Dr. Erősdy Sándor, Maros-Torda vármegye főispánja

• 2021-11-11 17:25:42

• Komán János

(Folytatás november 5-i lapszámunkból)

Már októberben egyre gyakrabban beszélnek a Wekerle-féle koalíciós kormány végnapjairól. Maros-Torda vármegyében is meggyengült a támogatottsága, mivel „a labanccá változott” Kossuth Ferenc kormánytag helyett Justh Gyulát tartották az igazi 48-as függetlenségi párt képviselőjének. Kossuth „labancai” között sorolja föl a helyi sajtó dr. Bernády György polgármestert is. (157) 1910 februárjának első hetében arról beszélnek a helyi lapok, hogy a királyi Koronaügyészség határozata véget vetett a két évig tartó, dr. Nagy József- és Erősdy-féle politikai pernek, és a méltatlanul elítélt vádlottakat fölmentették. (158) 1910. január 17-én a megbukott Wekerle-kormányt Khuen-Héderváry kormánya váltotta fel, mely a nemrég megalakult Nemzeti Munkapárt támogatását élvezte. Már arról is hírt adnak a lapok, hogy talán Erősdy Sándor lesz Maros-Torda vármegye főispánja, ami ellen gróf Bethlen István országgyűlési képviselő, Désy Zoltán államtitkár és Gál Sándor országgyűlési képviselő az új miniszterelnöknél tiltakoztak. (159) Maros-Torda Vármegye Független Autonóm Pártja március 3-án a Teleki Téka olvasótermében gyűlést tartott. A párt vezetősége táviratilag arról értesítette a miniszterelnököt, hogy „méltóztassék odahatni, hogy a vármegyei közigazgatás élére, mint főispán, Erősdy Sándor kerüljön.” (160) A határozat ellen egyes fővárosi lapok, Maros-Torda vármegye ellenzéki politikusainak hatására, ismét Erősdy darabontságáról kezdtek pletykálni, holott Erősdyt annak idején a vármegyei közgyűlés egyhangúlag hozott határozat alapján arra kérte, hogy folytassa hivatali állását. Vozáry királyi biztostól nem fogadott el alispáni illetményt, egyszerűen ráírta a kiutalás hátlapjára, hogy „törvénytelen lévén, nem fogadom el.” (161) A Pesti Hírlap március 13-án közölt tudósítása végén megjegyzi: „Erősdy Sándor ellen a megyében politikai hadjárat volt, és ennek ellenében helyezi őt most gróf Khuen-Héderváry belügyminiszter a vármegyei főispáni székbe.” A vármegye törvényhatósági bizottsága közgyűlést hívott össze, melynek első pontjaként szerepelt az új főispán beiktatása, viszont a második pont – a közigazgatási bizottság jelentése Erősdy Sándor és dr. Nagy József fegyelmi ügyéről – egy újabb ellenállási megmozdulás előkészítéséről beszélt, amit Köllő Ignác alispánnal, a menesztett főispán hívével hoztak összefüggésbe. (162) Úgy tűnik, hogy a vármegye polgárainak többsége és a helyi lapok örömmel nyugtázták Erősdy kinevezését.

„A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Erősdy Sándor volt vármegyei főjegyzőt Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely szabad királyi város főispánjává kinevezem.

Kelt Bécsben, 1910. évi április 13-án

Ferencz József s.k.

Gróf Khuen – Héderváry Károly s.k.” (163)

A Napló napilap a többi között a következőképpen méltatta az új főispánt: 

