Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2020-07-10 10:10:38
Történt pedig, hogy egy ízben felkerekedett Bianca Brad, Ion Brad és Brad Pitt(y) – nem voltak testvérek, sem rokonok ebben a sorrendben, de másképpen sem a tornasorban –, csupán erősen hasonlítottak egymásra biológiailag – elindultak megkeresni a nagyvilágban (hol máshol?) Tátorján Laci malaclopó köpenyét.
Nevezetes köpeny volt ez, ugyanis ebben lopta el még a múlt század elején egy csúf napon, egy júniusi délutánon Malacka városát Tátorján Laci, és adta el a cseheknek Malacky néven. Persze azok kapva kaptak rajta, adtak is Tátorján Lacinak harminc ezüstpénzt, amit az azonnal zsebre vágott, azzal a szándékkal, hogy beteszi valamelyik közép-európai bank- és hitelintézetbe, de előbb betért egy pohár habos sörre a Pilsner Urkeller nevű sörözőbe, ahol több közép-európai ábrándozással és elmélettel, ábrázolt figurával és cselvetővel találkozott. Éjfélig mulattak, és amikor fizetni akart, sehol sem találta köpenyét, a Malacka-lopót. Pediglen senkinek sem szólott róla, maga sem árulta el kilétét, Milétoszt és a Tháleszt. Tálisznak sem nézték a gyakorló antiszemiták, mert a köpenynek nem volt másodlagos vagy kihívó felekezeti jellege, egyszerű volt és fekete, ámbátor a zsebében ott lapult, csörrent felvételkor a harminc ezüst.
Tudvalevőleg ezzel a harminc ezüsttel lehetett volna megmenteni Tátorján Laci véleménye szerint a közép-európai egységet, valamint az Északi-középhegységet, a középkort és a romladozó középületeket abban a városban, ahol Tátorján Laci született és élt időnként, amikor otthon tartózkodott, és nem lopott malacokat. A városka ugyancsak Közép-Európában volt elhelyezve, az alapítói által elképzelve, és ellentétben Tátorján Laci sok kortársával, az utolsó kupás cserépig meg is valósítva.
A köpenyt utoljára egy kampucsai tornatanár látta, akinek a látása erősen kifinomult, hiszen negyvenéves szaktanári gyakorlata alatt számos tornaszertárt bíztak rá, ügyelt a tanulók rendetlenül ledobott, összegányolt ruhatárára, cipőire, igaz, a negyvenévnyi szolgálat alatt teljesen elcsökevényesedtek az orrcsatornáiban születésétől fogva elhelyezett szaglóidegek végződései, semmiféle tornabűz nem riasztotta vissza a tanítványi hűség kifejezhető mértékegységétől, az egy négyzetköbméterre eső lábszag dinamikájától. A tornatanár vallomása szerint ő az Urkeller külső fogasán látta a köpenyt, amely erősen különbözött a többi felakasztott gépfegyvertől, nyíltegeztől, kopjafától, párba kötött kínai tornacipőtől, közép-európai népdalgyűjteménytől, balvélekedéstől, irigységtől, kicsinyes bosszútól vagy százzsebes nyári lájbitól. Ezért is szúrhatott szemet a közép-európai lelkülettől sem teljesen idegen tolvajnak.
A kampucsai tornatanár kilétét (szavahihetőségét) azonban a kereső hármak elfelejtették lecsekkolni, pedig Brad Pitt(y) említette egyszer még keresésük elején, hogy el kellene utazniuk a transzilván Brádra, és ott meg kellene keresniük a család eredetét, de Bianca és Ion (John) figyelmeztették, hogy bár egykor az Osztrák és persze a Magyar Monarchia idején Brád ennek a hatalmas birodalom és etnokomplexusnak részét képezte, mégsem tartozott sem akkorilag, azóta meg pláné nem Közép-Európához, és maradjunk a témánál, annak a köpenynek csakis itt ebben a körben veszhetett nyoma, csakis itt van értéke, itt képvisel valamilyen többlettartalmat. Közép-Európán kívül kis becsértékű néprajzi tárgy, szabászati középszer, ruházati eszközhatározó. Sajnos helyrajzilag beazonosíthatatlan, és a helyhatározó ragjai sem világosak.
Na jó, de én olvastam a vonatkozó irodalomban, mondta a művelt Brad Pitt(y), hogy volt egy agrármuki, valami Ion Ionescu de la Brad, az csak rokon, nem? De Ion és Bianca kánonban világosították fel a naiv amerikait, hogy annyi a Ionescu Közép-Európa szűk körén belül és ma már kívül is, mint a harctéren a... (Majdnem megmondták, hogy micsoda. De jól neveltek voltak, és szart sem mondták ki. – Contradictio in adjecto.)
Feladtak egy hirdetést a Narodne Novíny és a Prager Anzeigen, az Előre és az Európravda kedd-szerda-csütörtöki számaiban. Pitt(y) előzékenységből megkérdezte Biancát és Johnnyt, ha nem kellene a Scänteia vagy az Universul-ban is keresőre állítani a bukuresti közvéleményt, de B és J leintették. Legyintettek. Egyik elavult, a másikban csak az apróhirdetést nem olvassák el. Végül maradtak ezeknél a jelentős közép-európai szimpátiáikről ismert sajtóorgánumoknál.
A hirdetésre jelentkezett a kampucsai tornatanárok egyesülete, és megjegyezni kívánta, hogy a nyilatkozó kartársuk (H. L.) nem éppen igazmondásáról híres, különben is eltávolították a testületből, kizárták a szavazatszámláló bizottságokból, és folyamatban van nyugdíjkérelmének negatív el- és felülbírálata az óramutató járásával megegyező irányban.
De az isten szerelmére, nem ez a tét, mélyen tisztelt kampucsák! – kiáltottak fel bosszúsan a Brádok, amikor kinyitották a reggeli lapokat a közép-európai szálláshelyükön, a közép-európai Szavarinban. Bianca vadonatfehér ruhájára öntötte a közép-európai kávét (amely 6x gyengébb, mint az olasz vagy a magyar), Ion Brad fenyőpálinkáját fenékig ürítette, pedig reggelente sohasem fogyasztott, mióta felhagyott vidéki tanárkodásával, ahol a vidék (nem Közép-Európa) szokása szerint a tanórák (tantortúrák) előtt a tanár fagyos szalonnát eszik bicskával, csípőspaprikával, és fenyővizet húz rá megnyugvásul), Pitt(y) pedig megfontoltan tépdeste kis állszakállát, amit meghagyott az utolsó filmje óta, mert több rendező is rábeszélte, hogy ezzel az álldísszel hitelesebb, férfiasabb lesz. (Mintha nem volnál így is az, mondta Bianca, aki titokban szerelmes vot Pitt(y)be, de a menedzserei nem engedték neki(je), hogy szabadjára engedje érzelmeit.)
A söröző gazdái, Postpisyl és Farkadin urak a négy vállukat felváltva vonogatták, amikor Bradék faggatni próbálták őket, nekik aztán egész este dolguk volt, szaladgáltak a csapolt sörökkel, hozták a söralátéteket, húzogatták a strigulákat, etették a zenészeket, és készítették a korcsolyapályákat a sörkorcsolyázóknak; molto vivace volt az élet, a füst és a hangzavar, ilyenkor könnyen megeshet még a közép-európai Pilsenben is, hogy arra téved egy tolvaj, aki fittyet hány a lakosság születésétől fogva becsületes közép-európai polgárosodásának, és elemeli az első keze ügyébe eső Gottfried Urkeller-i köpenyt.
De emberek, hé, ti kedves közép-európai ficamok, ez nem volt akármilyen köpeny! Nem egy közönséges felleghajtó vagy porból szőtt balladás köpeny volt, ez Tátorján Laci köpönyege volt, amellyel egyszer Malacka városát átvitte minden tiltakozás dacára Malackyba. Varázsköpeny a javából, bólintottak egyetértően sajnálkozva Postpisyl és Farkadin urak, és köpenyükbe megtörölték illedelmesen a kezüket, amikor búcsút vettek a háromtagú köpenykutató társaságtól. Még könnyes szemmel is utánuk néztek az Urkeller ősi pincéjének lépcsőiről, és elhatározták, hogy csináltatnak Tátorján Lacinak kárpótlásul egy olyan malaclopó köpenyt. Az elhatározást nem követte tett, ahogy ez már Közép-Európában is megszokottá vált az utóbbi évtizedekben, amióta a közép-európaiság értéke – ahogyan a New York-i tőzsdejelentésekben szoktak fogalmazni – devalválódott.
Embereink azon nyomban repülőre ültek, többször körbeutazták a földet, mindenütt a köpeny után szimatoltak. Sőt egyszer Szingapúrból pur kíváncsiságból felhívták Skype-on Tátorján Lacit, hogy megkerült-e időközben a köpönyeg? (Előtte nem sokkal betértek a rajzfilmstúdióba is, ahol éppen akkor készült a Pepa malacok legfrissebb folytatása, amit Brad Pitt(y) középső unokája, Samu is annyira szeret, de a film alkotói egyöntetűen rázták a fejüket, sok malacságot követtek el életükben, de a köpönyeg már nem fordulhat elő a mai rohanó világban, a modern moziéletben. Utoljára olyan köpenyt a francia rendőrök hordtak a két világháború között, amikor Közép-Európa földrajzi és politikai konfigurációja más volt, sőt minden kisvárosban még szép számmal akadtak Kohn- és Grün-figurációk is.)
Tátorján Laci álmosan vette fel a telefonját – barátaink nem vették számításba a jelentős időeltolódást –, nálunk, Közép-Európában épp csak lefújták a karanténtakarodót, amikor Szingapúrban már öngyilkosok lettek Luzerman bácsi csüggeteg alkuszai az ismertté vált aznapi/másnapi katasztrofális tőzsdeeredmények láttán-hallatán.
Nem, nem került meg, dörmögte álmosan, bosszúsan Tátorján Laci, és letette a mobiltelefonját a közép-európai nachtkaszlira, anélkül hogy lezárta volna a készüléket. Bianca lihegve, tátongva, kifakult arccal mutogatott a képernyőre.
Tátorján Laci az eltűnt köpenyét fülig húzva fordult a másik oldalára. Alig múlt éjfél Közép-Európában.