Elmaradt teendők a Környezetvédelmi Minisztériumban
– interjú Korodi Attila környezetvédelmi miniszterrel –
Az elkezdett programokat kell befejezni
Korábban szerzett tapasztalattal, második alkalommal vállalta el Korodi Attila a miniszteri tisztséget. Előzőleg olyan sarkalatos ügyekben kellett állást foglalnia, mint a verespataki aranybánya, a palagáz stb. Ezek ma is aktuális témák, amelyek további fejtörést okozhatnak. Ezekből kiindulva, többek között arról kérdeztük a minisztert, hogy várható-e valamilyen változás új mandátuma idején?
– Nem lesznek különösebb változások a minisztériumban új mandátumom alatt, mert a komoly feladatok továbbra is megvannak. Most nem az ún. „slágerekre” gondolok, mint a palagáz vagy Verespatak ügye, hanem például a hulladékgazdálkodás, klímaváltozás, a biodiverzitás terén bármennyire jól dolgozik a minisztérium, évek kellenek ahhoz, hogy eredményeket mutassunk fel. Nem vagyok megelégedve azzal, amit ezeken a területeken találtam a minisztériumban, így sok még a teendőm.
– Több településen arról panaszkodnak, hogy a Környezetvédelmi Alap támogatásával megépítendő csatornahálózatok finanszírozása elapadt, s ezért leálltak a munkálatokkal. Hogy állunk ezen a téren?
– Hozzáfogtunk a tervek elemzéséhez. Eddig erre a célra kifizettünk mintegy 150 millió eurót. Nem garantálom, hogy ebben az évben lesz erre pénz a Környezetvédelmi Alapban. De az életképes elképzeléseket, terveket, amelyek kivitelezés alatt állnak, és van hozzájuk helyi önrész is, áttesszük európai finanszírozásúakra. Reméljük, hogy ezáltal működni fog a beruházás, és a jövő év végéig be tudják fejezni az elkezdett munkálatokat. Soha sem lesz erre elegendő pénz a román költségvetésben, ezért ez a megoldás látszik kivitelezhetőnek, ugyanis az európai alapok pontosak és stabilak.
– Egyre többet hallunk a klímaváltozásról, alternatív energiaforrások bevezetéséről. Van-e a minisztériumnak erre kidolgozott stratégiája? Mondjuk, olyan megoldások bevezetésének a támogatására, amelyek ezt a célt szolgálják.
– Nem fogunk támogatni cégeket. A zöldkártyák miatt az országban akkora léptékben valósultak meg szélerő- és napkollek-torparkok, kis teljesítményű vízi erőművek, hogy ezen a téren Románia teljesítette a 2020-ig tartó kötelezettségeit. Ha az iparról beszélünk, akkor egy olyan finanszírozási vonalat fogunk beindítani, amellyel az újrahasznosítható hulladékokat felhasználó ipari berendezések beszerzését, felszerelését támogatjuk, mert van néhány olyan újrahasznosítható hulladéktípus, amelyet nem tudunk feldolgozni, ezért jelenleg exportálnunk kell.
– Sikeresnek bizonyult a zöldházprogram. Folytatódik-e, lesz-e valamilyen változás?
– Eddig mintegy 20.000 olyan kérés van a zöldházprogram keretében, amelyet elvileg elfogadott a minisztérium, de nem kötött szerződést a finanszírozásra. Azt szeretném, hogy az idén a családok kapják meg a finanszírozást, ha pedig megengedi a költségvetés, akkor még egy újabb kiírást indítunk a nyár folyamán, amely programba beleférhet az is, hogy a biomasszával működő és napkollektoros megújuló energiatermelő berendezéseket is támogassuk. Ehhez viszont még el kell végezzünk néhány gazdasági számítást, mert az az álláspontunk, hogy csak úgy érdemes támogatni a zöldenergia meghonosítását, ha ez valóban hatékony, és tényleg van eredménye, konkrétan csak akkor finanszírozzuk a fával működő kazán vagy a napkollektor felszerelését, ha ezek működtetése hozzájárul az energiaköltségek csökkentéséhez.
