Egy csillag hullt a semmibe
Születéskor napfény ragyogja be az életünket. A halállal bezárul egy kör, megszomorodunk. A halál pillanatában minden kiesik a kezünkből, nem kíván az ember megragadni, magával vinni semmit. Kis Ervint betegsége, testvérének elvesztése megviselte. Mindvégig szeretettel gondolt lányára, unokájára. Sajnos, lassan magára maradt, és bezárva, a négy fal között élte eseménytelen, szürke nyugdíjas éveit.
A malomkerék forog, egyszer fenn, máskor lenn. Az életben a jó és a rossz, mint fény és árnyék, nyomon követik egymást. Az élet kegyetlen, egyik kezével ad, a másikkal vesz. Múltak az évek. 90 év. Az emlékezés a lélekben él, nem hal meg soha.
Sajnáljuk a veszteséget, hogy nem vagy többé köztünk. Szeretettel őrizzük lelkünkben a boldog nyugdíjaskori értelmes beszélgetéseket a szülőkről, munkatársakról.
Az ajándékba kapott vízfestményed lakásunk falán erdélyi tájakat örökít meg, a napot, a naplementét.
Nyugodj békében!
Dr. Burkhárd Judit
Németországból
és Kenedich Piroska
