Élni és előrelépni!

Kis közösség a harcói magyarságé. Ma, amikor arról szólnak az elméletek, hogy csak a nagyoknak van jövőjük, mi mégis hiszünk a jövőben. Ellentétben az óriási közösségekkel, nálunk mindenki ismeri a másikat. És ebben rejlik az erőnk! Nem nagy ez az erő, nem világrengető, de éppen elég arra, hogy úgy tudjunk élni, hogy bizakodással tekintsünk a jövőbe.

Harcó élni akart és élni akar. Minden korból vannak erre bizonyítékaink. Ezeréves templomunk van! – mondhatjuk büszkén. Igaz, hogy ebben a kijelentésben van némi felkerekítés, de mégis figyelemre méltó, hogy valamikor az 1100-1200-as években épülhetett. Akárhogy is számolunk, akik e völgynek ezen a részén laktak, 800 évvel ezelőtt is a távoli jövő számára építettek. A templom közel egyméteres fala repedés nélkül bírja az évszázadok megpróbáltatásait.

Nemcsak a távoli dicső múltban volt jellemző ránk a megmaradás akarása, hanem az elmúlt száz év viharai idején, és a jelenben is. A harcói református gyülekezet építő gyülekezet. Amikor nem épített, akkor javított, megőrizte azt, amit őseitől kapott. Jelen pillanatban is építjük a jövőnket. Igaz, világviszonylatban nem haladunk óriási lépésekkel, de igyekszünk mindig előre tenni a lábunk, mert tudjuk, hogy amit szilárdan megépítünk, az a jövőnk támaszának biztosítéka lesz.

2016-ban egy sajnálatos félreértés miatt megtorpant a haladásunk, de a rövid tétovázás arra volt jó, hogy kipihenjük magunkat, és újult erővel lendüljünk a munkába. Váratlan gondnokcsere történt a gyülekezetben. A falu felkért, hogy vállaljam el a gondnoki feladatot. Tudtam, hogy nagy kihívások elé állok, ha elfogadom a tisztséget. Az előttem járók egytől egyig tevékenyek voltak. Példaértékű kitartásuk felbátorított, hogy merészen álljak a közösség élére. Láttam és megértettem, hogy csak akkor tudom méltóan végezni a feladatot, ha a példákból tanulva folytatom az elkezdett építő tevékenységeket.

Eltelt két év a hátam mögött. A múlt év végén visszatekintettem az eltelt időszakra. Biztatást adtak az apró sikerek. Ismétlem, csak a kívülállók számára jelentéktelenek, amiket sikerült véghezvinnem társaim segítségével. Ezek a sikerek nekünk nagy elégtételt jelentenek. Terveim között szerepelt az imaházunk hibás cserepeinek kicserélése és ablakainak újrafestése – sikerült. A terem belső festésre szorult – ezt is megoldottuk. A kerítés javítását még az elődöm kezdte el – most közel állunk a teljes befejezéshez. A harangok villamosítása folyamatban van.

És mikor mindezekkel elkészülünk, akkor sem állhatunk meg. Nagy álmunk az Árpád-kori templomunk teljes restaurálása. Ez már óriási kihívás: sok pénz és utánajárás az ára. Reméljük, lesz elég erőnk végigjátszani ezt a bonyolult folyamatot, és azt is reméljük, akadnak segítőtársak és támogatók!

A múlt hagyatékának megőrzése mellett tovább szeretnénk folytatni az építkezést. A jelen követelményeihez igazodva ravatalozó építését is fontolgatjuk. Tudom, mennyi fáradozással jár egy ilyen munka, azt is tudom, hogy lesznek, akik rosszallják majd ezt a kiadásokkal járó munkát, de nem torpanhatunk meg, mert akkor az idő elszalad mellettünk.

Erőnk a múlt példája, reményünk a jövő. Így érdemes élni!

Keresztesi Csaba gondnok