Kolozsváron született 1932. szeptember 17-én. Szülővárosából a Magyar Művészeti Intézetben folytatott tanulmányai elvégzése után 1953-ban Nagybányára kerül, az ott létrehozott színtársulat alapító tagjaként. A társulat 1956-ban átköltözik Szatmárnémetibe. Elekes Emma nyugdíjazásáig nem lesz hűtlen a világot jelentő deszkákhoz. Egy kései visszaemlékezésében így vall pályájáról: „Eljátszottam a világirodalom legnagyobb szerepeit, jól vagy rosszul, nem tudom, örömöt is okozott, keserűséget is.”
A marosvásárhelyi közönség csak a ritka vendégjátékok alkalmával láthatta színpadon, de akiknek megadatott, hogy a szatmárnémeti nézőtérről csodálják alakításait, máig felejthetetlen élményben volt részük. Nem csoda, hogy számos szakmai kitüntetésben részesült. A Harag György Társulat (amelynek 2010 óta örökös tagja) közösségi oldalán a következőket sorolják fel: 1958-ban, Bukarestben a Színházi Fesztivál első, 1962-ben harmadik díját nyerte el. 1966-ban Prágában, 1974-ben Varsóban is kitüntették. 1993-ban Kisvárdán a legjobb női alakítás díját kapta. 1994-ben Poór Lili-díjat, 1995-ben, Kisvárdán életműdíjat kapott. 1996-ban az EMKE életműdíját vehette át. 2005 de-cemberében Elekes Emma színművész kapta a Magyar Játékszíni Társaság életműdíját, amely egy határon túli művész szakmai, művészetfenntartó és megtartó tevékenységének elismerését jelenti. A művésznő több mint három évtizeden át a szatmárnémeti társulat sikeres színészeként vált a közönség kedvencévé, és alakított százhúsznál több szerepet.
Elekes Emma temetési szertartása április 11-én, csütörtökön 13 órától tartatik a marosvásárhelyi református temetőben.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
