Elérhető közelségben

Második alkalommal szervezte meg Marosvásárhelyen a Telefonos Szeretetszolgálat a Dorcas Segélyszervezettel közösen az adventi szeretetvendégséget, melynek főtámogatója ezúttal a PC House Kft. volt, társszervezőként pedig a Rotaract Club is jelezte részvételi szándékát. 

Pénteken délután meghitt együttlétnek lehetett részese az a hozzávetőleg kétszáz személy, aki úgy érezte, az ünnepi készülődések rohanó tempójában és fáradalmai közepette, a nagyszámú esemény ellenére érdemes időt szakítani a hasonló, közös együttléteken való részvételre is. A Mobex étteremben a megyeszékhely közösségének majd’ mindenik kategóriája képviseltetve volt: hajléktalan, szociális támogatásban részesülő, kisnyugdíjas, nyugdíjas, de pedagógus, igazgató, orvos, politikus, lelkész, illetve kismamák, fiatalok, gyerekek egyaránt megtalálták a számukra megfelelő helyet. A kisgyermekes szülők nyugodt együttlétét biztosították a szervezők azzal, hogy a gyerekek számára külön helyiséget rendeztek be, ahol az önkéntesek foglalkoztak velük, így kicsiknek és felnőtteknek egyaránt kellemes és nyugodt estében lehetett részük. Kellemes meglepetés volt, hogy a nehéz anyagi helyzetben élők is többnyire az alkalomhoz illő öltözékben jelentek meg, gyerekükre, unokájukra új ruhát öltöttek, amint egyik Băneasa utcai nagymama mondta: „azért, hogy ne lógjanak ki a sorból, és mert ennyit ők is megérdemelnek”. Az alkalmazkodás a hajléktalanok asztaltársaságánál igencsak szembeötlő volt. A szervezetten érkezett negyvenfős csapat tagjai úgy viselkedtek, hogy senki sem vádolhatta őket azzal, hogy gyerekkorukban nem a finom modorra nevelték őket. Búcsúzáskor az „együtt jöttünk, együtt megyünk” felhang ütötte meg a fülem, ami ugyancsak jelzésértékű volt. Legtöbbjüket külön örömmel töltötte el, hogy a résztvevők megszólították őket, érdeklődtek a sorsuk felől, sőt, egyesek tombolanyereményeiket is átadták a szükségben élők csoporttagjainak. Az áhítat, a Kőszikla keresztyén együttes, a maros- vásárhelyi felsővárosi református egyházközség kórusa, a klasszikus zene, a fúvóskvartett játéka, a közösen elénekelt Csendes éj mind az est meghittségét és ünnepi hangulatát szolgálták. 

 

„A szeretetvendégséget nem lehet elrontani” 

Amint Sajó Norbert, a Telefonos Szeretetszolgálat vezetője kifejtette, mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a szükségben élők étkeztetésén túlmenően – a minőségre helyezve a hangsúlyt – tartalmas együttlétet biztosítsanak, színvonalas keretet próbáljanak teremteni arra, hogy az emberek beszélgessenek, megszólítsák egymást, az est programjainak összeállításában is ezt tartották szem előtt. Arra a kérdésre, hogy milyen ötlettől vezé-relve szervezik meg a hasonló szeretetvendégségeket mind Kolozsváron, mind Marosvásárhelyen, nem tartanak-e az esetleges kudarctól, a Solidaris Egyesület alapítója egy folyamat részeként említette, amit évről évre fejleszteni szeretnének. „Az ide érkező vendégekkel együtt én is vendég vagyok, mert még tanulok, de leülhetek elbeszélgetni az emberekkel, és valamit mindenkitől kaphatok. Az adventi szeretetvendégségben az a jó, hogy azt nem lehet elrontani. Ha nem kell attól tartani, hogy túl sokan vagy túl kevesen jönnek el, ha az ember alá tudja vetni magát annak, hogy a szervezés alatt rengeteget kell cipelni és nyelni, ha egy sor akadályt le tud győzni önmagában, akkor jön hozzá az erő, az ember és a támogató egyaránt. A kérdés az, hogy eléggé nyitott vagyok-e arra, hogy segítsek. A hasonló együttlétekben nincs megszokottság, minden év tartogat valami újat, hisz a legnagyobb meglepetésrész épp az, hogy nem tudjuk, ki jön el, így minden évben újabbnál újabb kihívásoknak nézünk elébe” – fejtette ki az ötletgazda. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy a célszemélyek a megszólítottak voltak, mindazok, akik meghallották a hívó szót, amit főképp a sajtó révén hirdettek meg a lehető legszélesebb körben. Az Imatémák a városért című fotópályázat díjkiosztására is sor került, a három első helyezett ünnepélyes keretek között vehette át nyereményét. A pályaművek ismertetését követő díjkiosztón elhangzott, hogy a Telefonos Szeretetszolgálat kiemelt célja a rászorulókon való anyagi segítség mellett a tehetséges emberek, fiatalok támogatása is.

Dr. Vass Levente közösségi emberként és magánemberként egyaránt volt jelen második alkalommal. Örvendetesnek tartotta a visszatérő vendégeket felfedezni, és értékelte azt a lelkesedést, amellyel a házi-gazdák szolgálják a közösséget. „Igencsak fontos, hogy jóban-rosszban együtt legyünk, mert a közösségnek éreznie kell, hogy itt vagyunk és bármikor elérhetőek vagyunk” – fejtette ki a parlamenti képviselő.

Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója a keresztény értékekről, a hit fontosságáról beszélt és osztott meg néhány gondolatot arról, hogy ne adják fel a harcot azok sem, akik úgy érzik, kicsúszott a talaj a lábuk alól, mert küzdelem nélkül nincs eredmény. Mint hangsúlyozta, a számtalan rendezvény, a sok munka, pénzkeresés mellett érdemes időt szakítani az elesettek támogatására is, mert a legtöbben úgy érzik, hogy magukra maradtak.