„Az a rokonszenv és tisztelet, mely Erősdy személyét általánosan körülveszi, továbbá az új főispán magasrendű egyéni kvalitásai: mind erős biztosítékai az óhajtott békének és rendnek.” De megjegyzi egyik következő lapszámában, hogy „(…) a főispáni szék ilyetén módon való betöltése nem kelt minden vonalon ujjongó örömöt.” (164) A polgármester sem örülhetett. Dr. Bernády György betegséget jelentett be, és „rövidebb-hosszabb időre” szabadságra ment. Távozása óvakodó magatartásáról beszélt, amiről a későbbiek során is hasonlóképpen bizonyított. A vármegyei ellenzék bizottságot hozott létre, mely Erősdy kinevezését kifogásolta. Köztük volt ifj. Ugron Gábor is, valamint Bethlen István gróf, Désy Zoltán, Urmánczy Nándor, dr. Gál Sándor képviselők, akik felhívást bocsátottak ki, melyben ellenállásra szólították párttársaikat. (165) 

Az ellenzéknek nehéz csatára kellett fölkészülnie egy olyan személlyel szemben, akiről mindegyre hasonló sorokat olvashattak a vármegye polgárai:

„(…) a főispánná kinevezett Erősdy Sándor nagystílű, egyéni kiválóságát, okosságát, páratlan igazságszeretetét, kiváló közigazgatási tudását, erélyességét, éles elméjének nemes felfogását, végtelen jóindulatát letagadni nem tudják, sőt ezek a motívumok feléje fordítják a rokonszenv nemes érzésének minden melegségét azokban, kik a legkisebb mértékig is becsületesen gondolkodnak.” (166) 

Erősdy és Melha Waldemár államtitkár április közepén meglátogatták Köllő Ignác alispánt és Bernády polgármestert. Április 16-ára Bernády polgármester a városi törvényhatósági tagokat értekezletre hívta, melyen megbeszélték Erősdy Sándor főispáni beiktatását. Az ellenzék részéről ifj. Ugron Gábor a következő indítványt tette: „Tiltakozzunk a kinevezett személye ellen, s ennek külsőleg úgy adjunk kifejezést, hogy az installáció előtt vonuljunk ki.” (167) Az értekezleten született döntés szerint április 26-án, kedden délelőtt 11 órakor a vármegyénél és 12 órakor a városházánál tartják meg a főispán beiktatását. Erősdyt, a februárban megalakult Nemzeti Munkapárt kormánya által megválasztott főispánt a vármegyei Nemzeti Munkapárt támogatta, de a párt városi elnöke, dr. Bernády György tartózkodóan viszonyult Erősdy kinevezéséhez. A Justh Gyula-féle 48-as függetlenségi pártiak úgy határoztak, hogy a főispán installációja ellen semmiféle akadályt nem gördítenek, de a Nemzeti Munkapártnak politikai ellenfelei lesznek. (168) Április 19-én Maros-Torda vármegye rendkívüli közgyűlést tartott, melyen szavazás alá bocsátották a főispán beiktatását. 109 bizottsági tag a beiktatás mellett, 108 a beiktatás ellen foglalt állást. Ezek a számok arról beszéltek, hogy nehéz hónapok vártak a számtalanszor méltatott főispánra. (169) Désy Zoltán államtitkár, a Kossuth Ferenc-féle 48-as függetlenségi párt képviselője kijelentette, hogy ír a kormányhoz a kinevezés visszavonásáért. (170) A szavazást követő napon Erősdy Sándor és Bernády György Budapestre utaztak, hogy a belügyminiszterrel találkozzanak. (171) Bernády György április 24-én meghívót tétetett közzé a főispáni beiktatásra. (172) A főispánt, aki Budapestről előkelő, fényes kísérettel érkezett, „(…) a megye határain belül elsőnek Marosugrán üdvözölték. Itt született, itt ringott bölcsője, s most itt kezdődött meg diadalútja is. A berobogó vonatot fehérruhás leányok bokrétás serege, s a református egyháznak és a községi képviselőtestületnek küldöttsége várta, riadó éljenzéssel és szónoklattal köszöntve a főispánt.” (173) 

