Számos alkalommal az ellenfél kénytelen elismerni Erősdy törvényre támaszkodó hozzászólásait, bírálatait, és ez a tekintélyrombolás mindegyre megismétlődik 1910-ig, amikor végül is ifj. Ugron Gábornak el kellett hagynia a főispáni széket. A főispán és Erősdy között kiélezett ellentét legrészletesebb krónikása a marosvásárhelyi Székely Lapok, mely független politikai napilapként tüntette fel magát, ugyanakkor a vármegye autonóm pártjának a lapja lett, mely Erősdyt töretlen melléállással támogatta, és a főispán legkíméletlenebb ellenfele, bírálója volt. Erősdy, „a vármegye esze” egy nyolc ívre terjedő panasszal támadta meg a közigazgatási bíróságon az 1907. év decemberében véghezvitt, törvénytelennek tartott tisztújítást, viszont a legfelsőbb közigazgatási bíróság elutasította a kiváló jogi tudással és meggyőző érvekkel megszerkesztett panaszt, amelyet Erősdy Sándor adott be Ugron főispán törvénytelennek tartott eljárása ellen. (133) A hatalom emberei az Erősdy köré csoportosult autonómiapárti, ellenzéki bizottsági tagokat a február 18-ára kitűzött megyei közgyűlésre meg sem hívták. Ezen a közgyűlésen határozták el a Nyárád menti és a mezőségi keskeny nyomtávú vasútvonal építését, amelynek Mezőölyves és Mezősámsond fal-vaknak, Désy Zoltán és gróf Bethlen István birtokainak érintésével kellett áthaladnia. (134) A helyi és a központi hatalom gyengülő vármegyei támogatottságát az is eléggé jelezte, hogy az eladósodott Szabadság lapjukat nem tudták fenntartani, eladták Adi Árpád nyomdásznak, aki a Székely Ellenzék tulajdonosa volt. (135) De a főispán és a főváros a markában tartotta az erős ellenzéket. Március végén és április első napjaiban arról írtak a fővárosi és az erdélyi lapok, hogy a marosvásárhelyi törvényszék vádtanácsa április 1-jén vád alá helyezte dr. Nagy József alispánt és Erősdy Sándor vármegyei főjegyzőt, mert nem hajtották végre a belügyminiszter lemondató rendeletét, azaz „hivatali engedetlenség megtagadásának bűntette címen” emeltek vádat ellenük. (136) A vádlottak egy beadványt intéztek a legfelsőbb bírósághoz, a királyi Kúriához, amelyben azt kérték, hogy ügyük elbírálására egy más törvényszéket delegáljanak, mert a marosvásárhelyi törvényszék elnökét és bíráit velük szemben elfogultaknak tartják. Kérelmüket azzal is indokolták, hogy Pozsoni Gábor, a törvényszék új elnöke, mint megyebizottsági tag, az ellenzék vezére volt. (137) Közel hat hónap elteltével, május harmadik hetében, megérkezett a Maros-Torda vármegye autonómiapártjának emlékiratára küldött belügyminiszteri válasz, melyet Andrássy Gyula belügyminiszter ifj. Ugron Gábor főispánnal egyeztetve állíttatott össze. Az elutasító választ a következőképpen fejezte be:
„Mindezekhez képest tekintettel arra is, hogy dr. Nagy József és Erősdy Sándor már nem állnak a vármegye szolgálatában, és így a visszahelyezésükre irányuló kérelem tárgytalanná vált – az »emlékirat« alapján semminemű további intézkedést tenni szükségesnek nem találtam.” (138) A kimerítő választ a Székely Ellenzék, a helyi hatalom lapja folytatásokban közölte június 20–26. között megjelent számaiban. Erősdy nem hagyta válasz nélkül a belügyminiszter válaszát. Egy füzetnyi terjedelmű részletes cáfolatot négyezer példányban nyomtattatott ki, melyeket órák alatt elkapkodtak a kíváncsiak, ezért egy második, kiegészített, gondosabb változatát is kiadatta.(139) A Nyílt válasz brosúrából az egyik fővárosi lap a következő sorokat idézte:
„Igenis, fennen hirdetem, hogy számos törvénytelenséget és szabálytalanságot, valamint erőszakoskodást követett el Ugron főispán! Csakhogy tessék a megígért »beható vizsgálatot« megtartani, a panaszokat és azok tanúit kihallgatni; bizonyítékaik beszolgáltatására módot nyújtani, akkor elválik, hogy kinek van igaza! De akkor Ugron főispán is a maga eredeti képében mutatkozik be, abban az emberében, aki becsületszavával úgy dobálózik, mint az utcai gyerkőc a sárgolyókkal, kinek férfiszavára komoly ember mit sem ad, és igazolva lesz az emlékirat azon állítása, hogy ezzel az emberrel egészséges és közhasznú kormányzást inaugurálni nem lehet.” (140) A Székely Lapok, a Budapesti Hírlap, A Polgár, a Pesti Napló, a Népszava és a Pesti Hírlap Erősdyt védelmező újságcikkeket közöltek július 16-án, a megjelent brosúrára, röpiratra támaszkodva.
