Elhunyt XVI. Benedek nyugalmazott pápa

Kilencvenöt éves korában december 31-én, szombaton 9 óra 34 perckor elhunyt XVI. Benedek nyugalmazott pápa, aki 2005 és 2013 között volt a római katolikus egyház feje – jelentette be a Vatikán. Temetése január 5-én, csütörtökön lesz – közölte Matteo Bruni vatikáni szóvivő. A szertartást, „mely az egyszerűség jegyében zajlik majd, Ferenc pápa vezeti” – tette hozzá.

XVI. Benedek a modern kor első egyházfője volt, aki 600 év után először lemondott a pápaságról. Ferenc pápa megválasztását követően a saját magának kijelölt nyugalmazott pápa címmel visszaköltözött a Vatikánba, ahol a Mater Ecclesiae kolostorban élt. Utoljára 2020 júniusában mutatkozott a nyilvánosság előtt.

 A Szentszék sajtótermében tartott sajtótájékoztatón Matteo Bruni vatikáni szóvivő bejelentette, hogy a temetési szertartás január 5-én, csütörtökön 9.30 órakor kezdődik a Szent Péter téren, „a nyugalmazott pápa kérésének megfelelően az egyszerűség jegyében”.

Joseph Ratzinger szerdán, a délutáni szentmise végén, lakóhelyén, a Mater Ecclesiae kolostorban részesült a betegek kenetében felszentelt laikus nők jelenlétében, akik utolsó éveiben segítségére voltak – közölte Bruni.

XVI. Benedek földi maradványait január 2-ától a Szent Péter-bazilikában helyezik el, hogy a hívők végső búcsút vehessenek tőle. Az emeritus pápa halálhírére megtelt a Vatikán egyébként is turistákkal teli környéke: főleg rómaiak siettek a Szent Péter térre, azok, akik péntek délután a lateráni Szent János-bazilikában imádkoztak XVI. Benedekért. 

Mások a helyszínen értesültek a nyugalmazott pápa haláláról. Az elsők között érkeztek meg az újságírók, elsősorban német, olasz és amerikai stábok, akik már napok óta a Vatikánnál dolgoztak.

A teret a kora délutáni órákban rövid időre lezárták biztonsági ellenőrzésre a Ferenc pápa vezette Te Deum hálaadás előtt. A Vatikán egész környékét már korábban ellepték az olasz rendőrség, csendőrség emberei: az oldalutcákat lezárták, és gyorsan visszaállították a biztonsági belépőket a tömeg terelésére. 

 Az MTI által megkérdezett olasz hívők szeretettel emlékeztek vissza XVI. Benedekre. Megjegyezték, hogy már pápává választását megelőzően is évtizedeken át Rómában élt, ezért a város lakójának számított. Mások rámutattak, hogy távozásával egy rendkívüli korszak ér véget, amelyben egy pápa és elődje egyszerre élt a Vatikánban. 

Vatikáni szakértők hangsúlyozták, hogy a nyugalmazott pápa akarata szerint temetése az egyszerűség jegyében zajlik, de pápához illő liturgiával, melyre egyházi ás állami delegációkat várnak. Az emeritus pápa búcsúztatása unikumnak számít, amelyre nincsen példa az egyház történetében. 

Utoljára 2005-ben temettek pápát a Vatikánban, II. János Pált. 

XVI. Benedeket a Szent Péter-bazilika kriptájában helyezik majd el, abban a pápai sírhelyben, ahol korábban XXIII. János pápa, majd II. János Pál nyugodott. Utóbbi 2005 és 2011 között, majd szentté avatása után hamvait a bazilikába helyezték át. 

XVI. Benedek volt az első pápa, aki Twitter-fiókon jelentkezett, és a két pápáról szóló filmek fiktív szereplőjeként a mozivásznon is szerepelt.

A Vatikán közzétette a lelki végrendeletet

Teológiai végrendeletet hagyott hátra XVI. Benedek nyugalmazott pápa, aki a hit szilárdságát emelte ki abban a dokumentumban, amelyet a Vatikán szombat este hozott nyilvánosságra. 

Az én lelki testamentumom címet kapta a 2006. augusztus 29-i keltezésű dokumentum. XVI. Benedek valamivel több mint egy évvel azután írta, hogy 2005 áprilisában pápává választották. 

Az eddig ismeretlen végrendelkezést a Vatikán német és olasz nyelven közölte. Az első szám első személyben írt rendelkezés egyrészt személyes, másrészt teológiai örökségnek számít a 20. század talán legnagyobb egyháztudósának tartott Joseph Ratzinger részéről, aki 1981 és 2005 között a Hittani Kongregáció vatikáni hivatalát vezette. 

A dokumentumban XVI. Benedek mindenekelőtt köszönetet mond Istennek, aki az életet ajándékozta neki, és számos „zűrzavaros” pillanatban irányt mutatott számára, „mindig talpra állítva, amikor elkezdtem lecsúszni”. Ezzel XVI. Benedek élete nehéz szakaszaira utalt, amelyeken Isten vezetésével tudott túljutni. 

Köszönetet mondott szüleinek, akik nehéz időkben életet adtak neki nagy áldozatokkal és szeretetükkel. Említette édesapja világos hitét, amely mindig erős maradt az ő fiatalkori tudományos nézeteivel szemben, édesanyja áhítatosságát és jóságát, valamint testvéreit, köztük fivérét, a szintén a papi szolgálatot választó Georgot, aki utat mutatott számára. 

Köszönetet mondott munkatársainak, tanárainak és diákjainak. Külön kiemelte hazáját, a bajor Alpok térségét, melynek szépsége – megfogalmazása szerint – a Teremtőt tükrözi. Köszönetet mondott hazája népének, mivel bennük újból és újból megtapasztalta a hit szépségét. 

Azért imádkozott, hogy a német föld megmaradjon a hitben, arra kérte szeretett honfitársait, ne engedjék magukat eltávolodni a hittől. Köszönetet mondott szolgálata összes állomáshelyének, különösen Rómának és Olaszországnak, mely második hazájává vált. 

Bocsánatot kért mindazoktól, akikkel bármilyen módon méltánytalanul bánt. 

„És azt, amit honfitársaimnak mondtam, most mindazoknak mondom, akik az egyházban az én szolgálatomra lettek bízva: maradjatok meg szilárdan hitetekben! Ne hagyjátok megzavarni magatokat!” – írta XVI. Benedek. 

Hangsúlyozta, gyakran úgy tűnik, hogy a természettudományok éppúgy, mint a történelmi kutatás, képes cáfolhatatlan téziseket felmutatni a katolikus hittel szemben.

Hozzátette ugyanakkor: „megéltem a természettudományok átalakulását, és volt lehetőségem megállapítani, hogy a hittel szembeállított látszólagos bizonyosságok miként foszlottak szét, bizonyítva, hogy nem tudományról van szó, hanem filozófiai értelmezésekről, melyek csak látszólagosan tartoznak a tudományhoz”. Megjegyezte, a természettudományokkal folytatott párbeszéd a hittani kijelentések határaira és sajátosságaira is segített rámutatni. 

Kitért arra is, hogy hatvan éve foglalkozik teológiával és bibliai tudományokkal, és az egymást követő generációk múlásával „láttam, miként omlottak össze összeomolhatatlannak tűnő tézisek, melyekről kiderült, hogy egyszerű hipotézisek”. A néhai pápa meg is nevezte a teológia generációk – liberális, egzisztencialista, marxista – képviselőit. 

Úgy vélte, a számos feltételezésből semmi más nem merül felszínre, mint a hit értelme, vagyis hogy „Jézus Krisztus valóban az út, az igazság és az élet, és az egyház minden elégtelenségével valóban az ő teste”. 

A testamentum végén XVI. Benedek arra kérte az Urat, minden bűnével és hiányosságával együtt fogadja be őt az örökkévalóságba. (MTI)