Székely Endre nyomáti tanító kultúrotthont épített szülőfalujában a hetvenes évek közepén, emellett nemcsak írni, olvasni, hanem táncolni is megtanított több nemzedéknyi gyermeket és fiatalt, köztük sok roma diákot. Egyebek mellett erről is mesélt a hajdani pedagógus – aki ma már a falu legidősebb emberének számít –, és csupa derű, „nem eresztjük el magunkat” elszántsággal serénykedő felesége, Margit, aki szintén a tanügyben kezdte a felnőttéletet. Az 56 esztendeje házasságot kötött, kedves, békés pár nyomáti otthonában, Endre bácsi szülőházában látott vendégül.
Először Margit néni mesél. Nagyváradról került a nyárádmenti községbe a kolozsvári egyetem elvégzése után. Két testvére is a kincses városban folytatott felsőfokú tanulmányokat. Húga, Lipcsei Márta költő örökölte édesanyjuk irodalmi hajlamát, Margitot inkább az oktatás vonzotta. Az egyetem után matek-fizika szakos tanárként helyezték ki Nyárádgálfalvára, ahol későbbi választottja természetrajzot tanított. Szerelmük egy szüreti cigánybálban kezdődött, ahol a tánccsoportvezetőnek járó szőlőkoszorút a fiatal tanár az új kolléganőnek adta.
Arra kérem Endre bácsit, idézze fel ő is az egymásra találásig vezető utat.
– Édesapám, Székely József a közigazgatásban dolgozott. Jött a háború, a fogság, és anyám magára maradt két gyermekkel, Mihály bátyámmal és velem. Ínséges idők voltak, mégis mindkettőnket Marosvásárhelyen, a Bolyai líceumban taníttatott, ahol édesapám egykori osztálytársa volt az igazgató, így nem kellett tandíjat fizetnünk. A bátyám aztán orvosi egyetemre ment, én Udvarhelyre, a pedagógiai főiskolára. Amíg a testvérem egyetemista volt, dolgoztam, hogy meglegyenek a taníttatáshoz szükséges anyagiak – érettségi után Erdőszentgyörgyön voltam öt éven át technikus –, miután pedig bekerültem a főiskolára, ő támogatott. A pedagógusi pályát Jobbágytelkén kezdtem, azután tettek át Gálfalvára, ahol nyolc évig tanítottunk együtt a feleségemmel.
– 1965 szeptemberében kerültem abba az iskolába, és 1966 februárjában felhúztuk a jegygyűrűt. Az esküvőt 1967 nyarán, a tanév végén tartottuk – villantja fel az ünnepi életmozaikokat Margit néni, aki három fiúnak adott életet.
– Nem féltünk a gyermekvállalástól, jöttek is egymás után: 1967-ben Endre, 1970-ben Csabi, két évre rá Laci – sorolja az édesanya, majd a későbbiekben azt is elbeszéli, hogy nagy bánatára a gyermeknevelésből kevésbé tudta kivenni a részét, mint párja.
Endre bácsi a tanítás mellett gazdálkodott, „teli volt az istálló állattal” – mondja. 1972-ben egy családi tragédia, édesapja halála rázta meg a házaspár életét. Akkor került haza a gálfalvi tanár Nyomátra tanítónak, felesége pedig versenyvizsgázott a marosvásárhelyi számítóközpontba, ahova fel is vették programozónak. Ettől kezdve a fiatal édesanya sokkal kevesebb időt tudott a családdal tölteni, mint amennyit szükségesnek érzett. Visszatekintve úgy gondolja, szerepet cserélt a férjével, legkisebb fiuk szó szerint neki „a nyakában nőtt fel”. Fehér-fekete fényképet mutat Margit néni, fess fiatalember néz szembe a kamerával, lábába apró legényke kapaszkodik.
– Amikor Laci egyszer megkérdezte, hol van az édesanyja, azt mondtam neki, hogy kenyeret kell keresnie. Erre ő kinyitotta a dupla szekrényünket, amelynek az egyik felében játék, a másikban kenyér volt, és méltatlankodva mondta: „itt a kenyér, miért keresi?” – meséli az édesapa.
Nyomáton négy elemivel működött az iskola, és amikor a legnagyobb fiúcska, Endre ötödik osztályba készült, több év várakozás után Margit munkahelyéről végre jóváhagyást kapott a házaspár lakásvásárlásra. Akkoriban hirdettek meg egy ötszobás tömbházlakást Marosvásárhelyen, a November 7. lakónegyedben. Az ára miatt más nem tartott igényt az ingatlanra, így megvehették. Ettől kezdve mindhárom gyerek a városban tanult. Endre bácsi közben – hogy özvegy édesanyját támogassa, és a gazdaságot is rendezni tudja – kétlaki életmódra kényszerült. Mindennap hajnali 4-kor kelt, indult az állatokhoz, aztán az iskolába, délután pedig a saját családjára is időt kellett fordítania.
– Hátulról mozgattam az életet, mert annak menni kellett – jegyzi meg. Amikor 1991-ben kórházba került, a párja hazament óvónőnek Nyomátra. Akkoriban oszlott fel a számítóközpont, és Margit néninek a Bolyai líceumban ajánlottak fel informatika szakos tanári állást, de a karrier helyett a családot választotta.
A házaspár egymást kiegészítve körvonalazza a fiúk sikeres, szép életpályáját. Mindhárman a Papiuban tanultak, majd Endre a Bolyai líceumban járt középiskolába, azután Temesváron energetika szakon végzett egyetemet. Mivel Udvarhelyen 14-en voltak egy helyre a felvételin, Csabit a vásárhelyi román tannyelvű pedagógiai középiskolába irányították a szülők – Margit néni idővel azt is „kijárta”, hogy a tantárgyak közé a magyar irodalom is bekerüljön. Tanulmányai befejeztével Jeddre került tanítani, a rendszerváltást követően pedig Debrecenben pszichológia szakon szerzett felsőfokú oklevelet. Laci a Petru Maior egyetemen informatikát tanult, az első egyetemi év után azonban köztársasági ösztöndíjjal Magyarországra került. A jó képességű fiatalemberre ott figyelt fel egy amerikai magyar, akinek a meghívására Amerikában vett részt minőségügyi mérnökképzésen. A későbbiekben ösztöndíjasként Prágában, Londonban és Tajvanban is képezhette magát. Mindhárom fiatalember Magyarországon alapított családot, és a szakmájukban dolgoznak. A gyermekáldás se kerülte el őket, Endrének egy fia és egy lánya, Csabinak két fia, Lacinak három lánya van.
Székely Endre a pedagógusi pályán töltött évtizedek alatt főszerepet vállalt Nyomát fellendítésében – kanyarodunk vissza a hosszú életút talán legjelentősebb szakaszához. A néptanács pártbizottságának titkárhelyetteseként kultúrotthont épített a lelkes faluközösséggel, leköveztette a település sáros utcáit, amelyeken azelőtt esős időben csak gólyalábon lehetett járni, a vadonatúj kultúrotthonban falutalálkozókat szervezett, hazahíva az elszármazottakat, néptánccsoportjaival pedig elmaradhatatlan volt a nyárádmenti versenyekről. Fontosnak tartotta a hagyományápolást, és azt is tudta, hogyan kell szólni minden gyermekhez, a purdékat sem „nyakalta meg”, ha csintalankodtak. Tanítói elhivatottságát mi sem igazolja jobban, mint az a sokgyermekes cigányasszony, aki nem olyan rég külföldi munkára készülő, írástudatlan felnőtt fiát Endre bácsihoz és hitveséhez küldte betűvetést tanulni.
