Életre kel-e Bethlen Gábor?

Ott magasodik-e majd Marosvásárhely főterén a fejedelem bronzmása? És ha igen, mikortól? Az emlékművet mintázó szobrászon, az öntőkön nem múlik. Mire ezek a sorok megjelennek, lehet, hogy a szobor már végső formájához közelít. Mintegy két hete jártam az öntőmester, Sánta Csaba szobrászművész szovátai műhelyében, Harmath István alkotása már akkor biztató állapotban volt. Az avatással kapcsolatos kételyeim, amelyek megkérdőjelezték írásom címét, abból fakadnak, hogy egy ideje gyanúsan nagy a szobor-ügyet övező csend, a szobor kezdeményezői, szorgalmazói, megrendelői stb. mintha más prioritásokat találtak volna maguknak. Prioritásból tényleg nincs hiány, de ez az „ügy” is az! Nagy kár lenne, ha az RMDSZ köreiben zajló súrlódások, őrlődések tömkelege s a városi önkormányzaton eluralkodott tehetetlenség ezt is bekényszerítené a halasztható feladatok süllyesztőjébe. A képes beszámolóval emlékeztetni szeretném az illetékeseket, hogy az előrejelzések, az időnként felröppentett határidők lejártak, a közvélemény konkrét lépéseket vár. Ezekkel lehetne jelezni, hogy a szoborállítás nem csupán a távoli jövő ködébe vesző ígérgetés, hanem olyan operatívan megvalósuló realitás, amely igényesen, kiegyensúlyozón gazdagítja a központ karakteres jegyeit, markánsan, meghatározón színesíti Marosvásárhely sok mindenért pironkodó arculatát. 

Jó néhány szép szobor öltött már formát Sánta Csaba bronzöntő műhelyében, de ilyen nagy, ilyen súlyos még soha. Lábon állva nem is igen bírnak vele az emelők, a daruk, amint mozgatni próbálták, szinte rogyadozott súlyától az építmény, az egész szerkezet. Fektetve dolgoznak tehát a torzón. Igen, amikor odamentünk Katyi Antallal, aki filmen örökíti meg az emlékmű készültének fázisait, Harmath István műve fej nélkül, a hátán feküdt. Mintegy ezer kilót nyom így is. A fő, a fejedelem markáns portréja még külön pihent. A jogart tartó jobb kéz a test közelében a földön. A jogar is a közelben, hogy szükség esetén könnyebben lehessen végső helyéhez, a szobortesthez próbálni. Észszerű a munkaszervezés, csak semmi fölösleges mozdulat, spórolni kell az erővel, hiszen az emlékműnek csupán ez a darabja is olyan nehéz, hogy hosszasabban alig bírtam tartani. Emberpróbáló munka ez a kánikulában, és a mester fáradhatatlan fia, Sánta Áron és munkatársa, Orbán András már órák óta dolgozik. Hosszú napok óta természetesen. Hőség, por, megannyi munkanehezítő körülmény, de csinálják nagy odaadással. A 22 darabból összeillesztett szobortest már egybehegesztve érzékelteti a monumentalitást. Itt-ott valamit még változtatni kell, igazítani az illesztést, csiszolni a hegesztett részeket, elvégezni a szükséges simításokat, a tisztítást és így tovább. Meglesz minden.

Meg bizony, mondta Sánta Csaba szobrászművész, aki a bronzöntés egyre elismertebb szakértőjévé válik, amit mind több felkérés, mind nagyobb és igényesebb megbízatások is jeleznek. Amikor a műhelyben fotóztam, még fenn volt Atyhában, a Kakasülő Galéria kiállítására készültek. De sietett haza, és állandó tárlatnak is beillő otthoni polcsorain saját kisplasztikáit is lefényképezhettem. Erről majd máskor. Most maradjunk a Bethlen-szobornál. Joggal büszke rá, és előrevetítette, náluk még mi következik. Már kinn az udvaron. Komoly emelődarut visznek oda, azzal lehet az alkotást fel- és kiemelni, a fejedelem feje is felkerül a testre. Szerdán beszéltünk telefonon, megtörtént, amit elterveztek. Az emlékmű szoborrésze kész, ott magasodik a szabadban. A jövő héten érkeznek a homokfúvók, a magasnyomású levegővel rávitt milliónyi apró szemcse megtisztítja, elsimítja a bronzfelületet, lehet patinázni.

A szoborpályázat nyertese, az alkotó is rövidesen látni fogja. Harmath István már többször eljött megnézni, hogy állnak a munkálatok, és elégedett lehetett azzal, amit látott, tapasztalt, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy egy másik köztéri művét, Dávid Ferenc Sepsiszentgyörgyre kerülő szobrát is Sánta Csabáék öntik bronzba. És talán a Szent István szobrát is, amelyet a budapesti újlipótvárosi Szent István parkban fognak majd talapzatra állítani. És a közeljövőben egy másik emlékszobor is konkretizálódik a Sánta-öntödében: Luther Márton bronzmását készítik el úgy, ahogy a sepsiszentgyörgyi szobrász, Vargha Mihály megmintázza. Szép feladatok, higgyük, hogy azok is ebben a meggyőződésben ténykednek a továbbiakban, akiknek a szoborállítás utolsó, döntő lépéseit kell megtenniük.