Szombaton a nagyobbik kormánypárt tisztújító kongresszusán Marcel Ciolacu pártelnök bejelentette, hogy indul az őszi államelnök-választáson. A háromezer küldött előtt, azok egyetértésével egész sor kritikát fogalmazott meg elsősorban koalíciós partnereivel szemben, de nem kímélte az éppen fungáló államfőt, sőt annak elődjét sem. Az egyiket besúgónak, a másikat érdektelennek, tehetetlennek nevezte. A koalíciós partner politikusai szemmel láthatóan nehezen viselték a kritikát, és szinte kórusban ugrottak neki a szociáldemokratáknak.
Ez előrevetíti a forró őszi kampányt, amely a kölcsönös támadásokban fog kimerülni, semmiképpen sem kiegyezésben, konstruktív együttműködésben. Megszólalt maga a liberális pártelnök is (akinek egyébként fogalma sincs arról sem, hogy hány oldalas a „saját” könyve, vagy bizonyos részleteiről), de a többiek is kórusban átkozták „szövetségeseiket”.
A leghangosabb – szokás szerint – a liberálisok „megmondóembere” volt, aki kígyót-békát kiáltott a PSD-re; kijelentette, az eddigi közös kormányzás sem volt leányálom, de Európa biztonsága érdekében kénytelenek voltak lenyelni a békát. „Igen, le kellett nyelnünk a békát, és együtt kellett kormányoznunk, mert az ukrajnai háború miatt az Európai Uniónak és a NATO-nak olyan határra volt szüksége, amely garantálta Európa biztonságát. Katasztrófa lett volna, ha – miközben a PNL Ukrajnát támogatja –, a román szocialisták hordája megpróbálta volna megakadályozni az Ukrajnának szánt segélyeket.”
Azt sugallta ezzel, hogy a koalíció nem a párt érdekében, hanem a „hazudós” „szocialista skorpiónak” a kordában tartására született. Szerinte a liberálisok „jó úton járnak”, miközben a szocik az AUR-ral készülnek kormányozni. Szövegelését „Isten óvd meg Romániát!” felkiáltással zárta, aggodalmát hangsúlyozandó Románia jövőjét illetően. És, immár ki tudja hányadszor, újra – színleg vagy komolyan – a koalícióból való kilépéssel riogatott.
Végül is, tényleg, miért volt olyan fontos ez a kongresszus, ha nem változtat semmin? Mit vitatott? Lényegében semmit, hisz csupán egyetlen jelölt volt a maga „platformjával”. (Mostanában egyébként ez a bevett szokás politikai berkekben.) A PSD-nek még a látszat kedvéért sem jutott eszébe alternatívát állítani, ellenjelöltet szimulálni. Tehát egyhangú kongresszus volt, nem igazi. Inkább a közönségnek szóló show-műsor, amely a jelölt hiúságát legyezgette. Újat nem hozott, csak azt, amit mindenki tud, és ami minden politikai formációra érvényes: választást akarnak nyerni, kormányt alakítani, és államfőt adni az országnak.
Mindent egybevetve, olyan alpári kampány következik, hogy minekünk is azt kell mondanunk: Isten óvd meg Romániát a kapzsi, hazug, korrupt politikusoktól. Hiszen egyik kutya, a másik eb.
Kérdés, hogyan fogják tisztára nyalni egymást, miután ilyen csúnyán bepiszkolták. De felesleges előreszaladnunk, majd kitalálnak valami „hatásos” magyarázatot a köz érdekében, meg a nép nevében…
Hiszen a politikában bármi lehetséges, és aki már egyszer belekóstolt, nem szívesen megy el a „húsosfazék” mellől. Főleg nem holmi elvekért.
