2022. december 6., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A magyar színházi világ legnagyobb eseményeként számon tartott tíznapos fesztivál versenyprogramjában tizenöt produkció szerepel.


A magyar színházi világ legnagyobb eseményeként számon tartott tíznapos fesztivál versenyprogramjában tizenöt produkció szerepel, melyeket Szilágyi Lenke fotóművész, Vekerdy Tamás pszichológus és Urbán Balázs színikritikus válogatott össze az általa szemlézett százhatvan előadás közül. A közönséget emellett százharmic off-programra, azaz koncertekre, közönségtalálkozókra, kiállításokra is várják.

A versengő hat nagyszínpadi és kilenc stúdióelőadás között erdélyi produkciók is vannak: a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Shakespeare-darabja, A velencei kalmár, Bocsárdi László rendezésében és a Kolozsvári Állami Magyar Színház Büchner-drámája, a Leonce és Léna, Tompa Gábor színrevitelében. Az off-program résztvevője az Egy lakodalom története, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem elsőéves mozgásművészet szakos hallgatóinak produkciója, András Lóránt koreográfus összeállítása is.

Az idei POSZT szlogenje a hagyomány és megújulás. A fesztiválnak Stenczer Béla és Márta István személyében új vezetői vannak. A csütörtöki eseménynyitóra Törőcsik Marit, a nemzet színészét kérték fel.

A múlt hét végén a vásárhelyi Művészeti Egyetem vendége volt Márta István, a budapesti Új Színház igazgatója, a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke, akivel Az erdélyi színházak és a POSZT címmel érdekes beszélgetést szerveztek. A színházi szakemberek és a média képviselői részvételével folytatott tartalmas eszmecsere moderátori szerepét dr. Gáspárik Attila rektor vállalta. Másnap tágabb tematikai körben folytatódott a tanácskozás. Erre külön visszatérünk. Most egy rövid interjú erejéig szólaltatjuk meg Márta Istvánt.

Jövő-előkészítés derűlátással

– A jelenlegi, általánosan nehéz anyagi helyzetben kellett némi optimizmus ahhoz, hogy a POSZT vezető tisztségét elfogadja.

– Igen, manapság nagy szükség van a derűlátásra. Én egyébként a POSZT jövő-előkészítő és megfigyelő vezetője vagyok, ami kissé tréfásan hangzik, de természetesen nem az. Amikor elvállaltam ezt a tisztséget, már elkészült a versenyprogram és az off-program, ilyen vonatkozásban teendőm már nem volt. Viszont a jövő előkészítésével foglalkoznom kell, tárgyaltam már a válogatókkal, tisztáznunk kell a szempontokat, kritériumrendszereket, meghatároztuk az elvárásokat, és kezdem megalapozni a jövő évi változásokat, amelyeknek a legfontosabb hozadékaként nyitni szeretnénk Európára, az európai színjátszásra. Showcase megrendezésére is gondolunk. Behoznánk a POSZT-ra húsz-harminc külföldi kritikust, fesztiváligazgatót, hogy közvetlenül látva, tapasztalva az ott történteket, vigyék, terjesszék a világban a magyar színház, a magyar színjátszás jó hírét.

– Az ilyesmi is növelheti a költségeket.

– Igaz, de szeretném, hogy azok az álmok teljesüljenek, amelyeket a szakmával közösen alakítunk ki, és itt a „közös” szó nagyon fontos. Ez is egy lényegbeli változás a fesztivál életében. És nagyon szeretném, ha transzparens, átlátható lenne a rendezvény. Máris összehívtam két olyan tanácskozást a színházi szakma résztvevőivel, ahol elemezzük a jelen helyzetet, és a jövőképet megpróbáljuk együtt, közösen kirajzolni, megkomponálni. Ez is fontos eleme a megújulásnak. Másrészt, visszatérve a financiális részre, el kell mondanom, hogy az állami résztámogatás és a város nagyszerű áldozatvállalása mellett elkerülhetetlen más pénzforrásokat is fölkutatni. Ennek a módszerét, technikáját az elkövetkező hónapokban dolgozzuk ki. Akár európai pályázatokra gondolok, akár más minisztériumokra, amelyek az országimázst igyekeznek ilyen formán is építeni.

– Az erdélyi színházi élet mennyire számíthat a továbbiakban az önök figyelmére?

