Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le a minap megesett Tódór negyedi eurókampány-háborgatásból, valamit mindenképpen el kell mondanunk. Mi kimaradtunk, állapíthatnánk meg botor felszusszanással. Kik azok, akikkel a szerző azonosítja magát egy névmás erejéig? Hát a magyarok vagy a magyar pártok.
Nem zárom ki, hogy már Vásárhelyen is akadnak olyan előremenekülő/magukról elfeledkezett, magyaros nevű, magyar felmenőkkel rendelkező egyének, akiknek pártszimpátiái a legszebb asszimiláció útján haladva a liberális vagy demokrata-liberális pártban horgonyoztak le. Abba vetették bizalmukat, bennük fedezték fel vágyaik beteljesítőjét.
Másfelől az is gondolkodóba ejtő, sőt zavarba hozó tény, hogy a fiatal és harcias kampánycsapatok ölre mennek a maguk igazáért. Ez azonban így és ilyen formában sántít, ugyanis kérdés, miféle ideológiai igazságok mentén csapnak össze? Erősen kétes eredményre jutnánk, ha elemzésükre vállalkoznánk. Ugyanis régről ismeretes, hogy a legtöbb román pártnak nincs semmiféle összefüggő, jól kidolgozott doktrínája, szélsodorta ideák szarkafészekhez hasonlító összevisszasága jellemzi eszmerendszer-nélküliségüket. Zavarosban halászók, esetleges, alaktalan alakzatok, személyi ambíciók folyománya, konjunktúrakalandorok sereglete.
De vannak. És már nélkülünk is politizálnak, pillanatokra el tudnak felejtkezni arról, hogy mi is vagyunk a páston, egymás között csivitelnek, csatáznak. Úgy hiszik, ez a jövő. Amikor mi már leírhatók, felejthetők leszünk, amikor tiszta párthar-cok/szövetkezések/cselszövések fognak folyni az egyféle ajkúak között Vásárhelyen is. Lehet, hogy akkor majd visszasírnak…? (Ne reménykedj, hűt le pesszimistább énem.)
Harmadsorban megint csak bebizonyosodott, hogy a helyi Brétfalvi-különítmény részrehajlított sereg. Nem titok, kizárólag a szabadon értelmezett demokrata polgármestertől hallgat, az őurasága oldalán áll, őérte hajlandó tétlenül nézni azt a konfliktust, amelyben az ellenpárt tagjai a megtámadottak és fegyvertelenebbek. Szó se róla: pártatlanok. Nem ismernek egyetlen pártot sem, csupán a sebészből városherceggé avanzsált főgórét.
Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha ilyen-olyan ürüggyel a rend helyi fogdmegjei a polgármester ellenzékét zaklatni fogják, megbírságolják, kifogások sorozatával hiúsítanak mindent, ami ődoktorságának, az önigazgatás bajnokának nem smakkol. Nálunk a demokrácia intézménye – úgy látszik – egyre inkább csak szólam lesz, az egyszemélyi diktatúrához megvan már a diadalra segítő, az eltipró félfegyveres támasz.
Európában a szélsőjobb előretört a vasárnapi választások nyomán. Nálunk a jobb középen, mint sehol sem sebész tör előre és megállíthatatlanul az ötödik-hatodik mandátuma felé. Hol a (tűrés)határ?