Élni láttam a verset

Mondják, énekelik és furulyán játsszák. Pop Ágnes tanítványai, a Bolyai Farkas középiskola negyedikes kisdiákjai verses-zenés összeállítással köszöntötték Kovács András Ferenc költőt, aki adventi ünnepségük vendége volt. Csakúgy záporoztak a szebbnél szebb, bohókás és ünnepi költemények, amelyeket kedves huncutsággal, ünnepélyes komolysággal adtak elő László József fizikatanár kíséretével, aki furulyálni tanítja őket.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Mondják, énekelik és furulyán játsszák. Pop Ágnes tanítványai, a Bolyai Farkas középiskola negyedikes kisdiákjai verses-zenés összeállítással köszöntötték Kovács András Ferenc költőt, aki adventi ünnepségük vendége volt. Csakúgy záporoztak a szebbnél szebb, bohókás és ünnepi költemények, amelyeket kedves huncutsággal, ünnepélyes komolysággal adtak elő László József fizikatanár kíséretével, aki furulyálni tanítja őket.

Amikor rossz a kedve, Kovács András Ferenc verset olvas – jegyezte meg az egyik kisfiú, miközben az osztály az irodalomról, a versről, az ihletről faggatta a költőt, arról, hogy hány évesen próbálkozott először versírással, kitől örökölte ezt a képességét, milyen érzés átvenni a Kossuth-díjat, milyen a siker íze, s mit érez, ha megzenésítik, ha mondják a versét, hogy irigyek-e egymásra a költők, s miért követnek el öngyilkosságot – hulltak a kérdések a versekhez hasonlóan a vendégre, aki türelmesen meghallgatta ifjú olvasóit, s valemennyiüknek válaszolt is.

Jó azoknak a költőknek, akik gyermekverset írnak, hisz kinevelődik az olvasóközönségük – nyugtázta Kovács András Ferenc, majd később elárulta, hogy ma is él benne az a félénk kisfiú, aki azért nem mert szavalni, mert attól tartott, hogy megakad. A kórusban viszont mindig szívesen énekelt, s a megfoghatatlan ihletről szólva elmondta, hogy néha a dallam születik meg benne, s azt öltözteti a szavak ruhájába. A világra, a szépre, a játékra való nyitottság mellett jól kell ismerni a szavak jelentését, árnyalatait, a nyelvet, hogy a költő átadhassa azt, ami a másik ember lelkét megérinti. Így válik a dallam, a gondolat verssé, ami sokféle formát ölthet. A számítógépes világban is hűségesnek kell maradni az irodalomhoz, s a kommunikáció új csatornái mellett is szeretni kell a könyvet, amely a fantázia minden rétegét megmozgatva más, érdekes világokkal, életekkel ismerteti meg az olvasó embert. Ahogy a mesék is oda röpítenek, ahol minden megtörténhet, s ahol mindig győz az igazság. „Az ember olyan, mintha kikopna a mesékből, de sem a gyermekkorból, sem a mesékből nem lehet kikopni” – mondta a vendég. A siker érdekes dolog – folytatta a válaszokat – , de nem kell görcsösen csak arra törekedni és meggörnyedni sem kell a súlya alatt, mert se több, se jobb nem lesz tőle az ember. A jó költők nem irigyek egymásra, örvendeni tudnak egymás sikerének. Önkezűleg pedig közülük is annyian vetnek véget az életüknek, mint a más foglalkozásúak közül, a hatalom azonban gyakran az életük árán hallgattatja el őket. Jó érzés az, ha megzenésítik a költő verseit, de még jobb, ha kisdiákok szívében, szavában kel életre a szép szó, a játékos gondolat.

Élő költővel, egy művészetre érzékeny tanítónő és egy zenész fizikatanár irányításával jó volt ezzel az élő költészettel találkozni.