Miután az észak-atlanti szövetség főtitkári címe nagy ívben elkerülte, és a nagy brüsszeli bársonyszékosztásnál sem kínálták meg valamilyen jó zsíros pozícióval, a hazai szenátus egy székével is beérné a leköszönő elnök. Ez abból derül ki, hogy a liberálisok olyan törvénymódosító javaslattal álltak elő, ami lehetővé tenné a hivatalban levő elnöknek, hogy pártlistán, de mégis függetlenként indulhasson a parlamenti választásokon. Hogy ne kényszerüljön a nyugdíjas lét viszontagságaira a jól végzett munka „bajnoka”.
Az alkotmány szerint az államelnök nem lehet párttag, a választási törvény szerint pedig a pártok jelöltlistáin csak párttagok szerepelhetnek. Ez áthidalható egy olyan törvénymódosítással, ami az államelnök számára a mandátuma végén lehetővé teszi, hogy függetlenként pártlistán induljon a parlamenti választásokon. Precedens már van ilyenre, pont húsz évvel ezelőtt a szocdemek találtak ki egy ilyen dedikált törvénycikkelyt az államelnöki székből akkor leköszönő vezérük számára, aki a szenátusban landolt az elnöki mandátumot követően. És most a liberálisok szó szerint lemásolták az akkori javaslatot.
Akkor a szociknak ez sima ügy volt, mert parlamenti többséggel rendelkeztek, most a liberálisoknak ehhez a játszmához szükségük van a koalíciós partner támogatására, hogy a törvénymódosító javaslat átmenjen a törvényhozáson. Amennyiben nem megy át, a palota „fikusza” akkor is indulhatna a parlamenti választásokon, de ehhez le kellene mondania az államelnöki funkciójáról. És ebben az esetben a szenátus aktuális elnökeként a liberálisok generálisa venné át ideiglenesen az elnöki széket, akinek minden nyilvános népszerűségi felmérés szerint ez lenne az egyetlen esélye, hogy beleszagoljon az elnöki palota légkörébe.
De nem úgy tűnik, hogy a tábornoknak legalább ennyi idő is kijutna az elnöki bársonyszékből. Miután hétfőn a liberálisok tervét megszellőztették a médiában, másnap az elnöki palota előállt egy nyilatkozattal, miszerint a „fikusz” nem fog lemondani az elnökségről a parlamenti indulás kedvéért. Amúgy nem is kényszerülne rá, ha megkapja a dedikált törvénymódosítást, mert a mandátuma december 20-án jár le, az új parlamentet pedig az alkotmány szerint a választások után legkésőbb 20 nappal kell összehívni, ez a határidő december 21. Az általában a lajhárt pirulásra késztető lassúsággal reagáló szobanövényünk részéről ez a szinte értelmezhetetlenül gyors reakció nem arra enged következtetni, hogy fontolóra sem venné ám a parlamenti indulást, ha nem kapja meg a szükséges dedikációt. Sokkal inkább arra utal, hogy a koalícióban már le van zsírozva a megállapodás. Ami a szocik részéről érthető is, mert az utóbbi tíz évben felmutatott eredményeivel ez a név egy kolonc lesz a liberális listán.
