2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az egyetem határozza meg, hogy milyen szakemberből van hiány, milyen irányba kell fejleszteni, és ennek alapján állítja össze a szakkínálatát – véli dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora.

Fotó: Nagy Tibor


Egy egyetemnek nem az a feladata, hogy szaladjon a történések után, hanem az, hogy segítse a régiót, ahol működik. Az egyetem határozza meg, hogy milyen szakemberből van hiány, milyen irányba kell fejleszteni, és ennek alapján állítja össze a szakkínálatát – véli dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, akivel a tanévkezdés apropóján a népszerű, valamint kevésbé keresett szakokról, a hallgatók elhelyezkedési lehetőségeiről, illetve az infrastrukturális beruházásokról beszélgettünk. 
– Az egyetemi oktatásra vonatkozó jelenlegi törvénykezés nem annak kedvez, hogy állandóan módosítsuk a szakkínálatot, mivel a szakokat akkreditálni kell, az akkreditáció időtartama legkevesebb 7 év, hét évig kell működtetni egy szakot, amit utólag lehet akkreditálni. Az eredeti kínálaton kell kissé módosítani, merthogy vannak olyan szakok, amelyek nagyon népszerűek, de olyanok is, amelyeket nagyon jónak tartunk a régió szempontjából, viszont nem annyira keresettek. Ki kell úgy egészíteni, hogy mi határozzuk meg, hogy a régióban mi fog történni. Ezért vágtunk bele a kertészmérnöki és tájépítészeti szak mellett az agrárképzésbe Sepsiszentgyörgyön. Ennek a háttere az volt, hogy számos uniós pályázat, lehetőség van, ami igényli az egyetemi végzettséggel rendelkező szakembert. Ugyanakkor előkészületben van – immár két éve – az erdőmérnöki szak indítása Sepsiszentgyörgyön. Azért nem lehetett eddig elindítani, mert a feltételrendszer nagyon megszigorodott, és ennek eleget kell tennünk. Ha a Sapientiát ilyen környezetben kellett volna létrehozni 17 évvel ezelőtt, akkor nem itt tartanánk, sokkal nehezebb lett volna a dolgunk. Az erdőmérnöki szak remélhetőleg a jövő tanévben el fog indulni. Statisztikákat készítettünk, hogy hány magyar hallgató tanul például a brassói egyetemen, hányan más egyetemeken, illetve hány szakemberre lesz szükség. De valójában a piac nagyon képlékeny. Felbecsülhetem, hogy ma hány munkahely van, de tíz év múlva nem annyi lesz. Ki lehet számítani esetleg, hogy az állami erdészeteknél hány szakemberre lesz szükség, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a közbirtokosságokokat sem. 
– Hogyan alakul a diákok érdeklődése a Sapientia képzési lehetőségei iránt? Vannak nagyon keresett szakok, ahol többszörös a túljelentkezés, de olyanok is, ahol alig telnek be a helyek…
– Azokon a szakokon, amelyek nagyon népszerűek, a meghirdetett helyeknek szinte a kétszeresére vehetnénk fel hallgatókat. Marosvásárhelyen ilyen az informatika, amelyen a tandíjas helyek is betelnek. Kissé elgondolkodtató, hiszen ez egy hároméves képzés, és a három év alatt bizony nem lehet a teljes szakmát elsajátítani, hanem el lehet indtani a fiatalt egy úton. Ellenben úgy vesszük észre, hogy a mai informatikai piacnak van egy olyan jellege, hogy nem igényli a nagyon magasan képzett szakembereket. Ez, azt hiszem, azzal magyarázható, hogy a romániai informatikai cégek nagy része bérmunkát végez nyugati cégeknek, és ehhez nagyszámú, a mesterségüket alapfokon jól ismerő személyekre van szükségük. Sikerszaknak számít Kolozsváron a fotó-film-média, ahol kezdetek óta nagy a túljelentkezés. Csíkszeredában a gazdasági-informatikára is, bár nem könnyű terület, szintén sokan jelentkeznek. 
