Egy séta végeredménye

• 2011-05-24 14:37:03

Bettivel, a barátnőmmel sétáltunk az erdőben. Hirtelen előugrott egy mókus.

Bettivel, a barátnőmmel sétáltunk az erdőben. Hirtelen előugrott egy mókus. – Kéhrlekh, segítsetek! – lihegte a fáradt jószág.

– Mégis, miben? – kérdeztem.

– Ez a mókus beszél! – kiáltotta Betti.

– Nyugi, ez csak egy beszélő mókus. Mit árthatna?

– Tényleg.

– Nos, miben segíthetünk? – fordultam feléje.

– Az egyik barátomból a gonosz varázsló mókusevő szörnyet akar varázsolni!...

– Milyen lóról van szó?

– Nem ló. Varázsló: „Abrak a dabra”.

– Ja, most már leesett. És merre vannak? Mámint a barátod és a varázsló.

– Mutatom az utat! – , azzal a mókus fel, az egyik ágra. Én utána.

– Jössz-e már? – nógattam a barátnőmet.

– Mennék, de nem tudok úgy ugrabugrálni, mint ti.

– Ó, bocsánat – s visszaszálltam. Gyalogosan mentünk tovább, kerek tizenkét órán és hét percen keresztül. Akkor csak megtorpantam, és a táskámban kotorásztam. – Mit kutatsz? – tudakolta a mókus és nemkülönben Betti.

– Mindjárt, mindjárt... Itt van! – húztam elő a csillogó Sárkányhívó Csodakövet. – Enélkül ki sem teszem a lábam a házból...általában – vigyorogtam. – Sárkányhívás!

Fejünk fölött mindjárt megjelent a Smaragdhasú Varasbéka Őshüllő, mindenfelé mindenféle pozitív energiát sugározva.

– Miért hívtatok már megint? – morfondírozott szellemesen.

– Segítség, légyszííí! – néztem rá kiskutya szemekkel, aminek sosem tud ellenállni. Ha mégis, akkor bevetem a „Könyörögj addig, míg be nem adja a derekát!" hadműveletet.

– Ha nem megyek bele most, akkor órákig rimánkodsz, spóroljunk a könyörgésen és a fejfájáson – mondta bájosan a Smaragdhasú Varasbéka Őshüllő, és közben nyakunkba csöpögött a jóindulat.

Felszálltunk, elég magasan repültünk, fejünk a felhőket csiszolta. De minden idilli pillanat véget ér egyszer. A mókus felvisított. – Ott vannak! – kiáltotta elszörnyedve.

Hát ott éktelenkedett a teljesen láthatatlan varázsló.

– Bettike, itt ez a virág – nyomtam kezébe a Lilabáj Sziromzengőt –, szórd a porát a varázslóra, attól mindjárt egy kicsit megvakul, addig elővakarászom a netről a megfelelő varázsigét.

Betti szórta, szórta, nekem pedig 2.657.986 találatom lett. Rákattantam a legerősebbre: „Abra dabra kadabra, mókus a vakablakba'. Menny és pokol találkozik,
jó és gonosz barátkozik. Erejüket adják nekem, a szörnyből is mókus legyen. A varázsló bűnhődik!”

És így lett: a szörny dalmókussá vált, Mó Kuri néven halmozza a sikereket az Iksz és Ipszilon Faktorban. A varázsló elveszítette láthatatlanságát, kiderült, hogy csak egy kétbalkezes bűvésztanonc.

Hazaérve kedvenc sárkányomat, a Smaragdhasú Varasbéka Őshüllőt megajándékoztam egy kétszemélyes hétvégi wellness üdülőjeggyel a Vezúv Balneó vulkánfürdőben.

Köszönet helyett ezt sóhajtotta: itt a vége, fuss el végre!

Márton Tímea