Együttélésről, előítéletekről a fiatalok nyelvén

Hétfőn és kedden a sepsiszentgyörgyi Osonó színházműhely Maros megyében tartott előadásokat, amelyek révén a románok és magyarok együttéléséből fakadó kérdéseket boncolgat, a fiatalok szemszögéből.

A magát független, önfenntartó fórumszínházként meghatározó társulat fél lábbal sepsiszentgyörgyi, féllel budapesti, előadóik között vannak sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai és éppen Bukarestben tanuló fiatalok is – tudtuk meg Fazakas Misi társulatvezető tanártól. Az általa rendezett és a napokban nálunk is bemutatott előadást – Ismeretlen barátok társasága, avagy piknik egy japán szőnyegen – román és magyar fiatalok személyes történetei ihlették. Három éve tábort szerveztek a két nemzet fiataljainak, és elbeszélgettek arról, hogy ők mit gondolnak egymásról, milyen tapasztalataik és előítéleteik vannak egymásról. Ezekből a történetekből alkotta meg Fazakas az előadást, amelyet fórumszínházként határozott meg, mivel a darab végén közös beszélgetés folyik a nézőkkel, közös gondolkodásra hív arról, hogy mit is kezdjünk egymással mi, akik együtt élünk ebben a régióban, és milyen kérdések foglalkoztatnak. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezt a tabutémaként kezelt helyzetet lépésről lépésre lebontsuk, vagy elkezdjünk beszélgetni róla” – mondta el a rendező.

A darabot turné keretében mutatja be a társulat a Román Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, céljuk az, hogy öt megyében öt-öt helyen láthassák a nézők. Főleg olyan helyekre utaznak el, ahol nincs színházi társulat vagy színház – mondta el Mucha Oszkár színész, médiafelelős. A darabot hétfőn Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban és a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban diákok, este pedig a G Caféban felnőttek előtt mutatták be, kedden pedig a nyárádszeredai Bocskai István Elméleti Líceumban tartottak két előadást. Nyárádszeredába nemcsak azért jöttek, mert itt nem működik színház, hanem mert egy műhelyfoglalkozás keretében már jártak itt, és tetszett nekik a környezet, a fogadtatás, a diákok, ezért tavaly is eljöttek egy előadással, most pedig harmadjára tértek ide vissza.

A darab alapvető helyzetét egy vegyes házasságból született gyerek, Kriszta 18. születésnapja adja, a bulira meghívott társaságban egyaránt vannak magyar és román fiatalok. Hogy ne legyen konfliktus, sem román, sem magyar, hanem japán piknik lesz – jelenti ki Kriszta, aztán az előadásban kiderül az, hogy ez mennyire működik vagy sem, és ki mennyire fogadja nyitottan a helyzetet. Az előadás egy nagy nyitott játék, ez a téren is látszik, a nézők körben ülnek, a színészek a nézők között jönnek-mennek, esznek-isznak, beszélgetnek.

Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadták a nézők ezt a fajta előadást, Mucha elmondta: eleinte egy kicsit mindenhol idegenkedtek, mivel már a terembe való belépéskor látszott, hogy nem a megszokott külön helye van a színésznek és a nézőknek, hanem keveredniük kell. Ez azonban nem jelent gondot, hiszen a sepsiszentgyörgi Nicolina Ţînţar dramaturg által megírt szöveg annyira jó, hogy a nézők egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy feloldódott a kezdeti feszültségük, be vannak kapcsolódva a darabba, együtt nevetnek vagy beszélgetnek a színészekkel, akik észrevétlenül beosontak a nézők lelkébe. „Közös célunknak tartjuk, hogy korunk mindennapi történéseit felismerjük, művészi alkotássá formálva alternatív megoldásokat keressünk. Az Osonó kifejezés idézi azt a színházi formát, amelyet a társulat képvisel: közeledni, meghallgatni, meglátni a vándorló ember álmait, félelmeit, szenvedélyeit és örömeit, aztán a megfigyelt valóságokat olyan történetbe helyezni, amely mint tükör hat a néző számára” – vallja magáról a társulat.