Az automatika – alkalmazott informatika szakon sajnos nagy a lemorzsolódás, ha el is indul egy évfolyam harminc-negyven hallgatóval, abból kevesebb mint húsz jut el a végzésig. A humán képzések közül a kommunikáció és közkapcsolatok népszerű, ott is növelhetnénk a helyek számát, mert könnyedén betelnének. A közegészségügy szak nem annyira keresett, mint a kommunikáció, de biztonsággal működő szak, amit elsőként mi indítottunk el, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rá egy évre hirdette meg angol nyelvű képzésként. Valójában az, hogy kevesebb a jelentkező, azzal is magyarázható, hogy fiatal képzés, nincs húsz-harminc éves tapasztalat mögötte, hogy a hallgatók megkérdezzenek előzőleg végzetteket, hogy miként sikerült elhelyezkedniük. Amikor egy fiatal egy szakot választ, akkor abban benne van az is, hogy végzés után mihez kezd majd. Szépen hangzik, hogy eljövök, és három évig azzal foglalkozom, amit szeretek, de ha az a tudás nem eladható, nem piacképes, akkor később gond lesz. 
Nagyon merészen belevágtunk a biomérnöki és génsebészeti képzésbe Csíkszeredában, és arra számítottunk, hogy nagyon keresett lesz, de azt tapasztaljuk, hogy közepes a kereslet iránta. Persze benne van az is, hogy újszerű képzés, nem tudják a fiatalok, hogy végzés után hol lesz szükség erre a tudásra. 
Vannak szakjaink, amelyek meglepetésemre úgymond „bukdácsolnak”. Ilyenek a környezetmérnöki képzés Csíkszeredában és a környezettudományi képzés Kolozsváron, ezek esetében pont a határon vagyunk, hogy elindítsuk őket, de azt vettem észre, hogy például a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen jelentkezők hiányában nem tudták elindítani a környezettudományi szakot. 
A sepsiszentgyörgyi agrármérnöki képzés esetében a kezdeti időszakban sokan jelentkeztek, de fokozatosan visszaesett ez a szám, persze nem annyira, hogy kérdéses legyen az elindítása. Sokszor hangoztatom, hogy meg kell vizsgálni, igaz-e, hogy úgy kell egy egyetemnek szakokat fejleszteni, hogy ahová sok diák jelentkezik, ott sok helyet hirdessen meg. Nagyon egyszerű lenne ez a logika, de nem így van. Azért nem, mert egy egyetemnek nem az a feladata, hogy szaladjon a történések után, hanem az, hogy valamilyen módon segítse a régiót, ahol működik. Az egyetem határozza meg, hogy milyen szakemberből van hiány, milyen irányba kell fejleszteni. 
– Számos végzős évfolyamot tudhat maga mögött az egyetem, követik-e hogy a végzősök milyen arányban helyezkednek el itthon a szakmájukban, illetve hányan vándorolnak külföldre? 
– Az alumni rendszer online követi az egyetemistákat, természetesen nem lehet senkit kényszeríteni, hogy mindent bejegyezzen oda, viszont egy lehetőség, amivel a hallgatóink jó része él is. Periodikusan medvetábort szervezünk, tízéves találkozókon vagyunk túl, amire az egykori hallgatók eljönnek, és legtöbben azt állítják, hogy a Sapientia sokat segített abban, hogy eljussanak oda, ahol vannak. Például az informatikát végzett évfolyam egynegyede megjárta külföldöt, majd hazajöttek a fiatalok, és azt állították, hogy itthon is legalább olyan jól lehet keresni, mint odakint. Ugyanezt láttuk sok esetben a mérnökhallgatóink esetében is. 20-25 százalékra tehető azoknak a hallgatóknak az aránya, akik kipróbálják magukat külföldön, egyesek ott folytatják, mások hazajönnek. De mindenképpen érezzük a hazahúzó erőt. Jelentős viszont az elvándorlás Vásárhelyről Kolozsvárra, főként a nagyon keresett informatikai képzés végzőseinek a körében, hiszen Kolozsvár egy komoly piacot jelent, nagyon sok hallgatónk ott talált munkahelyet. Az automatika – alkalmazott informatika szakunk esetében 96 százalék az egy év alatt a szakmában elhelyezkedő hallgatók aránya. A fennmaradó részt pedig sok esetben a továbbtanulók teszik ki. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy számos olyan szakunk van, ahol közel 100 százalékos az elhelyezkedési arány. Sokszor még egyetem elvégzése előtt lecsapnak a hallgatókra a cégek, illetve kialakulóban van egy olyan modell, állami egyetemeknél is, ahol a mesterképzést a cég, illetve az egyetem közös elgondolása alapján kialakított tantervvel oldják meg.
