Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Részleges kijárási tilalom lépett életbe immár nálunk is. Tulajdonképpen azokat az intézkedéseket tették hivatalossá, amiket magunktól is be kellene tartanunk ebben a járványhelyzetben. Ám a napokban részleges információs karantént is életbe léptettek, ami legalább annyit árthat, mint amennyit a közegészségügyi intézkedések használhatnak.
Annak alapján, ahogyan a vírushelyzet alakult az utóbbi napokban itthon, a környező országokban, meg azokban, ahonnan tízezerszámra igyekeztek hazatérni az utóbbi időben a romániai vendégmunkások, itt nem is az volt a lényegi kérdés, hogy lesz-e ilyen szigorítás, hanem az, hogy mikortól rendelik el. A tervezet egy munkapéldánya már pénteken kiszivárgott, és széles körben terjedni is kezdett a világhálón, de akkor a hatóságok még cáfolták. Vélhetően a szombati, jobb időben egyes helyeken piknikezni kezdő emberek láttán gondolták meg magukat, és szigorítottak be. Talán az olasz helyzet rémképe lebegett a lelki szemeik előtt, hiszen a kezdeti karanténlépéseket ott mediterrán lazasággal kezelték, most pedig ott tombol a legvadabbul a járvány. Az óvintézkedések indokoltságával fölösleges vitába szállni, aggodalomra inkább az adhat okot, hogy mifelénk a jó ötletek lemásolásával soha nem volt gond, a szabályok gyakorlati alkalmazása viszont sosem volt a regáti szakik erőssége. A legjobb szabályok is csak annyit érnek, amennyit sikerül belőlük betartatni.
Amennyit az óvintézkedések használhatnak, annál nagyságrendileg sokkal rosszabb lépés volt a részleges információs zárlat alkalmazása. Amióta a szükségállapotot bevezették, a vírushelyzetről megyénkénti lebontásban közöltek friss adatokat. Kezdetben naponta kétszer, aztán ez lecsökkent egyre, majd legújabban meg is tiltották a megyei kormányhivataloknak a részletes tájékoztatást. Állítólag azért, mert az adatok félreértelmezhetőek, mivel a fertőzöttek többsége nem a lakóhelyének megfelelő megye kórházában kerül kezelésre. Ha így van, akkor a tájékoztatási rendszer kidolgozásakor kellett volna jobban figyelni, de még a félreérthetőségnél is rosszabb egy ilyen információforrás elapasztása. Mert ezzel a lépéssel azt a benyomást keltik, mintha titkolóznának. Ez a legjobb táptalaja a rémhírkeltésnek, amire az utóbbi időben rengeteg példát láthattunk, és ez csak a pánik fokozódásához járul hozzá. Annak az enyhítésére azonban ugyanúgy figyelni kéne, mint a vírusfertőzés elterjedésének megelőzésére, mert a pánikból is származhatnak akkora bajok, mint magából a betegségből.