2021. január 22., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Új és furcsa környezet

A líceum kezdete vízválasztó a fiatalok életében. Ilyenkor kezdenek el olyan tanulmányokkal megismerkedni, amelyek valóban érdeklik őket, és lassan kikristályosodik, hogy mit szeretnének később az egyetemen tanulni, milyen hivatás mellett teszik le a voksukat.

Azonban a kilencedik osztályban ezenkívül még számos érdekes esemény zajlik. Ilyen például az összerázó, ahol az új közösség tagjai megismerik egymást, megtanulnak bízni egymásban, és egy csapattá kovácsolódnak. Ott van a gólyabál is, ami talán a legnagyobb esemény a kilencedikesek életében, hiszen itt mutathatják meg, hogy mire képesek, és itt avatják be őket az iskolai életbe. Ezek az események az idén elmaradtak, és bár mindenki számított erre, mégis minden kilencedikest fájdalommal töltött el, érthető módon.

Az elmaradt eseményekről és a nem megszokott kilencedik osztályról Orosz Tímeát és Zayzon Rékát, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 9. osztályos tanulóit kérdeztük. 


Orosz Tímea: Már az is nagy öröm lenne, ha iskolába járhatnánk

– Megvalósult álom volt számomra, hogy a kilencedik osztályt a Bolyaiban kezdhettem. Medgyesről érkeztem, ahol már sajnos nincs magyar nyelvű líceum, bennem pedig soha nem merült fel, hogy ne az anyanyelvemen tanuljak. Szeptembertől egy teljesen új életet kezdtem, más városban, más iskolában, új emberekkel ismerkedtem meg, egy új közösség tagja lettem. Minden pillanatát élveztem annak az egy hónapnak, amit a szó szoros értelmében a Bolyaiban tölthettem. Ezt az időszakot sem lehet azonban teljesen hagyományosnak nevezni, mert heti két nap online oktatás folyt. Annak ellenére, hogy maszkban voltunk, csak hetente három nap találkoztunk, és nem voltak közös programok az iskolán kívül, elmondhatom, mindent megtettünk azért, hogy egymást, az osztályfőnökünket és a tanárainkat megismerjük. Személyesen én jó néhány barátságot ki tudtam építeni, velük naponta tartom a kapcsolatot, és az interneten keresztül próbálunk különféle közös tevékenységeket kipróbálni. Szerintem a többi osztály és minden fiatal hasonlóan cselekszik napjainkban.

Be kell vallanom, a nyáron nem is reméltem, hogy a megszokott formában kezdődik el az iskola. Lehet, hogy furcsán hangzik egy diák szájából, de én nagyon örvendtem annak, hogy végre iskolába mehetek. Természetesen számítottam rá, hogy vissza fog térni az online. Ennek pedig megvan a jó és a rossz oldala is. A negatívumok közé sorolnám, hogy nagyon hiányoznak a közös programok, a szocializálódás, illetve kimondottan fárasztó napi 6-8 órát ülni a képernyő előtt, arról nem is beszélve, hogy nem egészséges. Értelemszerűen így is hálásnak kell vagy legalábbis kellene lennünk, hogy lehetőségünk van erre, hiszen az ország több pontján a diákok nem tudnak részt venni az órákon. Meggyőződéssel állíthatom, hogy mind a tanárok, mind a diákok a maximumot próbálják kihozni ezekből az órákból. Egyértelműen nehezebb feldolgozni a tananyagot, hiszen otthon, a szobánkban sokkal több olyan tényező van, ami elvonhatja a figyelmünket. 

Ami nagyon elszomorít, hogy lemaradtunk a hagyományosnak mondható kilencedikes programokról, nem tudtuk a megszokott formában megünnepelni azt, hogy a Bolyai diákjai lettünk. Arról nem is beszélve, hogy fiatalok vagyunk, most lenne az ideje a kirándulásoknak, a szórakozásnak, és igen, a bulizásnak is. Viszont valahol a szívem mélyén számítottam erre, hiszen a járvány miatt a nyolcadikos ballagásról is lemaradtunk. Szóba került, hogy amennyiben a járványhelyzet megengedi, megszervezik a gólyabált. Lehetséges, hogy egy utólagos eseménynek nem lenne ugyanaz a hangulata, de szerintem mindenki nagyon hálás lenne bármilyen közös programért, ahol felhőtlenül és biztonságosan együtt tudunk szórakozni. Én már annak is nagyon örvendenék, ha újra járhatnánk iskolába, ahol találkozhatnék a barátaimmal, ismerőseimmel és a tanáraimmal. 



Zayzon Réka: Nagyon szerettem volna élményekkel gazdagodni

– Már nyolcadik osztály elején, amikor alkalmam nyílt megtekinteni a Bolyai Farkas Elméleti Líceum gólyabálját, elkezdtem terveket szőni a kilencedik osztályról. Hétéves korom óta az iskola diákja vagyok, így az évek során alkalmam volt betekinteni néhány középiskolai tevékenységbe is. A nagyobb diákok meséltek a különféle körökről, amelyek az iskolában működnek, akkor elterveztem, és most is szeretnék részt venni ezeken. Feltett szándékom új barátságokat kötni, aktívan részt venni az osztályközösség életében, valamint részt venni a gólyabálon. 

Idén elmaradt az összerázó és a gólyabál is. Talán ez szomorított el a legjobban, hiszen ezeken az eseményeken kovácsolódik össze az osztály erős közösséggé. A már említett köröknek köszönhetően pedig újabb közösségek alakulnak ki. A gólyabál elmaradására már a nyáron számítottam, de azért reménykedtem, hátha mégis megszervezik valamilyen formában, hiszen nagyon szerettem volna részt venni rajta. Az összerázó kirándulás hiánya szerintem a másik óriási veszteség, hiszen itt ismerik meg igazán egymást az osztály tagjai, itt tanulunk meg számítani egymásra, és így válunk igazi csapattá. Mivel ez elmaradt, talán még nem tudtunk igazán közösséggé válni.

Velem együtt öten folytatjuk ugyanabban az osztályban a tanulmányainkat a régi osztályból. Az a körülbelül 1 hónap, ameddig iskolába jártunk, szerintem kevés, hogy egy embercsoport közösséggé formálódjon. Nem volt elég időnk és lehetőségünk megismerni egymást, de remélem, hogy ez a bezártság lejártával megváltozik. Továbbá reménykedem, hogy a járványhelyzet meg fogja engedni, hogy bepótoljuk a hagyományos rendezvényeket. A gólyabál online megszervezéséről még volt szó ebben az évben, de sajnos a helyzet ezt sem engedte meg. Nagyon örvendenék, ha ezt később sikerülne megtartani, ha nem is a hagyományos módon. A hangulat valószínűleg nem lenne ugyanolyan, hiszen mindenki maszkot kellene viseljen, és a résztvevők száma is kisebb lenne, de pótolná azt a hiányt, amit most érzünk. A nem hagyományosan megvalósított programoknak is van pozitív oldala, hiszen ezáltal új lehetőségeket próbálunk ki.

Nagyon szerettem volna betekintést nyerni a gólyák életébe, a nagyobbak által mesélt élményeket átélni, és ez a koronavírus-járvány miatt nem valósulhatott meg. Meséltek rengeteg kirándulásról, amelyek szintén elmaradtak. Jó hír viszont, hogy az online oktatás ellenére alakulóban van egy nagyon jó osztályközösség, amelynek szeretnék aktív tagja lenni. Köszönettel tartozunk azoknak a nagyobb diákoknak és az osztályfőnökünknek, akik mindent megtesznek azért, hogy egy jó csapat jöhessen létre.