Egyszerre festői és nyomorúságos
Buranovo évekig haldokló falu volt, egy a sok kihalásra ítélt orosz vidéki település közül, amelyet az olajon alapuló városi fellendülés miatt elhagynak a fiatalok, lemondva a szüleik létének alapját jelentő mezőgazdálkodásról.
Buranovo évekig haldokló falu volt, egy a sok kihalásra ítélt orosz vidéki település közül, amelyet az olajon alapuló városi fellendülés miatt elhagynak a fiatalok, lemondva a szüleik létének alapját jelentő mezőgazdálkodásról. Az ilyen helyeken a kollektív gazdaságok rendszerint tönkremennek, a faházak megdőlnek és belesüppednek a földbe, az utak tele lesznek sáros kátyúkkal, és a falusi bolt legnagyobb mennyiségben fogyó áruja a vodka. A hanyatlás megállítása nehéz, még ha talán nem is lehetetlen. Az Ural nyugati részén lévő háromszáz éves Buranovo azonban a legvalószínűtlenebbnek tűnő okból vált kivétellé: nyolc helybéli asszony, többen közülük idősek és hajlott hátúak, Buranovszkije Babuski – Buranovói Nagymamák – néven fellépett az Eurovízió májusi dalfesztiválján, és híressé vált.
Az együttes, amelynek tagjai közül a legidősebb 86 éves, második helyezett lett a kontinenst minden tavasszal lázba hozó versenyen. A hagyományos népviseletbe öltözött hat matróna rockdalt énekelt, megmosolyogtatva vele a világot. Az előadásról készült video felkerült az internetre, ahol a döntő élő közvetítésének 100 millió nézőjén kívül még nagyon sokan látták.
Megmentették a falut
És a nem várt eredmény: nemcsak az együttes tagjainak az élete, hanem Buranovóé is megváltozott. A majdnem győzelem elismeréseképpen a helyi hatóság vízvezeték építésébe, utcai világítás felszerelésébe kezdett, mi több, nagy sebességű internetet biztosított a falu iskolájának, és megjavíttatta a főutca burkolatát.
„Az isten se törődött ezzel a hellyel azelőtt, hogy a nagymamák énekelni kezdtek” – mondta a The New York Times című lapnak Alekszandr Malkov, miközben az udvaráról nézte az utcán a csatornázáshoz szükséges csövekkel végiggördülő teherautókat.
Nehéz túlbecsülni a változások jelentőségét. Az orosz vidék nagy részéhez hasonlóan Buranovo egyszerre festői és nyomorúságos. Lakói tejtermelésből, gyümölcstermesztésből, méz- és gombagyűjtésből tartják fenn magukat. Olga Tyurikova, aki a bakui verseny alatt az egyik nagymama csirkéit etette, úgy véli, hogy a csoport megmentette a falut. „Ha nincsenek a babuskik, senki se törődik azzal, hogy Buranovóban nincs vezetékes víz” – jelentette ki.
Mélyen vallásosak
„Az egész egy csodával kezdődött” – mesélte a csoport vezetője, a 43 éves Olga Tuktareva, aki az együttes neve ellenére nem is nagymama.
2008-ban barátnőjével sétált a faluban, és Buranovo történetének egy szomorú epizódjáról beszélgettek; arról, hogy a sztálini Szovjetunióban számos más templommal együtt a helyi Szentháromság-templomot is lerombolták.
Az 1901-re felépült templomnak három – a Szentháromságnak, Mihály arkangyalnak és Ézsaiás prófétának – szentelt oltára volt. Pártkomisszárok azonban 1937-ben lelakatoltatták, tizenkét évvel később pedig egy, a Volga felső folyása mentén olajfúrásokat végző csapat lerombolta, és a téglákat elvitte, hogy barakkokat építsenek belőlük a munkásoknak. A séta során megszólalt Tuktareva telefonja. Egy zenei producer hívta, aki már hallotta a helyben fellépő babuskikat, és ajánlatot tett: ha a csoport az anyanyelvén, udmurtul előadja a Queen együttes We Are the Champions című számát egy olajipari vezetőkből álló moszkvai közönségnek, méltón megfizeti érte.
„Furcsa, gondoltam magamban. Épp arról beszéltem, hogy nem tudjuk újjáépíteni a templomot, amikor megszólalt a telefon. Úgy éreztem, ez nem lehetett véletlen” – idézte fel a „kórusvezető”.
Ezt követően a csoport némi hírnévre tett szert a Beatles, a Deep Purple és az Eagles számainak udmurt nyelvű előadásával. Tagjai – kivétel nélkül mélyen vallásos asszonyok, akik a szovjet korszakban titokban gyakorolták hitüket – keresetüket a templom újjáépítésére fordították.
Imádkoztak és sírtak
A nagymamák a 2010-es Eurovíziós Dalfesztiválra is beneveztek, de végül nem ők képviselték Oroszországot. Akkor még nem rockot énekeltek, daluk címe az volt: Hogy csináljunk nyírfakéregből kalapot.
Mivel nem arattak vele igazi sikert, rájöttek, hogy több körítésre és több angolra van szükségük, ha előbbre akarnak lépni. A Bakuban előadott Party for Everybody szövege részben udmurt – azt Olga Tuktareva írta –, részben pedig angol, ami Mary Susan Applegate-nek, a Modern Talking és más együttesek szövegírójának a munkája.
Miközben a kórus Azerbajdzsán fővárosában versenyzett, odahaza lerakták a templom alapjait. Mikor hazaértek – rendőrmotorosok kísérték őket a legközelebbi repülőtérről –, már az építkezéshez szükséges acél és beton is Buranovóban volt.
„Imádkoztunk és sírtunk” – jegyezte meg Tuktareva.
Natalja Pugacsova, egyike az együttes azon két tagjának, akit az 1930-as években még az eredeti Szentháromság-templomban kereszteltek, évekig sertéstelepen dolgozott, mielőtt híressé vált. „Akkoriban bizony olyan volt az élet” – magyarázta.
Az együttes tagjai az Eurovíziós Dalfesztivállal nem kerestek, viszont szép bevételre tettek szert egyéb koncertjeikkel. A hírnév mindazonáltal megváltoztatta az életüket. A verseny után környékbeli iskolákból csoportok keresték fel a falujukat.
A nagymamák azt mondják, titokban egész életükben vallásosak voltak, de nem számítottak rá, hogy valaha is újjáépül a templomuk.
„Bíztam benne, hogy valami változni fog a falunkban, de sosem gondoltam volna, hogy így kapjuk vissza a templomunkat” – húzta alá Alevtyina Begiseva, a csoport hatvanéves tagja.
