Ha az lenne a kormány dolga, hogy szilveszteri kabarékat írjon, az idei költségvetéssel a világon bárhol díjesőre számíthatna a műfajban. A szakértők egyöntetű véleménye szerint az idei költségvetés a csapnivaló tavalyinál is klasszisokkal rosszabb, és erre még rájön, hogy az idei választási év, amikor a tavalyi spórolós csomaghoz hasonló népszerűtlen intézkedéseket úgy fogják kerülni a politikusok, mint ördög a tömjénfüstöt. De ne lepődjünk majd meg, ha a választások másnapján olyan megszorításokra ébredünk, amikhez képest a tavalyi spórolócsomag egy barátságos simogatás volt.
Tavaly sikerült 12 milliárd lejjel alábecsülni a költségvetés adóbevételeit, erre az idénre a kormány megfejelte a bevételi előirányzatot további 30 milliárd lejjel, anélkül hogy ezt az optimizmust bármi indokolta volna. Sok éve a bruttó nemzeti össztermék 30 százalékát sem érik el a hazai költségvetési adóbevételek, de idénre a kormány szlogenjei szerint ez a teljesítménymutató tíz százalékkal javul, az adóhatóság digitalizálása és a behajtás hatékonyságának növelése következtében.
Ez nálunk a gyakorlatban úgy néz ki, hogy miután az akkori, digitalizálásért felelős miniszter áprilisban beismerte, hogy a szakhatóság sehol sem tart az ehhez szükséges informatikai fejlesztések terén, az új évtől parancsba adták az elektronikus számlák használatát a cégszférában. Azokban az országokban, ahol az adószedés digitalizálását komolyan veszik, és ennek a behajtás hatékonyságában jól látható eredménye van, az adóhatóságok éves büdzséjének átlagosan 10-20 százalékát költik az informatikai bázis fejlesztésére. Nálunk, ahol kőkorszaki szinten állunk, 1 százalékot. Anélkül, hogy konkrét összegekbe mennénk bele, és találgatnánk, hogy mennyiből mit lehet fejleszteni, már ennyiből is érthető a hazai kormányzati szlogenek komolysága. És még tegyük hozzá, hogy ott, ahol ezt a műfajt az őt megillető komolysággal művelik, az eredmények nem a fejlesztések másnapján, hanem több hónapos, akár éves eltolódással kezdtek jelentkezni. Ugyanis az, hogy digitálisra állítjuk át a számlázást, önmagában még csak annyit jelent, hogy a hivatalnak lesz egy milliós nagyságrendű adatbázisa. De ahhoz, hogy bár egy adócsalót fülön is csípjünk, ezt az adathalmazt fel is kell dolgozni, meg kell találni és kiszűrni belőle a gyanús pénzmozgásokra utaló jeleket, majd beazonosítani az ezek mögött álló cégeket és személyeket. Anélkül, hogy túl mélyen másznánk bele technikai részletekbe, maradjunk annyiban, hogy ebből az egész mutatványból a rendszer létrehozása viccesen könnyű az utána következő lényegi munkához képest. Nálunk egyelőre a rendszer létrehozása zajlik, és a cucc, ahogy van, már próbafázisban napokra bedöglött. Szóval ez a csoda sem az idén fogja feltölteni a kongó regáti államkasszát. Az ránk, az adófizető balekokra marad a választások másnapjától számítva.
