Elmaradt búcsú…
szeretett, mélyen tisztelt osztályfőnökünktől, Bíró Margit magyartanárnőtől.
Ki volt ő? Az elhivatott pedagógus, példakép, felfoghatatlan emberi és eszmei érték, aki generációk lelkébe ültette el a magyar nyelv és irodalom iránti szeretetet.
Egész életét, tehetségét a magyar nyelv tanításának szánta, és autodidakta módon mind magasabb és magasabb szintre tornázta fel tudását. Csodáltuk előadói készségét, tehetségét. Tudtuk, hogy nála a tudásért meg kell küzdeni. Csak azt értékelte igazán, ha szép beszédre, szép fogalmazásra törekedtünk. Minket lányainak nevezett, úgy éreztük, egy családba tartozunk.
Nagysága, rendkívüli érzékenysége az irodalom iránt abban is megnyilvánult, hogy az irodalom logikájára próbált rávezetni.
Úgy tekintett a nyelvre, mint egy logikus egységre, aminek lelke van, amit többféleképpen lehet életre kelteni, csak meg kell találni a megfelelő kifejezőeszközöket. Igazi öröm volt számára, ha remekművek születtek egy-egy téma kidolgozása során. Ilyenkor nyilvánossá tette az osztály előtt, és látszott rajta az elégtétel. Mint Ady-imádó vált híressé, róla tudott csak igazán disszertálni, de bármely író vagy költő a kedvencének számított, attól függően, hogy mi volt a tananyag.
Nagy tehetség tűnt el, halála nagy veszteség számunkra. Nagyon fáj, hogy távozása csendben, észrevétlenül, a külvilág teljes kizárásával, a titokzatosság érthetetlen ködébe burkolózva történt.
Ez kétségeket vet fel bennem, hiszen egy ember- és életet szerető teremtés volt. Kinek és miért volt érdeke így eljárni, kizárni az őt szerető személyeket, hogy megadják neki a végtisztességet, és méltó búcsút vegyenek tőle?
Nem lehet, hogy nem hallunk többet Róla, hogy örökre elnémult e hang, hogy nincs már ez az irodalom iránt oly elhivatott angyali teremtés.
Örök búcsút veszünk Tőle, bárhol is van, emlékét megszépítjük, az 1976-ban végzett pedás lányai.
Isten veled, pihenésed legyen békés, nyugalmad csendes!
Hűséges tanítványa,
Makkai Ilona