– Románia határidő-eltolást kért az uniótól a hulladékgazdálkodási program végrehajtására, számos hulladéktelepet be kellett volna fedni. Miként lehet hatékonyan előrelépni ezen a területen?
– Minden megyében, ahol lehetőség volt erre, kötöttünk európai pénzekből támogatott beruházási szerződéseket, amelyek valahogy beindultak. Tudomásunk szerint a kivitelezések helyi tényezők miatt fékeződtek. Valóban, Maros megyében is gondot jelent a hulladéktároló bezárása, de nem lenne az, ha a helyi önkormányzatok komolyan végeznék a dolgukat, mert attól függetlenül, hogy mikor érkezik meg közbeszerzési szinten az erre szánt pénzösszeg, a hulladéktárolókat be lehet takarni egy vékony földréteggel, ezek a helyek körbezárhatók, és egy őrző-védő szolgáltatással megakadályozható az is, hogy ide újabb hulladékot helyezzenek el. A baj az, és ezt sokan nem látják be Romániában, hogy legyen bármilyen kis település, ha egyszer Brüsszel tudomást szerez arról, hogy nem tartják be a csatlakozási kötelezettségekben leszögezett feltételeket, nem zárják be a kis hulladéktárolót, akkor ezért büntetés jár. Az unió biztosai magánvállalkozásokkal kötöttek szerződést arra, hogy helyszíni szemléket tartsanak, és fotó-, illetve videodokumentációval igazolják azt, hogy mi történik ezen a téren. 19 olyan eset van az országban, ahol bizonyították, hogy nem tartották be a szabályokat. Egy ilyen eljárás következtében az illető települést akár 1,7 millió eurós büntetéssel sújthatják, ehhez hozzáadódik a napi 1500-tól 100.000 euróig terjedő késedelmi kamat is. A mulasztás felelőssége az önkormányzati vezetőt, magyarul a polgármestert terheli.
– Évek óta panaszkodnak a környezetvédelmi őrség vezetői, hogy kevesen vannak, nem tudják megfelelően teljesíteni a feladatukat, ezért például szemetesek, szennyezettek a települések. Mit lehet tenni?
– Nem látok esélyt arra, hogy a környezetvédelmi őrség kötelékét bővítsük, ugyanis nagyon leszűkítették a központi közigazgatás személyzetét. Eltöröltek minden be nem töltött állást, ami azt jelenti, hogy újabbat nem lehet létrehozni. Nekünk sokkal égetőbb kérdés az erdészeti felügyelőség (ITRSV), ugyanis ez a hatóság regionális szinten működik. A környezetvédelmi őrség olyan feladatokat is ellát, amelyek normális körülmények között a helyi közigazgatási egységek környezetvédelmi felelősének a hatáskörébe tartoznak. Az ellenőrzés nem kimondottan kormányzati, hanem helyi közigazgatási szerepkör, amelyet törvény szabályoz. Az a gond, hogy az önkormányzatok nem lépnek ezen a téren. Sajnos ennek a döntésképtelenségnek az állampolgárok a kárvallottjai, mert legtöbb esetben, ameddig egy-egy konkrét szennyezés esetén a környezetvédelmi őrség eljut a helyszínre, az már komoly gondot okozhat.
– Javítani kellene a természetvédelmi területek felügyeleti szabályzatán, hiszen akár a Natura 2000 program kapcsán is elmondható, hogy léteznek ugyan a behatárolások, de nem igazán működik a környezetvédelem ezeken a területeken. Mit lehet tenni?
