Egy régi titok magyarázata

Benedek Elek-emlékkiállítás Marosvécsen

A helikoni találkozók sorában a 2019-es év érdeklődéssel várt eseménye Szebeni Zsuzsa újabb kiállítása volt. A Benedek Elek-emlékév (160 éve született, 90 éve halt meg) kapcsán jött létre a Balassi Intézet Sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központját vezető kiváló szakember munkája nyomán az emlékkiállítás, amelynek egy részét elhozta  Marosvécsre. 

Elmondta, hogy az emlékév kapcsán meghirdetett rajzpályázat bizonyította számára, hogy manapság is mennyire sokat jelent Erdélyben Benedek Elek neve. A szervezők is elképedtek, hogy a meghirdetett Benedek Elek-rajzpályázatra 1.551 munka érkezett, olyan gyönyörű rajzok, festmények, hogy a bizottság tagjai sokat vitatkoztak, amíg kiválasztották a nyerteseket. Sok esemény várható az emlékév alatt a fényfestéstől a szoborállításig Erdély-szerte és Magyarországon, melyek során Szabó Zsolt bemutatja a Benedek Elekről szóló könyvet.

Fontos, hogy a megjelenő írások, az elhangzó előadások nemcsak a Cimborából ismert szerzőt, hanem Benedek Elek munkásságának egyéb vetületeit (sokoldalúság, hangsúlyos etikai tartás) is tükrözzék – mondta Szebeni Zsuzsa, aki bevallotta, hogy döbbenettel ismerkedett meg a Benedek Elek parlamenti tevékenysége során elhangzott felszólalások ma is aktuális tartalmával, azzal az erővel, amely később nagyapói képpé szelídült. Benedek Elek olyan egyéniség volt, aki mindnyájunk számára példakép lehet. Erdélybe való hazatérésével példát mutatott egy olyan időben, amikor számosan elhagyták az országot. Ezért tartja fontosnak a kései jóvátételt. A Benedek Elekről szóló kiállítás a vécsi várkastélyban szeptemberig tekinthető meg, a bővebb anyag pedig feltehetően beutazza Erdélyt. 

Bár nem biztos, hogy békévé tudja oldani az emlékezés, de mindenképpen szóba kell hozni a Helikon születésekor sok indulatot keltett sérelmet, miszerint Benedek Eleket nem hívták meg Marosvécsre. Menet közben több magyarázat született, de tudni kell, hogy 1926-ban több „futóárok húzódott” a magyar közösségen belül. Ezt szerette volna Kemény János csillapítani, de teljes mértékben neki sem sikerült. A magyarázatot Szabó Zsolt fogalmazta meg, aki leszármazottként először volt jelen a találkozón.  

A lírai bevezetőt az előadáshoz az Egerből érkezett versmondó Ungvári P. Tamás hozta ajándékba, aki Benedek Elek Az öreg faültető éneke című versével kedveskedett a közönségnek. 

Majd elhangzott a legvalószínűbb magyarázat arra, hogy miért nem volt jelen az 1926-os első találkozón Benedek Elek, aki a legismertebb, legnépszerűbb írója volt akkoriban Erdélynek. Az elismerést azzal vívta ki, hogy 1921-ben hazatért, és a Keleti Újságban megszólaló polgári radikális írói csoport élére állt. Az olvasóközönség megnyerése érdekében vállalta, hogy a Vasárnap, később Vasárnapi Újság című lap főszerkesztője lesz. Ezzel párhuzamosan a Szatmáron megjelenő Cimbora című lap főszerkesztése, főmunkatársi szerepe is reá hárult. 

Az első találkozón többen feltették a kérdést, hogy miért hiányzik, majd még az első nap sürgönyben üdvözölték mint példaképüket. A jelenlévők szimpátiája ellenére abban, hogy a meghívás elmaradt, feltehetően Szabolcska Mihálynak is része volt, aki a találkozó idején régi papi szolgálati helyén, a szomszédos Felfaluban nyaralt, és a helikoni társaság értésére adta, hogy szívesen lenne a vezetőjük, de mivel a népies nemzeti irodalom erős konzervatív szárnyához tartozott, nem hívták meg a találkozóra. Ezt a szervezők azzal magyarázták, hogy csak az alkotóerejük teljében levő személyeket látják vendégül, ezért maradt ki a már 65. évében levő Benedek Elek is a meghívottak közül. A találkozót megelőzően a már súlyos beteg Sipos Domokos írásban utalt arra, hogy Benedek Eleket tartaná megfelelőnek az írói közösség vezető tisztségére, de Benedek Elek válaszában azt írta, hogy abban az esetben, ha jelen lett volna a találkozón, Bánffy Miklóst ajánlotta volna a mozgalom vezetőjének, hiszen az ő vagyonára, műveltségére, kapcsolatrendszerére óriási szüksége van az erdélyi magyar irodalomnak. Végül a Helikon írói megkeresték Benedek Eleket, és elsimították az ügyet. 

Ennek ellenére három évtized múlva is legendák veszik körül ezt a hiányzást. 

Nemcsak azért kell szeretnünk, mert pályája végén a mesemondói szerepbe öregedett bele, hanem azért is, mert országgyűlési szűzbeszédében mint a Háromszék képviselője a gyermekirodalom felette szükséges voltáról szónokolt. A honatyák nem vették komolyan az intést, hogy egy nemzeti kultúrát nem lehet anélkül felépíteni, hogy a gyermekeket ne a megfelelő 

könyvekkel lássuk el. Jól átgondolt programja szerint egyszer a szülőföldjének, azután szűkebb pátriájának, a Székelyföldnek, utána Erdélynek, majd a teljes magyar mesekincsnek a megismertetésére törekedett, és végül a világirodalom mesekincsének a legjavát fordította magyarra, és tette közkinccsé következetesen véghezvitt programja során – mondta Szabó Zsolt. Benedek Elek-rajongóként azt is kiemelte, hogy nála harciasabb újságírót nehezen tud elképzelni, és részben neki köszönheti, hogy az újságírói szeminárium egykori hallgatójaként a kolozsvári Vasárnapi Újságra terelődött a figyelme, és annak repertóriumát dolgozta fel államvizsga-dolgozatában, később pedig a levelezése alapján jutott nagyon közel a helikoni írók munkásságához. Egyetemi oktatóként is próbálta felhívni diákjai figyelmét arra, hogy Benedek Elek olyan teljes életművet hagyott hátra, ami felöleli az újságírás, a néprajz, a történelem és az általános műveltség majdnem minden területét.

Az idei találkozón még két kiállításnak tartották a megnyitóját a vécsi Kemény-kastélyban. Kelemen Albert székelyudvarhelyi történész, művészettörténész Rajzos Helikon című tárlata képekben idézi fel a helikoni írók, költők személyét és műveinek szereplőit. Szilágyi Szabolcs Híres magyarok címen a magyar feltalálókról és találmányaikról szóló pannókat állította ki, ami véleménye szerint büszkeséggel tölthet el minden látogatót.