Marosvásárhelyen a vármegyei autonómiapárt elnöke, Matskássy István, gróf Teleki Sámuel, báró Kemény Kálmán, Köllő Ignác alispán kocsisoros kíséretével fogadta a nagy népszerűségnek örvendő főispánt az éljenző polgárság. A vármegyei beiktatáson, az eskütétel után elhangzott, mesterien, klasszikus tömörséggel megfogalmazott székfoglaló beszédében, melyet a Napló április 28-án egészében közölt, békét hirdetett, törvénytiszteletet, az adminisztráció céltudatos kezelését, a politikai meggyőződés tiszteletben tartását, és azt, amivel tekintélyét megalapozta, és amit nyomatékosan kijelentett: „Politikai hitvallásom abból áll, hogy a munka embere vagyok.” A városi beiktatáson Bernády György polgármester, akinek már régebbről ismert volt Erősdyvel szembeni óvatos vagy épp ellenszenves magatartása, nem vett részt. A város vezetőségét Hofbauer Aurel alpolgármester képviselte. A városi beiktatáson a jelen lévő bizottsági tagok előtt dr. Marthy Ferenc II. aljegyző a polgármester-helyettes felszólítására felolvasta az állandó választmány indítványát, mely azt javasolta, hogy fogadják el a kormány kinevezését. Erre dr. Bedő Sándor indítványában kijelentette, hogy a főispán kinevezésével a város nyugalmát, fejlődését veszélybe sodorták, és ezért ezt a kinevezést nem támogatja. Hofbauer polgármester-helyettes elrendelte a szavazást. A többség elfogadta azt, hogy Erősdy a városnak is főispánja legyen. Nemsokára megérkezett a főispán és népes kísérete. Az eskütétel utáni beszéde, melyet a Napló április 28-án egészében közölt, a városok feladatáról, Marosvásárhely fejlődéséről, a tisztviselőkről, a jövő feladatairól és a polgármesterről szólt. Kiemelte: „Kötelességszerűen kell elismernie mindenkinek, hogy a város dicsőséges megújhodása, a korszakos alkotások egész sorozata a város érdemes polgármesterének, dr. Bernády Györgynek a nevéhez fűződik.” (174) A polgármester dicséretét még négy többszörösen összetett mondatban folytatta. A hírlaptudósítások szerint a polgármester inkább a Désy–Bethlen-féle politikai vezetők felé hajlott, akik mindent megtettek azért, hogy Bernádyt szembeállítsák Erősdyvel. (175) A Bernády által alakított marosvásárhelyi Nemzeti Munkapárt vármegyei szervezését Erősdy vette át, ami talán újabb feszültségkeltő lépés lehetett a két vezető személyiség között. (176) Erősdy igyekszik baráti viszonyt fenntartani a polgármesterrel. Ezt az állítást az is bizonyítja, hogy Bernády képviselő-jelölését támogatta a város II. választási kerületébe, és ő viszi Csontos Olivér pártelnökkel ezt a hírt a minisztériumba, ugyanakkor Bernády visszaléptetése érdekében is küldöttséget menesztett a város. Végül Bernády lemondott jelöltségi szándékáról. (177) A maros-tordai küldöttség fővárosi hivatalos látogatásakor az igazságügy-miniszter, dr. Székely Ferenc kiemelte, hogy 46 éve működik a köztisztviselői pályán, de soha igazságtalanabb ügyet nem ismert az Erősdy-ügynél. A volt belügyminiszter, Andrássy Gyula is rehabilitálta Erősdyt, azt nyilatkozta, hogy Erősdyt politikai magatartása dacára gentlemannek tartja. (178) Úgy tűnt, hogy a főispán megszilárdult tekintélyét egyelőre az ellenzék egy része is fontolóra vette, de a Désy–Bethlen-klikk törvénytelennek tartotta a miniszteri kinevezést, és átutalta a vármegyei közgyűléshez. Gróf Teleki Sámuel, a Nemzeti Munkapárt gernyeszegi kerületének képviselőjelöltje programbeszédében, melyet levélként közölt, a következőképpen nyilatkozott: 

