac zsugorodása mellett demográfiai problémát is jelent a fiatal korosztály elvándorlása. A döntéshozóknak olyan stratégiákat kellene kidolgozniuk, amelyek egyrészt a családok támogatására, másrészt a feketemunka kifehérítésére, a szakoktatás erősítésére összpontosítanak. A sok százezer, jelenleg papíron minimálbéren, a valóságban félig feketén vendéglátóiparban, építőiparban, szolgáltatási területen, turizmusban foglalkoztatott munkavállaló 10-20-30 év múlva minimálnyugdíjból tengődő nyugdíjas lesz. Azt kell megnézni, miért hagyja el az országot éppen az a magas képzettségű vagy jó szakmával rendelkező fiatal, aki külföldön fog családot alapítani és gyermekeket vállalni, és hogyan lehetne itthon tartani őket? Hogyan lehetne szakmát tanítani azoknak, akik itthon képzelik el jövőjüket? (Igazán jó példa lehetne erre a fiataloknak indított NEEDs képzéssorozat.) Valójában a családokat segítő, a vállalkozói szférát fellendítő politikákra lenne szükség. És arra, hogy az állam ne minduntalan „zsebeinkben kotorászó”, hanem korrekt partner legyen.