Bethlen István (1874–1945) országgyűlési képviselő (1901–1918)
Július első hetében a helyi és a fővárosi lapok a királyi Kúria válaszával foglalkoznak, mely szerint nem küldenek új bírót Erősdy főjegyző és dr. Nagy József felfüggesztett alispán engedelmesség megtagadása miatt elindított perének elbírálásához, mivel a marosvásárhelyi királyi ügyészség és bíróság nem politizálhat, de a központi lapok megjegyzik, hogy „(…) ez nem jelenti azt, hogy csakugyan nem is politizálnak. Annyira nem, hogy például a marosvásárhelyiek politizáltak is. És most ítélkezni fognak politikai ellenfeleiken!” (141)
Közben a Székely Lapok cikksorozatot közölt Erősdy leleplezései ifjú Ugron főispánról címmel. (142) Ezek az újságcikkek egyrészt Erősdy népszerűségét, tekintélyét növelték, másrészt a főispán és a belügyminiszter számára jelenthettek keserű napokat.
Október 3-án megkezdődött a marosvásárhelyi törvényszéknél elindított per dr. Nagy József és Erősdy Sándor ellen. A vád szerint a belügyminiszter rendeletét nem tartották törvényesnek, és nem hajtották végre. De a tárgyalás elmaradt, mert Erősdy nem jelent meg, és ügyvédje, dr. Sebestyén Miklós orvosi bizonyítvány alapján kérte a tárgyalás elnapolását.(143) A marosvásárhelyi, a Maros-Torda vármegyei politikai csatározások a város polgármesterét, Bernády Györgyöt is érintették. El akart határolódni Erősdytől és a Székely Lapok napilaptól, mely az autonómiapárt szócsöve volt. Ezért Bernády György betiltotta a 38 éve fennálló, leghosszabb életű napilap, a Székely Lapok utcai árusítását, amiért a napilap egyik cikkében úgy írt róla, mint a darabont Vozáry János cimborájáról, akit „ Marosvásárhely örök szégyenére küldöttségileg iktatott be”, és „aki az Ugronok legelkeseredettebb ellenfelét, az erős Erősdy Sándort rútul eladta, és ezáltal szilárdította meg ingadozó polgármesteri székét.” (144) A lap utcai árusításának betiltása miatt a belügyminiszterhez apelláltak, de hiába, és a fővárosi sajtónak egyetlen szava sem volt a sajtószabadság eme durva merénylete ellen. A napilap ezek után mindegyre szembefordul Bernádyval, de ez az ellenszenv nem a városépítő, hanem a politizáló Bernádyt sértegeti, aki a főispán mellé állott.
Ifj. Ugron Gábor főispán, „akiből Erősdy csinált annak idején szolgabírót, és aki csupán az Erősdy védő szárnyai alatt növekedett fel annyira, amennyire gyenge képességei sohasem emelték volna” (145) fel, tovább erőltette a hivatali engedetlenség vétsége miatti per megrendezését. Erősdy betegsége miatt sem a második, sem a harmadik perre nem jelent meg, ezért a bíróság elővezettetését rendelte el. (146) Az országosan ismert maros-tordai politikai per lefolyásáról számos beszámolót olvashatunk a helyi, az erdélyi és a fővárosi lapokban, mely 1909. január 28-án kezdődött. (147) A legrészletesebbet a Székely Lapok január 30-án három oldalon közölte. Az alispánt és Erősdyt azzal vádolták, hogy a belügyminiszternek Erősdy felfüggesztésére vonatkozó rendeletét, egymással összebeszélve, nem hajtották végre. A napilap szerint a vádlottak nyomos érvekkel, konkrét tényekkel bebizonyították, hogy nem ők a bűnösök, hanem Andrássy belügyminiszter, aki olyan ide-oda kapkodó rendeleteket küldött Maros-Tordába, amelyek mélyen sértették a törvényhatóság önkormányzati jogát. Ugyanakkor a vádlottak a szószegő Ugron főispánt is élesen támadták. A jogszerű védelem ellenére a törvényszék mindkét vádlottat a hivatali kötelesség megtagadása miatti vétségért kilencven-kilencven napi fogházra ítélte, amit ezernyolcszáz-ezernyolcszáz korona pénzbüntetéssel megválthattak, de a védelem a fellebbezés jogával élt. (148) A tárgyalásnak jelentős számú hallgatósága volt, és híre országszerte elterjedt, mivel Erősdy leleplezte Andrássy belügyminiszter és Ugron főispán törvénytelennek tartott eljárását. (149) Többek között arra is fény derült, hogy a darabontkormány idején Ugron főispán, Désy Zoltán és Bethlen István gróf, országgyűlési képviselők a behódolás hívei voltak. „Ugron Gábor a darabont-időkben mint szolgabíró végigjárta az összes maros-tordai tisztviselőket, és házalt az öreg Ugron üzenetével, arra szólítva fel őket, hogy hódoljanak be, mert sötét idők jönnek Magyarországra.” (150) Dr. Sebestyén Miklós ügyvéd védőbeszéde, melyet a Székely Lapok külön füzetként csatolt február 14-i számához, nagy hatást gyakorolt a vármegyei közéletre. A darabontoknak titulált, menesztett vármegyei hivatalnokok iránti ellenszenv még jobban megingott, amikor a koalíciós kormány képviselőháza kijelentette, hogy a „(…) volt miniszterek ellen a törvényes megtorlás jogi eszközeit igénybe venni nem akarja.” (151) Nem hagyható említetlenül dr. Nagy József levelének a Székely Lapok újságban közölt, világosságot teremtő tartalma, mely szerint a nemzeti ellenállás kezdeményezője a vármegyei tisztikar volt, és annak élén Erősdy Sándor főjegyző és Orbán Balázs aljegyző voltak, de vezérnek Désy Zoltánt választották, ő lett a „villanyszikra”, és kijelenttette, hogy mihelyt az alkotmányos élet visszaáll, Erősdy meg fogja kapni a maga jutalmát, „alispánt csinálunk belőle,”(152), de később a koalíciós kormány álláspontjára helyezkedett, és elfeledte ígéretét.
