Egy halálra ítélt fa

A fa évről évre nőtt, fejlődött, lombosodott, olyannyira, hogy 2014-re magassága elérte a IV. emeleti szintet, a kerülete pedig a 110 cm-t.

Ez volt…

Ezelőtt 30 évvel költöztem a Rămurele utca 2. szám alatti lakásba. Tekintettel arra, hogy tömbházlakásunk környékén akkor még kevés fa volt, első tevékenységem az volt, hogy ültettem egy nagyon szép fát a magam és lakótársaim örömére, megelégedésére. A fa évről évre nőtt, fejlődött, lombosodott, olyannyira, hogy 2014-re magassága elérte a IV. emeleti szintet, a kerülete pedig a 110 cm-t. Gyönyörű fa volt, dús lombozattal, kellemes illattal, csak amúgy ontotta az élethez, az egészséghez nélkülözhetetlen oxigént. Első perctől nagy gondot fordítottam rá, a koronája alakítására, ha egy-két ág túl közel nőtt valamelyik balkonhoz, azonnal visszavágtam vagy levágtam, nehogy bárkinek is panasza lehessen ellene.

Nem is volt mostanig soha senkinek, de 2014 decemberében a fölöttem lakó hölgy azt álmodta, vagy arra ébredt, hogy bizony az a fránya fa neki árnyékot tart. Most először 30 év után! Nos, hát ő ezt nem tűrheti, neki nincs szüksége árnyékra. Kéréssel fordult a lakótársulás vezetőségéhez, amelyben kérte, hogy a fát haladéktalanul vágassák ki. És lássatok csodát, emberek! Felbúgott a druzsba, és az ép, egészséges gyönyörű fát kegyetlenül, lelketlenül kivágta. Amikor megláttam, hogy a földön darabolják fel a törzsét, könnyeimmel küszködtem és levegő után kapkodtam. Ez nem fakivágás, ez garázdálkodás, ez bűn, és akik ezt teszik, nem szakemberek, hanem ellenségei a természetnek és az emberiségnek!

Évek óta beszélik az emberek városszerte, olvassuk az újságokban a lakosság panaszait, zúgolódásait, hogy micsoda kegyetlenségeket, disznóságokat követnek el minden évben városunkban a fák kivágásával. És hát önkéntelenül feltör az emberi lélekből a kérdés: meddig mehet ez így? Meddig tűrjük ezt az embertelen garázdálkodást? A polgármesteri hivatalnak nincs egy olyan vezető embere, aki egyszer s mindenkorra pontot tenne erre a kérdésre, hogy ne blamáltassa tovább a hivatalt, a város vezetőségét? A környezetvédelem mit csinál, meddig tűri ezt?

Megkérdeztem a csoport vezetőjét, aki állítólag mérnök, hogy volt szíve egy ilyen gyönyörű fát kivágatni? A fennhéjázó, bölcs válasz pedig az volt, hogy azért vágatta ki, mert igen sok a fa a blokk körül. Valószínű, nem akarta a mérnök úr, hogy a lakók túl sok oxigént kapjanak. Mint érdekességet mondom el, hogy a kivágott fától pár méterre van egy kivénült, csonka gyümölcsfa, és nem azt vágatta ki, hanem egy ép, egészséges fát.

Azóta is töprengek, bosszankodom, éjjeleket nem alszom, hogy az emberi felelőtlenség, gonoszság mire képes, miket tud elkövetni!

Fülöp Zoltán Loránd