Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-12-26 14:24:41
Ez az utca olyan utca… Na, milyen? Hát sötét. Mintha mindenki elfelejtette volna. Mintha egy elfelejtett utca lenne... Pedig itt van, a város szívében, alig néhány száz méternyire a Cifra palotáktól, és mégis csak néhány égő pislákol az oszlopokon. És nem is mindeniken. Ahol van is világítótest, ott sem ég az égő...
Ez az utca – a Gh. Şincai, gyermekkoromban közönségesen Föld utcaként emlegettük – elfelejtett utca. A vele párhuzamos utcák, a Plevna (Táncsics Mihály) és a T. Moşoiu (Kiss Ernő) egyenletesen vannak megvilágítva. Igaz, a Şincai utcában nem történtek látványos építkezések, s a házak sem alakultak át számottevően. Talán ezért maradtak a kb. ötvenéves világítótestek az oszlopokon. Fél évszázadot is mondhatnék, úgy hatásosabb lenne. Nem is volna baj, ha minden oszlopon volna belőlük és valamivel nagyobb fényerősségű égők lennének rajta.
Pedig valamikor, huszonvalahány éve, ez az utca fényben úszott, miközben a városra sötétség borult. De ki emlékszik rá? Vagy mégis? Mert olyan az egész, mintha az apáik vétkeiért most a gyerekek bűnhődnének...
Orwelli világot élünk továbbra is, még mindig, mindörökké...
Czirmay Szabó Sándor