„Rendre, nyugalomra, komoly s becsületes munkavégzésre lehet kilátásunk a megyei életben Erősdy Sándor főispán vezetése alatt.” (179) Teleki jól ismerte, és tisztelte Erősdyt, akiről többször is kijelentette, hogy a munkaszeretet embere, és már gyakornokként, aljegyzőként és a későbbi közigazgatási tevékenységében is kiváló munkabírásával számtalanszor szerzett elismerést magának. Erősdy, aki törvényismeretével is tekintélyt szerzett a vármegye tisztikarában, nem hagyta büntetetlenül legközelebbi munkatársait sem, ha azok tévedtek. Egy ilyen eset volt dr. Szenner József aljegyző felfüggesztése, aki hivatali állásának fölhasználásával politizált, amit egy korábbi törvénycikk megtiltott. (180) A Nemzeti Munkapárt Maros-Torda vármegyében 1910. május második felében választásokra készült. Marosvásárhely II. kerületének munkapárti képviselőjelöltje dr. Székely Ferenc igazságügy-miniszter volt, akinek fogadásánál május 23-án sem a város, sem a tábla, sem a törvényszék nem tisztelgett (181), ez pedig elég beszédes magatartás volt az egykori koalíciós kormány hívei részéről, akik között elsősorban Désy, Bethlen, Ugron, Urmánczy nevét kell megemlítenünk. A választások előtt több törvénysértés miatt kellett a főispánnak intézkednie. Például föl kellett függesztenie Körössy József nyárádszeredai főszolgabírót, aki arra biztatta a lakosokat, hogy kövekkel, tojásokkal dobálják meg a képviselőjelölteket, többek között gróf Teleki Sámuelt és báró Bánffy Endrét.(182) 

(Folytatjuk)

Hivatkozások

157. ua., 1909. nov. 14., 1. o.; ua., nov. 20., 1. o. ; ua., nov. 21., 1. o. ; ua., nov. 25., 1. o. ; ua., nov. 30., 1. o.; ua., dec. 5., 1-2. o. 

158. ua., 1910. febr. 6., 1-2. o.

159. ua., febr. 27., 2-3. o.

160. ua., márc. 3., 3. o.

161. ua., márc. 12., 2. o.

162. Napló, 1910. ápr. 9., 1. o.

163. Budapesti Közlöny, 1910. ápr. 14., 1. o.

164. Napló, 1910. ápr. 9.; ua., ápr.14., 1. o.

165. ua., ápr. 14., 2. o.

166. Székely Lapok, 1910. ápr. 16., 2. o.

167. uo.; Napló, 1910. ápr. 16., 

1-2. o.

168. Napló. 1910. április 18., 

1-2.o.

169. ua., ápr. 19. Rendkívüli kiadás.

170. Napló, 1910. ápr. 20., 2. o.

171. ua., ápr. 21., 3. o.

172. ua., ápr. 24., 2-3. o.

173. ua., ápr. 26., 1. o. ; ua., ápr. 28., 1. o.

174. ua., ápr. 28., 3. o.

175. Székely Lapok, 1910. máj. 1., 2-3. o.

176. ua., máj. 3., 3. o. ; ua., máj. 5., 1-2. o.

177. Napló, 1910. máj. 5., 2. o. ; Székely Lapok, 1910. máj. 7., 2. o.

178. Székely Lapok, 1910. máj. 8., 1-3. o. ; Napló, 1910. máj. 8., 1. o. ; Napló, 1910. máj. 12., 2. o. ; Népszava, 1910. máj. 12., 4. o.

179. Székely Lapok, 1910. máj. 14., 2. o.; Népszava, 1910. máj. 14., 4. o.

180. Székely Lapok, 1910. máj. 22., 1-2. o. ; Napló, 1910. máj. 22., 2. o.

181. Székely Napló, 1910. máj. 24,. 3. o.

182. Napló, 1910. máj. 26., 2-3. o. ; Népszava, 1910. máj. 26., 3. o. ; Székely Lapok, 1910. máj. 28., 2. o.