2019. május 27., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ha függőségről beszélünk, akkor elsősorban

ne a kábítószert említsük, hanem az internetet, az okostelefont, a közösségi médiát, amelyektől manapság rengeteg ember válik függővé – világított rá marosvásárhelyi telt házas előadásán dr. Zacher Gábor, Magyarország népszerű toxikológusa, aki az Eventikum rendezvényszervező iroda meghívására négy erdélyi városban beszélt a mindennapi függőségekről. A szakember azt ajánlja, tanuljuk meg időnként kikapcsolódni a létfontosságúnak tűnő készüléket, mert bármilyen furcsán is hangzik, a világhálón kívül is van élet. 

A humoros előadásmódjáról ismert dr. Zacher Gábor, akit Magyarország kedvenc toxikológusaként emlegetnek, nyíltan vállalja, hogy neki is számos függősége van: dohány-, csokoládé-, edzésfüggő, ugyanakkor „munkalkoholista”, vagyis munkamániás. 

Fel sem tudjuk fogni, hogy a nap 24 órájában hány függőséggel találkozunk, mi mindentől képesek függeni az emberek: a nikotin, az alkohol, a kábítószerek, a koffein, a gyógyszer, a vásárlás is függést okoz, ehhez adódnak hozzá a kütyük. Ha függőségről beszélünk, akkor a kapásból felsorolt ötből négynek valószínűleg negatív kicsengése van. Viszont a függőség jelenthet egyszerűen ragaszkodást is, tehát mindig a szövegkörnyezet határozza meg, hogy negatív-e a kicsengés. Mint mondta, a függőség egy emléknyom, amelyet kitörölni nem lehet, csak elfojtani, minél fiatalabb korban alakul ki ez az emléknyom, annál nehezebb elfojtani, hiszen a belső kontrollgyakorlás nem működik még kellő hatékonysággal. Ezért akik kiskamaszkorban próbálják ki a cigarettát, azoknak az ötven százaléka fog nagy valószínűséggel rászokni, míg a 21 éven felüliek esetében ennek az esélye alig tíz százalék. 

Az előadó nem rejtette véka alá, hogy ő maga is a középiskola mosdójában kezdett el dohányozni annak idején, már több mint 43 éve pipázik, és semmiféle motivációja nincs arra, hogy leszokjon róla. A hozzászokás folyamata kapcsán elhangzott, ilyenkor megváltozik az ember szemlélete, belső értékrendje, az erős szükséglet gyors kielégítése akkora értéket jelent a függő számára, hogy az abból származó károk már lényegesen kisebbeknek tűnnek. 



Mikor írtak utoljára levelet papírra? 

– szegezte a kérdést hallgatóságának a toxikológus, aki szerint a telefon, a számítógép, a világháló döntő módon megváltoztatta az emberek közötti kommunikációt. Évekkel ezelőtt nem is gondoltuk volna, hogy eljön az idő, amikor szinte nem tudunk létezni telefon nélkül, ha elfelejtjük feltölteni, és látjuk, hogy alig pár százalékon van, összeszorul a gyomrunk, hogy jaj, lemerül. Ma már mindennapos, hogy ha két barát egymástól kilenc méterre dolgozik, az egyik előveszi a telefonját, és sms-ben hívja ki a konyhába kávézni a másikat, ahelyett hogy odamenne hozzá.


Ha dohányzol, büdös leszel!

A dohányzás kapcsán a toxikológus elismerte, nem egyszerű leszokni, viszont a dohányzás elleni stratégiának, annak, hogy rémisztő illusztrációkkal és felirattal látják el a cigarettásdobozokat, szinte semmiféle hatékonysága nincs. A 15-16 éves fiatal nem képes tudatosan előre gondolkodni, hogy ha dohányzik, akkor harminc év múlva milyen állapotba kerül a tüdeje. A svédeknek egyetlen mondattal sikerült jelentősen csökkenteni a dohányzási arányt a fiatalok körében: „Ha dohányzol, büdös leszel!” 


A harmadik poharat már ne!

Egy másik, igen széles körben elterjedt függőség, az alkoholizmus kapcsán rámutatott, az alkohol a világ legjobb feszültségoldó szere, és sokan esnek ebbe a csapdába. A statisztikák szerint a férfiak 31, a nőknek 6 százaléka küzd alkoholproblémákkal. Magyarországon 800 ezer körüli az alkoholisták száma. Májzsugorodás miatt több mint háromszor annyi férfi veszti életét, mint nő. A férfialkoholizmus úgymond „csapatsport”, miközben a nőkre a „spájzalkoholizmus” jellemző. Az alkoholfüggőség nem annak függvénye, hogy milyen mennyiséget iszik meg naponta valaki, hanem hogy az ivás mennyire vált az élete részévé; amikor már anélkül nem tud működni, akkor egyértelmű, hogy függő valaki. Dr. Zacher Gábor elismerte, fiatalként neki is voltak kilengései, amikor egy-egy átbulizott éjszakán többet ivott a kelleténél, viszont utólag soha nem voltak alkoholproblémái. A tiltás, fenyegeztőzés nem vezet eredményre a fiataloknál, mint mondta, neki otthon nem volt része negatív visszajelzésekben, édesanyja úgy engedte útnak fiát, amikor elindult egy buliba: Tudom, hogy nem fogod átlépni a határt!

