A betegségmegelőzésről, az országos szűrőprogramok újraindításáról beszélt a hét elején az egészségügyi tárca vezetője. Alexandru Rafila bejelentette, hogy még az idén elkészül az országos rákregiszter, illetve azt, hogy jelenleg dolgoznak az országos rákellenes terv módosításán, az ezzel kapcsolatos finanszírozás 2024-től válik lehetővé, a jövő évi költségvetés jóváhagyása után.
Vízió tehát már van, illetve tavaly is volt (de évek óta újabb és újabb hangzatos tervekről hallunk), a gyakorlatba ültetéssel azonban már nagy gondok vannak. Miközben évente tízezrek halnak meg daganatos betegségekben (2020-ban Romániában 54486-en hunytak el, és 98.886 új esetet diagnosztizáltak), kormányszinten, a szaktárcánál nincs előrelépés. Az egészségügyi miniszterek hadának nem sikerült, jelképesen mondva, egy asztalhoz ültetni az orvostársadalmat, a politikumot, a betegszervezetek képviselőit, és irányt szabni a dolgoknak. Valahogy eljutottunk oda, hogy tavaly készült egy országos rákellenes terv, amely igen jó dolgokat tartalmaz (regiszter készítését, kezelési protokollumok kidolgozását, innovációs alap létrehozását, prevenciós stratégia elkészítését stb.). Olyan klassz terv, hogy az már majdhogynem fikció. Ám anélkül telt el egy év, hogy ezt az igen várt, nagyon profi tervet bár csak részlegesen gyakorlatba ültették volna. Ehelyett máris módosítanák (remélhetőleg az „új forma” elfogadása nem tart egy újabb évig).
A kormány lehet, nem érzékeli, hogy minden egyes perc elvesztegetett időt, elveszített életeket jelent. Pedig nem titok, hogy Románia utolsó helyen van az európai rangsorban a prevenció tekintetében, évente mintegy kétezer nő hal meg csak – az amúgy megelőzhető és kezelhető – méhnyakrákban. Nemcsak a daganatos betegeket nyilvántartó és a kezelésüket követő regiszterre van szükség, hanem prevenciós regiszterre is. Egy jól átgondolt betegségmegelőző stratégiára, amihez a pénzt is oda kell tenni. Ennek sürgős voltát valahogy a szakminisztériumban nem értik…
Elszigetelten, kórházi vagy régiós szinten készülnek ugyan adatbázisok, nyilvántartások, de ez kevés. A méhnyakrákszűrésnél maradva, az akadozó, és szintén újragondolásra váró országos program mellett szerencsére uniós alapokból finanszíroznak helyi screeningprogramokat. Jó példa erre a Marosvásárhelyi Sürgősségi Kórház és az orvosi egyetem együttműködése, amelynek eredményeképpen sikerült európai forrásokat megpályázni a központi régió hat megyéjében egy méhnyakrákszűrési program (korosztálytól függően Babeş-Papanicolau-, valamint HPV-teszt végzése) gyakorlatba ültetésére. Eddig mintegy 6100 nő vett részt ebben, a pozitív esetek száma a szakemberek szerint 13-15 százalék közötti. Hogy sok vagy kevés azok száma, akik – biztosítottak vagy sem – elmentek az ingyenes vizsgálatra? Meggyőződésem, hogy kevés, főként vidéken, ahova mobil karavánok mennek ki, a mintavétel a helyszínen történik, és az egészségbiztosítás nélküli nőket is tesztelik, pozitív eredmény esetén ingyenesen kezelik.
A vizsgálat életet menthet, ezt kellene megérteni.