A dr. Sebestyén Mikós ügyvéd által megfellebbezett törvényszéki határozatot 1909. júl. 2-án tárgyalta újra a marosvásárhelyi királyi tábla. Az autonómiapárt lapja, a Székely Lapok az Ugron-uralom bukásáról beszélt, ami még korai jóslat volt, de az Erősdy és dr. Nagy József ellen indított per elvesztése, a vádlottak felmentése ennek a jóslatnak az igazát fogja bizonyítani. Az egyik fővárosi napilap a következőképpen kommentálta a felmentő bírói döntést: „Az ítélet lesújtó Andrássy gróf belügyminiszterre és Ugron főispánra, mert kiderült, hogy Erősdyéket alaptalanul, hatalmi szóval hurcolták a vádlottak padjára, és a tisztújítás alkalmával kikandidálás útján, igaztalanul fosztották meg állásaiktól.” Egy másik fővárosi napilap hasonlóképpen számolt be: „Ezt az ítéletet sem Andrássy belügyminiszter úr, sem a spicli-szerepre vállalkozott Ugron főispán úr nem teszi az ablakba.”(153) Sajnos, Marosvásárhely polgármestere, dr. Bernády György ismét színt vallott, amikor a Székely Lapok 149. számát, miután ennek a lapnak az utcai árusítását betiltotta, elkoboztatta a rendőrséggel, ami ellen a marosvásárhelyi napilapok (a Függetlenség, az Ellenőr, a Hírlap és a Székely Lapok) egy közös tiltakozást jelentettek meg Határozat címmel. Ráadásul a polgármester az október 2-án, 3-án, 5-én, 7-én megjelent példányokat is részben elkoboztatta a rendőrséggel. Bernády eljárását a sajtószabadság megsértése miatt néhány fővárosi lap (A Polgár, a Népszava, A Nap) október első hetében, akárcsak a helyi lapok, heves tiltakozással ítélte el.(154) A helyi sajtó Páncél Imre lapszerkesztőt tartotta „elsőrendű vádlottnak” mint denunciáló személyt a marosvásárhelyi sajtószabadság megsértése miatt kialakult helyzetért. Viszont a város „rendőrkapitánya a vizsgálóbíró előtt kijelentette, hogy a lapok elkobzását a polgármester egyenes utasítására rendelte el. (155) A lap szerkesztősége kérvényezte az utcai árusítás újbóli engedélyezését, de a polgármester az engedélyt nem újította meg. Ezért a vármegye autonómiáját lábbal tipró belügyminiszterhez fordultak.(156)
3. o.; Budapesti Hírlap, 1908. ápr. 29., 14. o.; Pesti Napló, 1908. ápr. 29., 18. o.; Ellenzék, 1908. ápr. 30., 4. o.; Székely Lapok, 1908. máj. 10., 1-2. o.
138. Székely Ellenzék, 1908. jún. 26., 4. o.; Ellenzék, 1908. jún. 22., 3. o. A belügyminiszter elutasító válaszáról a Pesti Napló 1908. jún. 23-án, a Pesti Hírlap jún. 24-én számolt be.
139. Székely Lapok, 1908. júl. 4., 3. o.
140. Népszava, 1908. júl. 12., 3. o.; Budapesti Hírlap, 1908. júl. 12., 17. o.; Pesti Napló, 1908. júl. 12., 12. o.; Pesti Hírlap, 1908. júl. 12., 4. o.; Székely Lapok, 1908. júl. 16., 3. o.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