Bizonyított tény, hogy a függőségek kialakulásában számítanak a genetikai tényezők, ez mintegy 40-60 százalékban meghatározó, viszont Zacher Gábor szerint a szociális mintának sokkal nagyobb a szerepe abban, hogy valaki függővé válik-e vagy sem. A kutatások szerint, amennyiben mindkét szülő alkoholbeteg, 70 százalékos valószínűséggel a gyerekük is a nyomdokaikba lép, ha pedig csak az egyik szülő alkoholista, akkor 50 százalék az esély arra, hogy a gyerek is gyakran néz majd a pohár fenekére. A szülők hajlamosak veszekedéskor a kamaszkorú gyerekük fejéhez vágni, hogy ameddig az ő házukban lakik, és a kenyerüket eszi, sem italról, sem cigarettáról nem akarnak hallani, viszont a következő pillanatban ők maguk gyújtanak rá, és tévézés közben előkerül a sör is. Nagyon fontos tehát, hogy mit lát otthon a gyerek, a szociális minta jóval több annál, mint amit tudatosan tanítunk neki. A gyerekben saját magunkat fogjuk visszalátni – hangsúlyozta a szakember. Hozzátette, az alkohol szempontjából jóval engedékenyebb tud lenni, mint a kábítószerrel, ott az elve a nulla tolerancia. Mint mondta, hiába a tiltás, az elvárás, hogy egyáltalán ne igyon szeszes italt a fiatal, a mindennapok tapasztalata úgyis az, hogy elmennek bulizni, és előkerül az alkohol. Egy-két fröccs még nem sokat árt, attól jókedve lesz, kipirul. A bajok a harmadik után kezdődnek, ezért fontos a keretrendszer: megtanítani a fiatalt, hogy ismerje a határait. Ha a gyerek meg tudja állni, hogy ne legyen harmadik, akkor nincs gond – véli. 


Igenis létezik Facebook-függőség!

Ha kábítószert, alkoholt, cigarettát nem adunk a gyerek kezébe, akkor telefont miért? – vetette fel a kérdést a toxikológus, aki szerint a közösségi média a kábítószerekkel megegyező függőséget okoz, igenis létezik Facebook-függőség. Az okostelefon manapság státusszimbólummá vált a fiatalok körében, viszont a szülők általában nem számolnak annak a világnak a veszélyeivel, amelyet a telefon, az internet, a közösségi média nyit meg a fiatalok előtt. Az átlag magyar ember naponta több mint százszor pillant rá a telefonja kijelzőjére, a fiatalok szinte fele napi több órát tölt a közösségi hálón, mintegy 90 százalékuk használja a mobilját közvetlenül elalvás előtt. Emiatt egyre kevesebbet, mintegy 2-3 órával kevesebbet alszanak. Magyarországon hatmillió közösségimédia- felhasználó van, huszonöt százalékuk függőként használja. Lájkgyűjtés zajlik, ha valaki nem kap annyi lájkot, amennyit elvárna, levonja a következtetést, hogy őt nem szeretik, elkezd szorongani, és innen már csak egy lépésre van a depresszió. 

– Tanuljuk meg időnként kikapcsolódni a készüléket, mert bármilyen furcsán is hangzik, a hálón kívül is van élet! – tanácsolta dr. Zacher Gábor, aki szerint legalább elalvás előtt, az utolsó pár órában ne nyomkodjuk a mobilunkat. Előfordulhat, hogy egy várva várt lájk miatt jó hangulatban szenderülhetünk álomra, viszont ennek az ellenkezője is, hogy az ott látottak miatt zaklatottan térünk nyugovóra. Az értékteremtés legfontosabb közege a család, ezért a gombnyomogatás helyett inkább beszélgessünk, játsszunk társasjátékot. 

A szakember a világháló, illetve a közösségi oldalak egy másik negatív vetületére is rávilágított, mint mondta, ha régen egy fiatal hasra vágódott az osztályteremben, annak szemtanúi voltak az osztálytársak, és rövid idő alatt feledésbe merült az eset. Ma már azonnal lefilmezik, felkerül a világhálóra, és emberek százai, akár ezrei csámcsognak a szerencsétlen eseten. Ugyanakkor rendkívül veszélyesek a Kék Bálna vagy a Momo Challenge típusú „játékok”, amelyeknek a hatására sok fiatal menekült az öngyilkosságba. 


A szappanopera is függőséget okoz

– jegyezte meg előadása végén a toxikológus, aki szerint a szappanoperák által okozott sorozatfüggőség hátterében az az egyszerű tény áll, hogy az a többmillió szegénységi küszöb alatt élő magyar, aki saját pszichoszociális gettójában tengődik, ezáltal egy órára kiszakadhat a környezetéből, és egy olyan világba kalandozhat, ahová egyébként nem jutna el. Ezért néz az átlagmagyar napi 5 órán át tévét.




Kapcsolódó cikkek: