Öröm és büszkeség tölt el, hogy a ,,fületelki gyerekeim” számára megvalósúlhatott a ,,mini” nyári tábor, ami három napot tartott 15 gyerek, egy szülő, egy önkéntes és jómagam részvételével.
Öröm és büszkeség tölt el, hogy a ,,fületelki gyerekeim” számára megvalósúlhatott a ,,mini” nyári tábor, ami három napot tartott 15 gyerek, egy szülő, egy önkéntes és jómagam részvételével. Marosvásárhelyen volt a szállásunk a Jenő és Doina Panzióban, és a három nap alatt a várost és annak környékét látogattuk. A szervezett tevékenységeket a panzió folyosóján kialakított helyiségben tartottam.
Hálámat nem tudom kifejezni a New York-i Református Magyar Egyháznak, nagytiszteletű D. Á.-nak. Egy idős házaspár adománya révén sikerült megszervezni a tábort, és ilyenkor könnybe lábad a szemem, hogy milyen véletleneken múlik sok minden. A tábor célja a szeretetre, egymás iránti tiszteletre való nevelés, valamint a hitben való megerősítés, amiben jelentős szerepe volt Kiss Krisztián marosvásárhelyi lelkésznek, aki elvarázsolt minket. Nagy hangsúlyt kapott az illemszabályok elsajátítása és nem utolsósorban a hála értelme, illetve a kézügyességfejlesztés, a logopédiai gyakorlatok sem maradtak el. Ünnep volt számukra a hófehér ágynemű, a rusztikus ágy, a vendéglőben való étkezés, a játszóház, a mozi, de főként az, hogy együtt csináltunk mindent. Életem legszebb napjai voltak, és megsirattak, amikor azt kérték, hogy „Enikő néni, 3 évet maradjunk itt, ne együnk a vendéglőben, ne tessék semmit venni, csak lakjunk itt, együtt”.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
