Egy régi hamiskártyás emléke
2013-09-20 12:11:33
- Sebestyén Mihály
A Marosvásárhelyen működő Királyi Tábla iratanyaga a budapesti Országos Levéltárban 1956. november elején megsemmisült.
A Marosvásárhelyen működő Királyi Tábla iratanyaga a budapesti Országos Levéltárban 1956. november elején megsemmisült. Az erdélyi legfelsőbb törvényszék ítéletei itt-ott levéltárakban fennmaradtak, ha az egykori al- és felperesek megőrizték a család vagy közösség számára fontos bírósági végzéseket. Sőt, olykor a jogtanulók számára – akik a marosvásárhelyi jogi tanfolyamon, mely a Református Kollégium égisze alatt működött – kivonatokat, másolatokat is készítettek az érdekesebb ítéletekről, amiket tananyagul, zsinórmérték gyanánt is használtak. A Teleki Téka református kollégiumi állományában maradt fönn egy ilyen mintakönyv. Ebből közlünk most egy vásárhelyi esetet. Az ítéletet 1825. július 8-án adták át a feleknek.
„Maros-Vásárhelyi ötves Darkó Sámuel az ellene hamis és jegyes kártyával való jádzásért indított közkeresetben, kijővén, hogy musicus Prodan Dávidnak 80 váltó r[hénes] f[orin]tját és hegedűjét ezen közjóval és moralitással ellenkező tsalárd jádzásával nyerte, a K. Tábla által a Magistratus Ítélete változtatásával 3 hónapi rabságra [ítéli], két nap Kenyér és Vízböjt mellett, és mivel nyeresség kívánásból csak 200 ft articularis pengő pénzbeli büntetésre ítéltetett, az elnyert 80 ft[-ot] pedig és a hegedű igaz becsű árát, ne Dávidnak, aki ezen játzadozástól megintetett, hanem a városi szegények Cassájába fizesse, s ezen ítélet városonként publicáltassék.”
Vagyis a nyereményt fizesse be a város vezetése (a magisztrátus, amely elsőfokon ítélkezett) a szegények javára, és azt hirdessék is ki városszerte. A magisztrátus nyereségvágyból elkövetett csalás vádjával csupán 200 rajnai forintra büntette Darkót, az ötvöst, de a Tábla úgy látja, hogy a hamiskártyázás veszedelmes bűn, ezért az alperes büntetését háromhavi elzárásra és heti két nap kenyéren és vízen való tartásra súlyosbítja. De dádé Prodan Dávid, a muzsikus cigány sem ússza meg szárazon, hiszen a tőle elnyert pénznek végleg búcsút inthet, azt ugyanis a városi szegények kapják.
Nem tudjuk, ki fellebbezett, ki volt elégedetlen az elsőfokú ítélettel. (Talán, ha hallgatott volna a felfolyamodó, kevesebbel is megúszta volna...)
