Egykori tanárok, véndiákok iskolatalálkozója Vajdaszentiványon

A vajdaszentiványi iskola első írásos említésének 365., az „alsó iskola” építésének 120., valamint a „felső iskola” 50. évfordulóját ünnepelték szombaton a Luc-patak menti településen. A rendezvényen a tanintézmény 50 volt pedagógusa és számos volt diákja tette tiszteletét, jelen volt Ştefan Someşan főtanfelügyelő is.

A reggel 9 órakor kezdődő osztálytalálkozók kiemelkedő momentuma volt azoknak a véndiákoknak az összejövetele, akik 50 évvel ezelőtt végezték a nyolcadik osztályt. Tizenöt 1966-ban végzett ült be újra az iskolapadba, hogy egykori osztályvezetőjükkel, Demeter Pál tanárral megosszák emlékeiket.

Az ünnepi beszédeknek és a verses-zenés kultúrműsornak a 2015-ben felújított 50 éves iskola udvara adott helyet, ahol több mint másfél százan követték figyelemmel az eseményeket. Elsőnek Nagy Erika iskolaigazgató köszöntötte mindazokat, akik eljöttek együtt ünnepelni a hármas évfordulót. Az intézményvezető beszédében elmondta, hogy az iskoláztatás, a nevelés és oktatás sokat változott, csiszolódott, formálódott a történelem során, a társadalmi, politikai változások hatására újabb és újabb elvárásoknak kellett megfelelnie, de nem változott az oktató-nevelő munka két főszereplője: a pedagógus és a diák, valamint a cél, hogy a társadalom számára hasznos, pozitív gondolkodású embereket neveljenek, akik tanulmányaik befejeztével megtalálják a helyüket az életben. „Hiszem, tudom, hogy a mi tanintézményünk egy nyitott iskola, jól felkészült, szakképzett pedagógusokkal, kellemes légkörrel. Ezt bizonyítja egykori növendékeink sikeres életpályája, akik közül sokan végeztek egyetemet, főiskolát… Az elmúlt évtizedekben valamennyi kollégával együtt alakítottuk iskolánk történetét, részt vállaltunk a nehézségek leküzdésében, a sikerek elérésében. Szeretném megköszönni tanintézményünk volt igazgatóinak, volt és jelenlegi pedagógusainak a hittel, lelkesedéssel végzett, eredményes munkát” – fejtette ki Nagy Erika.

Boer Vasile polgármester az új óvoda befejezésének fontosságára hívta fel a figyelmet, de ugyanakkor megígérte, hogy az „alsó iskola” rendbetételére, felújítására is gondja lesz. A községvezető arról sem feledkezett meg, hogy megköszönje az iskola volt és jelenlegi pedagógusainak munkáját.

Ştefan Someşan főtanfelügyelő elismerő szavakkal szólt az iskola jelenlegi vezetőségének megvalósításairól, hangsúlyozta az iskola és az egyház szerepének fontosságát egy közösség életében. „Az új óvoda befejezéséhez kb. 150 ezer euróra van szükség, ami egy szép nyaraló ára. Azt gondolom, hogy az önök gyermekei ennél többet érdemelnek, ezért mindent megteszünk, hogy ezt az összeget előteremtsük” – fogalmazott a főtanfelügyelő. Ezt követően Sălăgean Ioan ortodox és Dénes Csaba református lelkipásztor emelkedett szólásra. „A mai napon különböző nemzedékek ültek le együtt emlékezni és ünnepelni. Lelkipásztorként szeretném kiemelni a református egyháznak a helyi oktatásban játszott szerepét, hiszen egykor a telket adtuk ajándékba a most 120 éves iskola felépítéséhez” – hangsúlyozta Dénes Csaba tiszteletes úr, aki örömmel emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a helyi fiatalok közül az utóbbi években négyen választották a lelkészi hivatást.

Az iskola volt diákjai közül Monda Sándor lelkész emlékezett a múltra. „Hogy mit adott nekem az iskola? Elsősorban becsületre, egyenességre tanított, hogy vállaljam tetteim következményeit. Nagyon sokat tanultam egykori tanítóimtól, tanáraimtól, s a későbbiek során rájöttem arra, hogy vidéki iskolából kikerülve is lehet jól felkészülten továbbtanulni. Mit tudok én visszaadni az iskolámnak cserébe? Azt, hogy sose hallgassam el, hogy hol alapoztam meg a tudásomat, hiszen itt, Vajdaszentiványon formálódott a személyiségem” – mutatott rá az egykori diák.

Az iskola történetét Bartha Zoltán nyugalmazott történelemtanár ismertette, aki 1969 és 1990 között volt a tanintézmény pedagógusa, 1981 és 1989 között pedig igazgatója. Részletes kutatómunkáját Nagy Csaba egykori romántanár, igazgató fordította az ország nyelvére. „A vajdaszentiványi oktatás kezdetei a homályba vesznek. Szóbeszéd járja, hogy a hosszúépületnek nevezett kastély elődjében valamikor, a 16. században zárda működött. Ezt a néhány évvel ezelőtt elhunyt Zichy Melánia grófnő hozta tudomásomra. Írásos bizonyítékaink nincsenek, de ha itt zárda működött, akkor ott egy oktatási formának is kellett zajlani. 1511-ben a krakkói egyetem magyar ösztöndíjasai között ott találjuk Szentiványi Jánost is. A 365 éves vajdaszentiványi iskola egyházmegyeileg a görgényi traktushoz tartozott hajdanán, s abban az időben egyetlen régebbi iskola működött itt, a magyarói. A román nyelvű oktatás kezdetei a 18. század végére tehetők” – hangzott el az ismertetőben. 

A Vajdaszentiványon töltött évekre emlékezett Szakács-Pap Boriska óvónő, aki elmondta, hogy büszke és hálás azért, hogy innen indult pedagógusi pályája. „Itt erősödtem meg az életre, itt értettem meg a családlátogatások fontosságát. Sosem felejtem el, hogy tanítványaim között volt az iskola jelenlegi vezetője is” – mesélte Boriska néni. 

Demeter Pál tanító, aki a’60-as években iskolaigazgatóként is tevékenykedett, a vajdaszentiványi néphagyományok nagy támogatója volt. Rövid beszédében arra is kitért, hogy egykor négygenerációs tánccsoporttal léptek színpadra. „Nem én tanítottam őket, mert erre nem volt szükség. A néptánc a vérükben volt a szentiványiaknak” – mondta a rangidős pedagógus.

Nagy Erika iskolaigazgatónak a faluközösség és a helyi oktatás érdekében kifejtett lelkiismeretes, fáradhatatlan munkáját Dénes Csaba lelkipásztor méltatta és köszönte meg.

Az ünnepi beszédek után sor került a visszatért pedagógusok és diákok köszöntésére, az emlékla-pok átadására, majd finom ebéd mellett folytatódott a személyes és közös élmények felelevenítése. Délután Nagy Erika bemutatta az összeseregletteknek a korszerű, új iskolát, majd megkoszorúzták a helyi temetőben nyugvó pedagógusok sírját.