Éjféli Gép
2012-07-24 15:57:26
- Kaáli Nagy Botond
Nagyszerű koncerten vehettek részt mindazok, akik vasárnap este, a nyári kánikula ájult tespedése közepette ellátogattak a marosvásárhelyi Jazz&Blues Clubba. Kalapács – állt a Kővári Attila szervezte rockest plakátján –, alatta kisebb betűkkel: ős-Pokolgép.
Nagyszerű koncerten vehettek részt mindazok, akik vasárnap este, a nyári kánikula ájult tespedése közepette ellátogattak a marosvásárhelyi Jazz&Blues Clubba. Kalapács – állt a Kővári Attila szervezte rockest plakátján –, alatta kisebb betűkkel: ős-Pokolgép. Értsd: a legendás Pokolgép együttesnek, a magyar heavy metal muzsika egyik megalapozójának egykori frontembere, Kalapács József jelenlegi, Kalapács nevű bandájával lép fel, és az est különleges eseményeként ezúttal csak régi Pokolgép-dalokat játszik.
A dzsesszklub nagyterme már az előzenekarok produkciói alatt zsúfolásig telt fiatal és idős(ebb) hallgatósággal, a rockzenében nincsen életkor. A sort a marosvásárhelyi Vecker nyitotta, koncertjük alatt sokszor koppantak az állak: az igen fiatal, tizenéves srácokból álló banda feladta a leckét a „régieknek”. Tisztán, precízen szóltak, és olyan dalokat is bevállaltak, amelyeken nem egy együttes bukott el. Quimby- és Charlie-számokat játszani (énekelni!) ilyen fiatalon, ráadásul igen jól… csodálkoztunk, bizony. Hallani fogunk még felőlük. A vásárhelyi Kontrax ezúttal is hozta a formáját, dinamikus hard rock dalaik után a kolozsvári Strombridge lépett a színpadra egy vegytiszta heavy-progresszív metal repertoárral, játékuk nyomán igencsak megpezsdült az élet, az elkövetkező nagy buli jelei meg-megmutatkoztak. Főként a ráadás alatt: a Dream Theater hírhedten összetett, 1992-es Pull Me Under című himnuszának hibátlan ledörgetése sokakat a táncparkettre csalt. A bulit a vásárhelyi Backlash thrash-metal zúzása fokozta, ők egy Sepultura-dallal búcsúztak a Pokolgép muzsikáját egyre hangosabban követelő közönségtől. Amely nem is maradt csalódott: az örökös intro során színpadra lépő Kalapács József bebizonyította, hogy hiába taposta már el az ötvenet, ugyanolyan energikus, mint régen. Az ős-Pokolgép-dalok alatt iszonyatos buli kerekedett, a zsúfolásig telt teremben még a szeparék asztalai között is uralkodott a pogó, a repertoárban pedig – közkívánatra – két Ómen-dal is elfért. Számos régi lemez dalait hallhattuk, a koncert hangulatát a ráadás előtti Éjféli harang tetézte.
A nyárközépi hőségben, vasárnap este szervezett buli öngól is lehetett volna. De telitalálatnak bizonyult, és ezúttal is igazolta: a klubkoncertek hangulata utolérhetetlen. Jobbak, mint bármelyik fesztivál.
