A tavasszal még elismerően írtam arról, hogy Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala parkosítja a vár udvarát.
A tavasszal még elismerően írtam arról, hogy Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala parkosítja a vár udvarát. Gyepszőnyeggel borították a fák alatt a talajt, tavaszi virágokat ültettek az ágyásokba, s úgy nézett ki, hogy rendeződik a várfalakon belüli tér. Sajnos, csalódnom kellett. A várudvarnak ugyanis csak egy részét tették rendbe, a többit elmésen elkerítették, hogy az embermagasságú gyom, az esőzések nyomán kialakult békaúsztató tó a Kapu- és a Szabók bástyája között, a felgyűlt építkezési és egyéb szemét ne látsszon, akárcsak a Vártemplom körüli ásatások nyoma, ami ott maradt félbe-szerbe. És egyáltalán a Vártemplom körüli terület, ami hosszú éveken át a város egyik legszebb kertje, parkja volt. Amilyennek egy templom körül a térnek lennie kell.
Most igencsak szégyenkezhetünk, és kétlem, hogy jó hírünket vitték magukkal azok az emberek, akik a végzős orvosok és gyógyszerészek ballagására eljöttek egész Erdély területéről. Mivel a többségük kiszorult a templomhajóból, a kivetítőn követték az eseményeket, s néhányan a várfal melletti rendetlen, gazos, gyomos, szemetes területen kaptak állóhelyet. A templom bejáratával szemközt és a várudvar felőli oldalon úgyszintén a rendetlenség, a gyommal benőtt egykori ágyások képe fogad. A lépcsőfeljárat melletti fedél nélküli aknába pedig valaki szinte beleesett, szerencse, hogy hirtelen megfogták hátulról. A szülők, hozzátartozók a szertelenség, a rendetlenség névjegykártyáját vitték magukkal Vásárhelyről. A kántortanító-képző ballagására érkezők úgyszintén.
Aki körbejárja a templomot, igencsak lehangolódik. A kaputól belátható területen túl megszűnik a nemrég telepített gyepszőnyeg, ami nem olcsó mulatság, mégis jókora darabok vannak kidobva a templom oldalánál kiásott gödörbe, többek között. Nem értem, hogy miért kell alááztatni a templomot, ahogy a frissen rendbe tett várfalak alsó részét is, ahol elvezetés, rendezés hiányában ugyancsak felgyűlt a víz. Akár el is fogadhatnánk, hogy még folyik a felújítás, hogy a templom körül munkatelep van, de feltevődik a kérdés, hogy hányan dolgoznak és még meddig, s egy ilyen helyen miért nem lehet rendezettebb körülmények között megszervezni a munkát. Mert felháborító, hogy évek óta a várt megnyugvás, a békés, jó hangulat helyett, amit az istentiszteleten való részvétel nyújt, a szertelenség, a rendetlenség, a rendezetlenség, a nemtörődömség, a hanyagság látványa fogadja a templomból kilépőt. Ami sértő azok részéről, akinek a tulajdonában van a terület, amit rendezniük kellene, ha már az egyházközséget nem illeti meg. Végigjárva a várudvar elkerített részét, a látvány nem sokban különbözik. A turisztikai központ üvegfalú félgömb formájú épületét is abbahagyták, a falak beáztak, bemohásodtak, a nyitott tetőablakokon az alagsorba is folyik le a víz.
Bezzeg kívül, ahol mindenki látja, parkosítani tudták a vár oldalát. Sőt, nemrégiben néhány vallásórás gyermeket, akik görkorcsolyával leereszkedtek a gyepen, a helyi rendőrök bekísértek olyan címen, hogy rongálják a közterületet, és csak a szülők személyes jelenlétében engedték haza őket. Bár túlkapásnak tűnik, fogadjuk el, hogy a közterületre, a parkok épségére vigyázni kell. De legyen egyforma a mérce! Intézkedésükből kiindulva, a helyi rendőrök be kellene kísérjék azokat is, akik a várfalakon belül hagyták tönkremenni, elszemetesedni a templom körüli, a várfalak menti területeket. Ami a polgármesteri hivatal tulajdonában van, és, ha érdekelné az illetékeseket, akár a közmunkásokkal is elhordathatnák a szemetet, elegyengettethetnék a talajt, hogy a vásárhelyi reformátusok legnagyobb templomát ne szemétdomb, rendetlenség vegye körül.