– Az erdélyi színházakban elég gyakran születnek kiváló előadások, néha a sárga irigység fog el. Természetesen a minőség és az érték alapján kell bekerüljenek a POSZT programjába a különböző produkciók. A határok formálisan elválasztanak ugyan, de ez nem lehet akadály, ellenkezőleg, a válogatóknak fokozott figyelemmel kell követniük az itteni teljesítményeket. Ennek a technikáját is úgy kell alakítanunk, hogy minden értékes előadást megtekinthessenek, és ennek alapján döntsenek. Kötelező kontingenseket nem szeretnék. Melléfogás lenne meghatározni, hogy hány független produkció kerüljön a POSZT versenyprogramba, vagy megszabni, hogy hány határon kívüli társulat és előadás szerepelhet a Találkozón. Csakis az érték és minőség számítson. Egyébként annyi jó produkció születik egy évben, hogy inkább a legérdemesebbek kiválasztása okozhat nehézséget.

– Egy másik kiemelkedő jelentőségű, nagy horderejű fesztivál is kapcsolódik az ön nevéhez, a kapolcsi Művészetek Völgye. Ennek a megrendezése is már-már megoldhatatlan problémák elé állítja. A szükséges pénz előteremtése maga is művészet, sőt, talán inkább bűvészet. És nem véletlenül használtam ezt a szót.

– Mindjárt gondoltam. Három évvel ezelőtt vészesen nem volt pénzünk, kitaláltuk, hogy egy fékezett habzású fesztivált csinálunk Kapolcsi bűvészeti napok címmel. Negyedannyi programra került sor, mint azelőtt, ennyire futotta a pénzünkből. Aztán beütött a katasztrófa, a fesztivált már egyáltalán nem tudtuk megrendezni. Majd különleges csoda történt, és föltámasztottuk haló poraiból a Művészetek Völgyét, és 194 ezres látogatottsággal tartottuk meg. Pedig azt hittük, hogy közben elfelejtett minket a közönség, de mégis nagy volt az érdeklődés a rendezvénysorozat iránt. Az idén is időben elkészítettük a programot, július 22-én kezdünk, érdekesnek tartom a kínálatot.

– Valamikor a Székelyföldről is elég sokan számíthattak arra, hogy meghívót kapnak Kapolcsra. Ez a lehetőség megszűnt?

– Ebben az évben a Vajdaság lett volna a fővendég, de aztán nem tudtuk ehhez a szükséges anyagiakat előteremteni. Jövőre szeretnénk, hogy Erdély kellőképpen képviseltethesse magát színes kulturális eseményeivel.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy egy ehhez hasonló kezdeményezés Erdélyben is életképes legyen?

– Sokan jelentkeztek különféle elképzelésekkel. Mindenikükkel tárgyaltam, a tanácsaimmal mindenkit elláttam, de sajnos, úgy érzem, hogy olyan válságos gazdagsági helyzet van itt is, mint otthon, hogy szinte elképzelhetetlen most egy ilyen fesztivált meghonosítani. Megfelelő kulturális potenciál biztos lenne rá itt, a Székelyföldön, és akárcsak nálunk, a Művészetek Völgyében, több falu is összefoghatna, de ilyen komplex, nagy tömegeket és jelentős művészi erőket megmozgató rendezvényt mégsem lehet pénz nélkül létrehozni.

– POSZT ide, POSZT oda, azért úgy képzelem, hogy önnek mégiscsak az a legfontosabb, hogy a budapesti Új Színház, amelynek évek óta a vezetője, zökkenőmentesen, sikeresen működjön. Ezen a vásárhelyi beszélgetésen elhangzott, hogy szorosabb kapcsolat épül ki színházuk és az itteni Művészeti Egyetem között.

– Aláírtunk egy együttműködési megállapodást, ennek értelmében az itteni rendező szakos, dramaturg szakos és egyéb szakosodású hallgatókat szeretettel látjuk szakmai gyakorlatra az Új Színházba. Biztosan megtaláljuk a módját, hogy valóban hasznos, tanulságos, ezt a szép szakmát illetve hivatást ténylegesen szolgáló folyamattá tegyük az együttműködést. Szakmai elégtételt és az összehangolt munka örömét nyújthatja mindkét fél számára.