2020. november 26., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének székházában népművészeti kiállítást szerveztek.


Március végén, amikor a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete – Maros és a budapesti TESZÖV szövetkezet elnöke aláírta az együttműködési szerződést, Marosvásárhelyen, a Laposnya utcai székházban népművészeti kiállítást is szerveztek a magyarországi vendégek tiszteletére. A kiállítók között volt a mezősámsondi Kiss Ferenc és felesége, Rozália. Gobelinképeket állítottak ki. Meglepetésükre a magyarországi vendégek közül ketten is vásároltak képet, egyenként 100-100 euróért. Kíváncsi voltam, hogy milyen csínja-bínja van a szemet gyönyörködtető gobelinképek készítésének Mezősámsondon. Amikor a Kiss családot kerestem, visszakérdeztek, hogy más nevükön nem ismerem-e őket. Válaszoltam, hogy mindketten gobelineznek. Pánczél Helga hirtelen felkiáltott: – Hát Feri Roziról van szó, a 357. szám alatt laknak. A ház asszonyára azért ragadt ez a név, mert az előző férje is Ferenc volt. Különben Rozália férjével együtt a családjában meghonosult hagyományt folytatja. Az édesanyjától tanulta a gobelinezést, 16 éves kora óta varrja a kanavászra a képeket, virágokat, csendéleteket stb. Ezzel „fertőzte” meg férjét, aki maga is már több mint hat éve varrja a képeket. Ferenc szakmája valamennyire közel áll a varráshoz, mert kárpitosnak tanult. Ő is Sámsondon született, de hosszú éveken át Marosvásárhelyen dolgozott a volt Simó Géza gyárban. Aztán szakmát kellett váltania, gázszerelő-tanfolyamot végzett, hazakerült szülőfalujába, ott dolgozott, amíg betegsége miatt nyugdíjazták. Amikor varrni kezdett, a munkatársai, a falubeliek élcelődtek vele, hogy na né, mit csinál férfi létére. Nem érdekelte, mit mondanak, mert idővel rájött, hogy ujjai „ráállnak” a varrásra, és amikor azt csinálja, megnyugszik. Az öltögetéssel bekerül abba a világba, például abba a falusi tájba, amelyet éppen varr. Ma már a gobelinezés megszállottja. Az odafigyelés, hogy a kép karaktert kapjon, hogy centiméterenként hányat öltsön és éppen milyen színű, matt vagy fényes cérnát illetve fonalat használjon, hogy a kép alapanyaga, a vászon ne húzódjon el jobbra vagy balra, hogy éppen vékony vagy tompa hegyű tűre van szükség, mind-mind megnyugvást ad Ferencnek. Amikor képeit készíti, elfelejt cigarettázni, nincs tévé és gazdaság, mert a háztájiban is állandóan kerül munka, az elmaradhat, a varrás nem. Általában merev keretre feszíti a vásznat, mert azon kényelmesebb dolgozni, az öltések egyenesek és egyenletesek lesznek. Elmélyült a magyarázásban, mielőtt elkezd egy képet, előre tudja, hogy mekkora lesz és hogy hova kell kerüljön, ahova illik is. Majd átgondolja a varrás technikáját, például a tájképek esetében belülről kifelé halad, az alakokat az arcnál kezdi, különben az arcnál, kéznél két szálat használ… és folytatta a varrásmódokat, hirtelen az Utolsó vacsora című nagy képre néztem, és akkor jutott el a tudatomig, hogy ez nem csupán szenvedély, kell is érteni hozzá.

– Az Utolsó vacsora sok-sok türelmet és hozzáértést követelt, mert sok rajta az arc, más-más vonásokkal, sok a mozdulat. Ezt a képet készítettem el a legnehezebben, minden hozzáértésemet fel kellett használnom. Bár viccesen hangzik, de ezzel vizsgáztam a feleségem előtt, mert olyan szép lett a fonákja, mint a színe – mondotta Kiss Ferenc.

Kérdeztem, hogy a képek tematikáját hogyan választja ki. Miközben elővette a mintákat, magyarázta, hogy az apró lukú, többméretű kanavászt, a cérnát, fonalakat, a nyomtatott mintákat eleinte Marosvásárhelyen, üzletből vásárolták, ma viszont a temesvári gyártótól vásárolják, amely hazaküldi. Kedvenc témái a csendélet, falusi táj, virágok, gyümölcsöstálak stb. Mostanig 17 gobelinképet fejezett be, mindeniknek olyan szép a fonákja is, mint a színe. Előkészületben van még legalább öt. Az alkotások a sok türelmet és munkát szépségükkel hálálják meg, no meg azzal is, hogy most már jövedelmi forrásnak is bizonyulnak.

Feri Rozi szőnyeget is sző, szövőszéke van, párnát hímez, paplant varr, legutóbb Marosfelfaluba vittek el kettőt. És a helyi nőszövetség pénztárosa, ahol a nők időnként összegyűlnek és üvegfestéssel is foglalkoznak. Egy csoportot szeretnének alakítani azokból a fiatalokból, akiket érdekel a szőnyegszövés, az üvegfestés és persze a gobelinezés.