Egészségtelen táplálkozás

Korunk népbetegsége a kövérség, a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód következménye. Kóros állapot, mely keringési betegségeket, érkárosodást von maga után, ami sajnos már a gyerekpopuláció nagy hányadát is érinti. Fontos tehát beszélni róla, tudatosítani az egészséges táplálkozás támpontjait a különböző korosztályokban, s arról is, mi a helytelen a mindennapi táplálékbevitelben. „Amit eszel, az vagy” – tartja egy keleti mondás. Rohanó világunk a táplálkozásunkat is negatívan befolyásolta. Az étkezési szokások is megváltoztak a családok életében. Nagyobbrészt a munkahelyen eszik a szülő, iskolában vagy étkezdében a gyerek, vagy alkalomszerűen, ott, ahol éppen vannak, és azt, amit kínál a kereskedelem: pékárut, édességet, szénsavas italokat stb. A közös családi ebédek legtöbbször csak hétvégére korlátozódnak. De nem is ez a nagyobb baj, hanem az, amit megeszünk. Az otthonról hozott táplálkozási minta beidegződik, és meghatározza a későbbi életszakaszok táplálkozási szokásait. A szülő nem tudja ellenőrizni, mit eszik a gyerek napközben, mire költi a zsebpénzét. A táborozások tapasztalatai rávilágítanak az otthoni étkezési szokásokra. Az esetek többségében azt tapasztaljuk, hogy nem kedvelik az egészséges, megfelelő kalóriát tartalmazó főtt ételeket, mert nincsenek ehhez szoktatva, csipszet, pizzát, csokit, fagyit esznek, s ezekkel laknak jól. Az üdítők, szénsavas festéklevek mindennaposak. Nem véletlen ezeknek az élelmiszereknek a vonzó hatása, hiszen direkt úgy gyártják, ízfokozókkal dúsítják, illatosítják, élénk színűre színezik, hogy vonzóak, jó ízűek legyenek, s erre késztetnek a televíziós csatornák agymosó reklámjai is. Napi rendszerességgel ezek fogyasztására ösztönöznek, a forgalom fokozását szolgálva, s tömeges elhízást idéznek elő. A csomagoláson kötelezően fel kell legyen tüntetve, hogy a termék mit tartalmaz, milyen mennyiségben, és ebben csak annyi a baj, hogy a feltüntetett értékeket képtelenség elolvasni, esetleg csak nagyítóval, de ki kíváncsi manapság, hogy mi kerül a szervezetébe, mikor minden olyan finom, és nem kell sokat bíbelődni az elkészítésével?! Ha viszont időt szakítunk rá, és elolvassuk az apró betűs részt a dobozon, meggyőződhetünk, hogy szinte minden, amit az áruházak polcairól leemelünk, tele van tartósító, állagjavító szerekkel, színező, ízfokozó, dúsító vegyi anyagokkal, amit E betűkkel jelölnek vagy idegen szavakkal írnak ki. A hústermékek hormonkezelt, kegyetlen körülmények között nevelt állatoktól származnak (pl. csirkefarmok), következésképpen a fogyasztásuk is hormonzavart okoz a gyermekek szervezetében. A legjobban arra a speciális ízfokozóra kell figyelni, amelyet só, cukor, zsír keverékéből állítanak össze, és ettől lesznek ellenállhatatlanok a csipszek, kekszek, a pizza, a hamburgerek, de leginkább az üdítők, melyek eszences szirupkeverékek, és függőséget okoznak. A nyelvben lévő ízlelőbimbókat teljesen eltájolják a természetes ízektől, és így az ember már nem érzi reálisan az ízeket, nem ismeri a természetest, a műízűt szereti, mert az finomabb. A természetes élelem helyett nagyrészt tápot kapnak a gyerekek, nem csoda tehát, hogy a növekedésükhöz nélkülözhetetlen vitaminokban nyomelemekben gazdag, természetes táplálék hiánya zavarokat okoz fejlődő szervezetükben. Sok szülő nem tudja, hogy amiből legtöbbet eszik a gyerek (szénhidrátok), mennyire káros a szervezetre. Az ő felelőssége, hogy miből mennyit juttat a gyereknek, ám sokan nincsenek tisztában az egyes élelmiszerek értékével vagy káros hatásával. Az étkezési szokások, az alternatív magatartási minta szintén a szülőket érinti. A gyerekek 50%-a alig iszik vizet. Helyette a már említett édes festékleveket részesítik előnyben, s minél többet isszák, annál jobban kívánják, mert nem arra hivatott, hogy a szomjukat oltsa. Helytelen édességgel díjazni vagy vigasztalni a gyereket, mert ez is beidegződik felnőttkorra. Időben fel kell tehát ismerni az elhízás okait, a helytelen evési szokásokat, mert így elejét vehetjük a dolgoknak és a diéták, fogyókúrák kísérleteinek is. 

Bogdán M. Emese