Élő néphagyomány a ma és a holnap nemzedékének

A Hagyományok Háza I. mikházi szabadegyeteme

A hét végén ismét számos látogató érkezett Mikházára, ezúttal sem véletlenül. A Nyárád menti településen péntektől vasárnapig a magyarországi Hagyományok Háza által első alkalommal megszervezett mikházi szabadegyetem programsorozata zajlott: délelőttől késő délutánig néprajzi tematikájú előadásokon, azok után pedig koncerteken vehettek részt az érdeklődők, a pénteki és szombati nap pedig táncházzal zárult. Amint azt a szervezők rendezvényismertetőjükben is hangsúlyozták, azért esett a választásuk az utóbbi időben csűrszínháza miatt is széles ismertségre szert tevő falura, mert a Marosvásárhely közelében fekvő település az erdélyi kultúra emblematikus helye. A mikházi ferencesek rendfőnöke volt Kájoni János, a Cantionale Catholicum és a róla elnevezett kódex szerzője, valamint itt, egyházi keretek között, a kolostorban indult el az iskolai oktatás, amelyet később Vásárhelyre helyeztek. Itt született Kacsó Sándor hírlapíró és Széllyes Sándor, a legendás Székely Népi Együttes vezéralakja is. A szervezők ezekhez a gyökerekhez kívántak visszatérni a Hagyományok Háza első mikházi szabadegyetemének megrendezésével, amely nyitott volt mindazok számára, akik a hagyományátadás jó gyakorlatait kívánták megismerni a nappali előadásokon és a műhelymunkákban. Az esti műsorokra pedig azokat is várták, akik jó előadásokat szeretnek látni, és kedvelik a hajnalig tartó táncházmulatságot.

Mi szombat délután látogattunk ki Mikházára, akkor még javában zajlottak a különböző, néprajzi tematikájú – a táncoktól a meséken, viseleteken, alkalmazott folklorisztikán keresztül a történelmi-jelenkortörténeti témájú – értekezések mind a helyi iskola épületében, mind a kántori lakban és a Csűrszínház udvarán lévő sátorban, a színházban néptáncos műhelymunka és tánctanulás folyt, míg páran a rekkenő meleg ellen az udvaron felállított kocsmasátor alatt kerestek menedéket. Az esti kon-certeknek és táncelőadásoknak a mikházi ferences templom és a Csűrszínház adott otthont, péntek este a Barozda együttes Kájoni János és a népzene című koncertjén (Kájoni János Cantionale Catholicum és a Kájoni-kódex dalai, valamint a népi gyakorlatban fennmaradt változatai, Pávai István és Simó József szerkesztésében, a templomban), valamint a Barozda együttes, a Heveder banda, a Lelkes zenekar és az Öves együttes Generációk című közös koncertjén (szerkesztette: Molnár Szabolcs) a Csűrszínházban vehetett részt a nagyérdemű. Szombat este, a napközbeni értekezéssorozatot követően a Magyar Örökség díjas Marosszéki Kodály Zoltán gyermek- és ifjúsági kar (karvezetők: Czakó Gabriella, Nagy Éva Vera, Lokodi Anna) lépett fel a ferences templomban, míg a Csűrszínházban a Kincses Marosszék címmel a Székely Mezőség, a Maros- és Nyárádmente hagyományőrzőinek előadása zajlott Fazakas János szerkesztésében, utóbbin közreműködött a Maros Művészegyüttes zenekara és Kásler Magda. A vasárnap délelőtt az események összefoglalójával, az egyes munkacsoportok eredményeinek ismertetésével telt el (a szabadegyetemen elsősorban a Hagyományok Házával együttműködő partnerek, civil szervezetek előadói tartottak értekezéseket), majd a Böjte Csaba által celebrált szentmisével ért véget a két és fél napos, hagyomány- és értékteremtő rendezvénysorozat. 

Az értékteremtés bizonyos, és a hagyományteremtés is az: amint azt Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója a vasárnap délelőtti kiértékelőt követően elárulta, a folytatás nem lehet kétséges. 

– Amikor idejöttünk Mikházára, nem is gondoltam volna, hogy ilyen szeretettel és ilyen könnyen fogad be a vidék bennünket, hálás vagyok és boldog, hogy ezt sikerült megszerveznünk, és biztos vagyok benne, hogy folytatása is lesz. A vége pedig tényleg lélekemelő volt, mert az értékelés után (ahol az volt az általános vélemény, hogy folytatni kell, a hogyanban – szakágakra bomlás, hosszasabb időtartam és hasonlók – természetesen vannak véleménykülönbségek) eljött közénk Böjte Csaba testvér, és egy nagyon szép szentmisén vehettünk részt a templomban, ahol a marosszéki Kodály kórus tagjai is szolgáltak, énekeltek. Mindez méltó megkoronázása volt az itt-tartózkodásunknak. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is folytatjuk. Ami a szabadegyetem szakmai részét illeti, ezt nagyon hasznosnak tartják mind az előadók, mind a közönség. Arra, hogy az emberek leüljenek, és megbeszéljék egymással a szakmai dolgaikat, nagyon jó keretet biztosított a szabadegyetem, hiszen az értekezések után nagyon élénk viták és beszélgetések bontakoztak ki az érdeklődők és az előadók között, ami nagyon hasznosnak és termékenynek bizonyult. Nagyon szeretnénk jövőre is folytatni, remélem, hogy a mikháziaknak sem okoztunk túl nagy galibát a rengeteg autóval, ami rázúdult a falura, de úgy láttam, hogy a két telt házas előadáson is nagy számmal voltak jelen a helyiek; úgy érezzük, hogy befogadott a falu is és a vidék is bennünket. Köszönjük ezt nekik, a jövőre nézve pedig továbbra is néprajzi tematikájú szabadegyetemben gondolkodunk, hiszen elsősorban azzal foglalkozunk, hogy az élő néphagyományt tovább vigyük a holnapba, és ezzel megőrizhessük a következő nemzedékek számára is.