2020. szeptember 24., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egy előző cikkemben az elektroszmog egészségkárosító hatásáról írtam, azokról a figyelmeztető jelzésekről, amelyek több mint 10 éve jelentek meg a különböző tudományos lapok hasábjain, és amelyek szomorú jövőt jósoltak. Kísérletek világítottak rá a mobiltelefonok, táblagépek egészségkárosító hatására. Ebben a szomorú jövőben élünk most, és észre sem vesszük, hogy a mobilunk rabjai vagyunk, hogy nem tudjuk nélkülözni még fél órára sem, mert hátha pont akkor keres valaki. Mobilozunk úton, útfélen, parkban, edzőteremben, étteremben, munkahelyen, otthon, ott van velünk a kütyü testközelben, és sok mindent tud már a telefonáláson kívül is, internetkapcsolatot teremt bármikor, bárhol. Gombnyomásra percek alatt bármit megtudhatsz a böngészőnek köszönhetően. Mert lám, hová nőtte ki magát a technika, még a meséink varázseszközeit is felülmúlta! Mindent tud, állandóan a rendelkezésünkre áll, jelzi az időjárást, a holdállást, a légnyomást, méri a lépéseinket, az elfogyasztott kalóriát, egyszóval olyan, mint a dzsinn a mesében. Kinyitja nekünk a világot, és a hálóján lógunk egész nap, közösségi oldalakat pörgetve, órákat töltünk a gépek előtt ülve, miközben egyre kevesebb a napi mozgás a friss levegőn. Biztonságérzetet kelt, ha velünk van, mi tagadás, ismerjük be, mindannyian függők vagyunk, és struccpolitikával élve nem is foglalkozunk a negatív hatásaival, nem akarunk tudomást venni arról sem, hogy amellett, hogy órákra leültet, mennyire gyengíti az immunrendszerünket. Ahogy az elektroszmog nagyon erősen irritálja a föld természetes mágneses mezejét, szervezetünkkel is ugyanazt teszi. Megzavarja azt a minket körülvevő, pulzáló elektromos mezőt, amit aurának nevezünk, és amely életműködésünket szabályozza, keringésünket befolyásolja, véd a káros hatásoktól. Azaz védene, ha a mezejét nem irritálnák más rezgések. Ez szívritmuszavart, vérnyomás-ingadozást, fejfájást, szédülést okozhat, amit aztán gyógyszerekkel próbálunk kezelni. Egy idő után viszont a szervezet átáll (alkalmazkodik, mint mindenhez), és ezeket a jelzéseket már nem érzékeljük, jelentkezik viszont a krónikus fáradtság, a gyakori virózisok, ellenállóképességünk meggyengül, de még akkor sem akarjuk felfogni, hogy a mindentudó kis kütyü mennyire rádolgoz a bajainkra.

 No de mi van a gyerekekkel? Szomorú valóság, hogy már az óvodások is kézhez kapják a táblagépeket. A mese is érdekesebb rajta, mintha a mama mondaná. Rászoktak ők is, és vehemensen követelik. A sok információ, a túl gazdag képi szemléltetés elözönli az agyukat, és egyre ingeréhesebbek lesznek. Képzelőerejük csökken. A szakemberek véleménye szerint a rohanó világunk oly gyakori hiperaktivitásáért is ez a felelős. Nem beszélve arról, milyen negatív hatással van a fejlődésben lévő szervezetre a mozgásszegény életmód, amit mindez maga után von. A tartási rendellenességek olyan méreteket öltöttek, hogy az iskolások 60 százaléka szenved valamilyen fizikai hiányosság miatt, s itt színes a paletta: a lúdtalptól a gerincferdülésig. De ezt sem akarjuk észrevenni, és az iskolákban is egyre jobban szorgalmazzák a digitalizált oktatást, ami elbutítja a gyerekeket. 

Amerikában már népbetegségnek számít az előrehajló „szövegnyaknak” (text neck) titulált szindróma, amely a lakosság 70 százalékát érinti, és nálunk is jól látható ez a helytelen, egészségtelen, sok betegséget okozó nyaktartás.

Szíves figyelmükbe ajánlom (a kütyükön persze) a https//www.youtobe.com/watch?v=5c31yjvk3dk címen Michael Winterhoff orvos pszicháter Németország elbutul című előadását. Gyermekeink érdekében érdemes időt szánni rá. Hosszú előadásában a professzor többször is felszólítja a szülőket, hogy lépjenek fel, tiltakozzanak a tanügyi rendszer digitalizálása ellen, ne hagyják a gyerekeket elbutulni, mert nem fognak tudni önállóan gondolkozni, agymosottakká válnak, s innen már csak egy lépés a robotok világa. 

Befejezésül egy szomorú kép az utcán: a minap ment el mellettem egy babakocsit toló kismama. Séta közben hangosan csetelt valakivel, de engem az háborított fel, hogy a kocsiban lévő, egy év körüli babának is kütyü volt a kezében. Jól elvoltak. A környezetükből szinte semmit sem érzékeltek.

Illusztráció

Forrás: Digitális Család