A forró időjárás egyik hozadéka a megnövekedő áramfogyasztás. Annyira, hogy a napokban az energiaügyi miniszternek már nyugtatnia kellett a médiát és azon keresztül a közvéleményt, hogy nem omlik össze az energetikai rendszer, nem kell tartós áramszünettől rettegni, ami a mai agyontechnologizált világban katasztrófával érne fel. És még valamire ráébresztette a megnövekedett fogyasztás az illetékest: hogy évtizedek óta nem volt érdembeli állami fejlesztés az energetikai rendszerben. Ezen méltatlankodott egy kört, de bár még választási kampányshow műfajában sem ígérte, hogy tesz is valamit, hogy ez változzon. Valószínűleg a miniszteri fizetés mellett nem zavarja az a tény, hogy az energetikai rendszer krónikus elhanyagolását a számlán fizetjük meg. Ez a kisfogyasztóknak szokott fájni, nem az ilyen nagylegényeknek.
Ilyenkor, amikor a fogyasztás hirtelen emelkedik, a keresletre azonnal reagálnak az árak. A nagybani árampiacon ezek most általában véve felfele mennek, hiszen most mindenhol nagy a fogyasztás, magas a kereslet. De ilyenkor az fizet a legtöbbet, akinek nincs elegendő saját termelési kapacitása, és importra szorul. Ez konkrétan úgy néz ki, hogy egy megawattórányi áramért július 15-én szép hazánkban 207 eurót kellett lepengetni. Tizenegy uniós tagállamban 100 euró alatt volt az ár, a 200 eurós határt rajtunk kívül egyetlen országban lépte át. Magyarul, adott esetben több mint kétszer annyit fizetünk az áramért, mint azokban az országokban, ahol a döntéshozók dolgoznak is a fizetésükért.
Ebbe a helyzetbe úgy sikerült jutni, hogy a módszerváltás óta az ország energiatermelési kapacitása gyakorlatilag megfeleződött, ezt még a miniszter is elismerte. Csak az utóbbi 12 évet nézve is 9 százalékkal csökkent az ország energetikai rendszerének a termelési kapacitása, miközben mindenki másé nőtt még a régióban is, nem beszélve a nyugatiakról. És mindez úgy zajlik, hogy az országnak bőven van nyersanyagforrása, azaz vize, földgáza, szene. De kapacitásnövelést csak a szél- és napenergia felhasználása terén sikerült elérni az évek alatt, azt viszont nem az állam irányítói és intézményrendszere hajtotta végre, hanem magántőkéből valósultak meg. És az állam kezében levő termelési kapacitások csökkenése a jövőben is folytatódni fog, hiszen a szénerőművek kiiktatása folytatódik, ráadásul hamarosan a Duna menti atomerőmű egyik blokkját is le kell majd állítani korszerűsítés végett. De baj egy szál se, mert a környező országok jobban gondolkodó és befektető döntéshozóinak köszönhetően továbbra is lesz honnan rekorddrágán áramot venni, amikor éppen kell. Ha már a csődgazdálkodást beismerő minisztert egy választási esztendőben az ellenzék sem vette elő a kérdésben, akkor ennél többet azoktól sem érdemes várni.
