Elgondolkodtató egybeírások
2012-02-14 16:12:44
- Joó Kristóf
Ezúttal két helyesírási érdekű olvasói kérdésre kísérelünk meg válaszolni. Szász Piroska kérdezi, 1) vajon miért olvasható az üzletek ajtaján hol az, hogy „nyitva tartás”, hol meg az, hogy „nyitvatartás”, illetve 2) miért nem egységes a „résztvevő” szavunk helyesírása (egybe/külön).
Ezúttal két helyesírási érdekű olvasói kérdésre kísérelünk meg válaszolni. Szász Piroska kérdezi, 1) vajon miért olvasható az üzletek ajtaján hol az, hogy „nyitva tartás”, hol meg az, hogy „nyitvatartás”, illetve 2) miért nem egységes a „résztvevő” szavunk helyesírása (egybe/külön).
1) Ami a boltok nyitva tartását vagy nyitvatartását illeti, a kérdést már sokszor és sokan feltették, de természetesen én is megpróbálom a lehető legtömörebben összefoglalni a „tényállást”. Amit a boltajtókra kiírnak, annak a gyökere az a kifejezésünk, hogy (az üzlet) nyitva tart. Persze nem magát a nyitvatartást írták ki az ajtóra – hiszen ez egy állapot –, hanem annak a napi időtartamát, vagyis a nyitva tartási időt vagy órarendet (románul, ugyebár: „orar”). A gyakori használat során a táblácska „címe” lerövidült, és csak a nyitvatartás maradt meg. Ha ragaszkodnánk is ahhoz, hogy a két szót külön kell írnunk, mert grammatikailag így szabályos, tudomásul kell vennünk, hogy a kifejezés a gyakori használatban egységes fogalom lett, annak az időtartamnak a neve, amely nyitástól zárásig tart. Ezért a legkevésbé sem hiba – sőt, azt hiszem, szervesebben illeszkedik nyelvi rendszerünkbe –, ha egybe írjuk.
2) Lássuk immár a résztvevő szavunkat!
Szász Piroska kérdése azt sugallja, hogy Levélírónk egyetlen szó kétféle helyesírására gondol. Valójában nem így van. A részt vevő vagy résztvevő egyazon szószerkezetnek (szintagmának) a lerövidüléséből ered. Természetesen a (valamin) részt vevő emberről, személyről stb. van szó. Csakhogy a gyakori használatban a folyamatos melléknévi igenév (vevő) főnevesül, amennyiben nem tesszük mellé a névszót (ember, személy stb.). Ún. szófaji átcsapásról beszélünk ilyenkor. Sok évtized eltelt már, amióta a főnevesült részt vevő szószerkezetünket egybe írva is láthatjuk. Ez így önmagában lett főnév: pl. „számos résztvevő nem hozta magával a sorszámát”.
Amikor azonban e szószerkezet mellett megtaláljuk/használjuk azt a határozót, amelyre a kifejezés utal (vagyis egy vonzatszerű határozót), a kifejezés két elemét már külön írjuk. Például: a versenyen részt vevők (itt természetesen a versenyen szó ama bizonyos „vonzatszerű” határozó). És természetesen külön írjuk akkor is, amikor jelzőként használjuk az explicit névszó mellett: a versenyen részt vevő fiatalok.
Szó ami szó, olykor még a professzionista kiadói korrektorok is elvétik. Ilyenkor persze a rutinra gyanakodhatunk, arra tehát, hogy már fel sem ütik a szótárat – és kivált nem gondolkodnak el értelmező módon –, hanem az újabb keletű kifejezést (tehát az egybeírt résztvevőt) tekintik általános érvényűnek. Nagy hiba! – már úgy értem, nem a „résztvevőzés”, hanem hogy elmarad a mérlegelő végiggondolás. Ha kiadóvezető volnék, fél százalékot levonnék a korrektor munkadíjából.
Végezetül idézek egy olyan mondatot, amelyben – ismétlő összefoglalásként – a részvételre utaló kifejezés mindkét formája előfordul:
„X.Y. felhívta rá a figyelmet, hogy a költői szöveg két egymásba játszó témából áll: a halál-házasságból és az esküvőn részt vevők szimbolikájából, a ceremónia emberi résztvevőinek természeti elemekkel való helyettesítéséből.” (Miskolczy Ambrus)