– Jelenleg országos szinten a Natura 2000 program keretében védettnek nyilvánított területek 40%-ára már van beindított támogatási rendszer. 2015-ig elkészülnek a menedzsmenttervek, ekkor pontosan tudják majd a gazdák, hogy az adott területen milyen tiltó szabályok lesznek. A jelenleg nyilvántartásba vett szántókra, legelőkre nem lesz új szabályzat. Valószínű, hogy olyan kisebb erdősávok kialakítását fogjuk támogatni, amelyek a vadállatoknak éjszakai tartózkodási, illetve nappali pihenőhelyet jelentenének, erre kompenzációt lehet majd kérni. Nemrég a környezetvédelmi minisztériumban járt Dacian Cioloş, az Európai Bizottság mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztosa. Közösen eldöntöttük, hogy a mezőgazdasági szaktárcával együtt május közepéig felmérjük azokat a területeket, amelyeken kompenzációt kell fizetni, és a 2014–2020-as időszakra kibővítjük az APIA által nyújtott támogatási rendszert. Ez sokat jelenthet a gazdáknak. Remélem, az RMDSZ azon szándéka, hogy ez a fajta támogatási rendszer beinduljon, megbízható partnerre talál, mert sajnos az előző tapasztalatok azt igazolták, hogy ebben a mezőgazdasági minisztérium nem volt partner.
– Az ipari egységek engedélyeztetése körül mindig vita van, hiszen – akár korábban a marosvásárhelyi kombinátról, legutóbb pedig Szászrégenben egy formaldehidgyárról beszélünk – az emberek bizalmatlanok a megengedett határértékeket illetően, a szakvizsgálatokat végző cégekkel szemben. Van-e lehetősége a minisztériumnak arra, hogy ellenőrizze, mennyire szakképzett cégek végzik el ezeket a tanulmányokat, mennyire hitelesek és megbízhatóak?
– Tudomást szereztem a szászrégeni helyzetről, kivizsgáljuk az esetet, ameddig nincsen konkrét eredmény, nem szeretnénk erről nyilatkozni. Az a fontos, hogy határozott, tárgyilagos döntéseket tudjunk hozni, s ha kiderül, hogy megszegték a törvényeket, akkor felelősségre vonjuk az érintetteket. Arra nincs mechanizmusunk, hogy felülvizsgáljuk a tanulmányokat készítő szakcégeket. A baj nem az, hogy valaki rossz szakanyagot tesz le, hanem az, hogy azt elfogadják.
– Korábban is felmerült az az ötlet, hogy a nemkormányzati szervezeteket jobban kellene támogatni a Környezetvédelmi Alapból, hiszen szükség van arra, hogy a civil zöldszervezetek is megerősödjenek. Van-e kilátásban egy költségvetésbeli átcsoportosítás?
– Sikerült erre a célra elkülöníteni pénzösszeget a Környezetvédelmi Alapból, és májusban megjelenik majd a pályázati kiírás.
– Két visszatérő országos téma, amely fejtörést okozhat: a palagáz-kitermelés és Verespatak. Mi a helyzet ezen a területen?
– Folyamatban vannak a szakértői vizsgálatok, ameddig nem meggyőzőek az eredmények, nem bocsátunk ki engedélyeket.
– És a zöldbizonyítványok? Mit kell tudnia ezekről a lakosságnak, a cégeknek?
– Jól működő rendszer. Április végéig minden nagy szennyező gyárnak ki kell egyenlítenie a 2012-re meghatározott kibocsátási mérlegét. Ez azt jelenti, hogy ha valakik többet bocsátottak ki a kvótánál, akkor a szabadpiacon kell vásároljanak zöld bizonyítványokat, ha pedig kevesebbet, akkor a hónap végéig eladhatják a szabad kibocsátási kvótákat, így beruházási összegekre tehetnek szert ezáltal.
– Egyre többet hallunk arról, hogy az utóbbi időszakban csökkentek az erdőterületek. Mit tesz ez ellen a minisztérium?
– Folytatjuk az erdősítési programot, amelyet korábban elkezdtünk. Sajnos még mindig vannak olyan szerződések, amelyeknek nem tettünk eleget. Az egyik megépítendő autópályaszakasz mellé erdősávot telepítünk. Amint tisztázódik, hogy milyen forrásaink vannak, természetesen ezt a programot is bővítjük. Sajnos a Környezetvédelmi Alap alulfinanszírozott, úgyhogy nem ígérhetem azt, hogy ebben az évben újabb programokat indítunk be, ha befejezzük a megkezdetteket.