– Van-e együttműködés a vásárhelyi cégek, valamint a Sapientia között, amelynek eredményeképpen a szakmai gyakorlat lejárta után ezeknél sikerül akár el is helyezkedniük a fiataloknak?
– Igen, szerződéseink vannak, főként a műszaki szakok esetében. Amit sajnálunk, hogy Marosvásárhelyen nem valósult meg az, hogy a nagyon nagy cégek szép számban idetelepedjenek, mint ahogyan az Kolozsváron történik.
A szebeni Continental (szerk megj.: Continental Automotive Systems) évek óta követi és segíti az egyetemet, mivel a diákjaink nagyon jól teljesítenek az általa meghirdetett versenyeken – volt év amikor az első, második, harmadik díjat elhozták, intelligens autóhoz felhasználható programokat terveztek –, és szeretné, ha nekik dolgoznának. Ellenben a vásárhelyi hallgatók nem szívesen költöznek el Nagyszebenbe, ezért indítottak egy céget Marosvásárhelyen, és ide alkalmaznak nagyon sok sapientiás diákot. 
– Az utóbbi évek során a minőségi oktatás biztosítása mellett az infrastrukturális beruházások sem szorultak háttérbe, korszerű, tágas új bentlakással gazdagodott a koronkai campus. Az infrastrukturális fejlesztések szintjén mi volna a következő lépés? 
– Ha a lelki szemeim előtt elképzelem ezt a campust, azt szeretném látni, hogy kialakul egy szimbiózis a kutatásfejlesztést végző cégek és az egyetem között. Igazából ami hosszú távon fenntartja az egyetemet, az az, ha rájön a környezete arra, hogy itt érdemes ezt a tudást hasznosítani és ezt a szimbiózist kialakítani, mivel itt vannak azok a szakemberek, akik fejleszteni tudnak, újszerű dolgokat tudnak megalkotni. Ezen az úton indultunk el, és a következő marosvásárhelyi beruházásunk, ami folyamatban van, az egy kutató-fejlesztő csarnok, amely újszerű technológiáknak adna helyet. Az egyetemen pár olyan technológiát dolgoztunk ki, amelyek világszerte is újdonságnak számítanak, és ennek szeretnénk egy olyan környezetet kialakítani, ami segíti a fejlesztést. A vásárhelyi karon elindítottuk az építőmérnöki szak ideiglenes működési engedélyének a megszerzését. Arra számítottunk, hogy ha minden jól megy, már az idén sikerül beiskolázni hallgatókat, viszont a nehézségek miatt, amelyekkel szembetaláltuk magunkat, erre egyelőre nem került sor. Ennek a szaknak bizonyos laboratóriumai is lesznek a csarnokban. Ugyanakkor Hollanda Dénes, a kar alapító dékánja ajánlatot tett. Kutatócsarnokot próbál létrehozni azon a tudományterületen, amellyel ő foglalkozik: gépgyártás-technológia, fogaskerekek tervezése, mechatronikai rendszerek. Tehát valójában most nem kimondottan csak az oktatást fejlesztő beruházások következnek, hanem olyanok, amelyek a kutatás kiterjesztését segítik elő. A kutatócsarnok tervei most készülnek, a beruházásra a magyar állam biztosítja a támogatást. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató