Elhunyt Klein György magyar származású svéd sejtbiológus, onkológus

Életének 92. évében, december 10-én elhunyt Klein György magyar származású svéd sejtbiológus, immunológus, onkológus. 

A biológiai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja 2014-ben vehette át a Semmelweis Budapest Awardot, az egyetem legtekintélyesebb tudományos díját.

Klein György a svéd Karolinska Intézet Danderyd kórházában, családja körében halt meg. A pro-fesszor csaknem 70 éven keresztül feleségével, Klein Évával, a Karolinska Intézet kutatója, majd 1957-től professzora volt. A National Association Against Cancer támogatásával feleségével ketten alapították meg a Karolinska Daganatbiológiai Tanszékét hatvan évvel ezelőtt.

A rákos megbetegedések vírusos keletkezésének mechanizmusáról, az onkogének és a tumor szupresszor gének szerepéről, a rákellenes immunválaszról, az utóbbi években pedig a tumorsejtek és az osztódásukat gátló (majd átalakulva később segítő) fibroblasztok kölcsönhatásáról jelentetett meg nagy hatású közleményeket.

Klein György a Magyar Tudományos Akadémia mellett öt másik akadémia tagja, illetve tiszteletbeli tagja volt. Csaknem harminc rangos nemzetközi díjat kapott (többet feleségével megosztva). 1988-ban a Debreceni Tudományegyetem díszdoktora lett. Ezenkívül öt másik egyetem is díszdoktorává fogadta. 1957-től 35 éven át a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj-bizottság titkára volt.

A professzort sok szál fűzte a Semmelweis Egyetemhez. Egykor jogelődje, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karának hallgatója volt, ahol szövettani és patológiai demonstrátorként is segítette az oktató munkát. Az egyetem számos intézetével, így a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikával, valamint az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézettel közös tudományos projektjei és közleményei jelentek meg. Csermely Péter, az utóbbi intézet egyetemi tanára a professzort méltatva úgy fogalmazott, „egy kivételesen nagyszerű elme és lélek az örökkévalóság részévé vált”.

„Klein György a mélységes kíváncsiság, a már-már természetfelettien éles logika és a jóindulat igen ritka ötvözete volt. Példa nélkül állóan intenzív figyelemmel és beleérző megértéssel tudott hallgatni másokat. Lenyűgöző tudással rendelkezett” – írta róla Csermely Péter.