Dr. Erősdy Sándor, Maros-Torda vármegye főispánja

• 2021-09-30 15:13:26

• Komán János

(Folytatás szeptember 24-i lapszámunkból)

Az 1906. év újévi köszöntésekkel, jókívánságokkal kezdődött. A megyei tisztikar a következő sorrendben köszöntötte a város tekintélyes személyiségeit: Erősdy főjegyzőt, a pénzügyigazgatót, dr. Bernády György polgármestert, a törvényszéknél a táblai és a törvényszéki elnököt. A barátság és az összetartás szavait hallhatták.(45) De nem így fog folytatódni az esztendő. A Bécsből irányított darabont Fejérváry-kormány március második hetében egy Vozáry János nevű királyi biztost küldött az ellenzéki városba, akit nem a város tisztikara, hanem a katonaság fogadott, és a Ferenc József katonai laktanyába szállásolták el. A város törvényhatósága március 13-án közgyűlést tartott, amikor az állandó választmány javasolta a teljes ellenállás fenntartását. Miután Farkas Albert alispán megnyitotta a népes közgyűlést, Erősdy Sándor főjegyző szólalt föl, aki az állandó választmány határozatát ajánlotta elfogadásra. A közgyűlés Désy Zoltán országgyűlési képviselő javaslatát is elfogadta, mely szerint: „a miniszter leiratát a királyi biztos kinevezéséről tudomásul nem veszi, a kinevezést alkotmányellenesnek tekinti, a királyi biztossal, Vozáry Jánossal nem érintkezik. Közgyűlésre, ha ilyent hív, nem megy, részvételtől a tisztviselőket eltiltja.”(46) Az ellenállási mozgalom követelte a kormánytól a vármegyei autonómiának a tiszteletben tartását, az önkéntes adók felhajtásának és az önkéntes újoncok toborzásának az érvénytelenítését, ellenkező esetben az ellenállást nem szüntetik be. A tisztikar ellenállásának első áldozata a felfüggesztett alispán végleges eltávolítása volt. A megbízott miniszteri tanácsost fölhatalmazták az erőszak, a csendőrség bevetésére, az ellenállás felszámolására. Bárdosi miniszteri tanácsos nyilatkozatát érdemes idéznünk:

„Bár tudom, hogy amit teszel, az teljesen törvényes, s amit én teszek, az nem bír törvényes alappal; te csak kötelességed teljesíted, kötelességed tudatában, én kényszer-helyzetben vagyok.”(47) Farkas alispánt csak erőszakkal lehetett eltávolítani a hivatalból. Erősdy főjegyzőt mint törvényes helyettest felszólították, hogy vegye át az alispáni hivatal vezetését; azt felelte, hogy csak a következő törvényhatósági közgyűlésig vezeti a hivatalt, és addig ő és tisztviselőtársai a helyükön maradnak. Közben az erőszakkal eltávolított alispánt Kossuth-nótával éltették. Erősdy értekezletre hívta össze a vármegye tisztikarát március 21-re, és március 25-re rendkívüli vármegyei közgyűlést hirdetett, de Vozáry királyi biztos betiltotta megtartását, és azzal fenyegetőzött, hogy karhatalommal oszlatja szét, ha nem engedelmeskednek. Március 21-én Körössy József szolgabírót szintén erőszakkal távolították el hivatalából, ami még több olajat öntött a tűzre.(48) Az Erősdy által meghirdetett közgyűlést a királyi biztos azzal az indokkal tiltotta le, hogy az alispán helyettesítése nem a törvényhatóság, hanem a királyi biztos jogkörébe tartozik, ennek ellenére Erősdy a törvényhatóság tisztviselőit összehívta, de mivel kevesen jelentek meg, a tanácskozást későbbre halasztották.(49) Erősdy írásban óvást emelt a királyi biztos előtt a közgyűlés betiltása miatt, amit Vozáry visszautasított, figyelmeztetve a főjegyzőt, hogy intézkedései bírálatától a jövőben tartózkodjék.(50)

 A március 25-re tervezett, betiltott közgyűlést a törvényhatóság tagjai nem vették tudomásul, és elhatározták, hogy megtartják. A karhatalom bezárta a vármegyeház kapuját, de a közgyűlést az eltávolított alispán a vármegyeház előtti téren megnyitotta. A karhatalom kirendelt képviselője távozásra szólította föl az egybegyűlteket. Désy Zoltán, a közgyűlés vezérszónoka kijelentette, hogy a királyi biztost sem ő, sem a megye közönsége nem ismerik el, és ismételten tiltakoznak a törvénytelen kormány alkotmányellenes rendelkezései ellen. Az aznapi eseményekről részletesebben is beszámolnak a korabeli lapok. Érdemes megemlítenünk, hogy Erősdy alispánhelyettes, főjegyző a vármegyei autonómia iránti tisztelete jeléül már kora reggel kitűzette a nemzeti színű lobogót a vármegyeház homlokzatára, de ezt Erősdy tiltakozása ellenére a fegyveres karhatalom eltávolította.(51) A vármegye tisztikarának egy része, akik az ún. Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt – Katolikus Néppárt, a Wekerle Sándor vezette kormány (1906. ápr. 8. – 1910. jan. 17.) hatalomra kerülését élvezhették, ellenszenvet, mondhatni gyűlöletet szítottak ama 19 tisztviselő ellen, akik között elsőként említették Erősdyt, akit társaival együtt darabont-, azaz Bécs-szolga tisztviselőknek tartottak. Több mint egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a helyi ellenzéki sajtó és a budapesti hírlapok (Ellenzék, Székely Ellenzék, Szabadság, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Magyar Nemzet) meggyőződjenek arról, hogy álhíreket terjesztettek. Az ellenzéki sajtó azt híresztelte – többek között –, hogy Erősdy főjegyzőt alispánná nevezte ki Vozáry, amire a Székely Lapok cáfolata válaszolt: Ez „(…) egyszerűen szemenszedett hazugság, mert hivatalos okirat alapján írhatjuk, hogy ilyen kinevezés nem történt meg, hanem Erősdy Sándor mint főjegyző és az alispánnak törvény szerinti helyettese végezte az alispáni teendőket.”(52) Erősdy 19 társával röpiratban fejtette ki álláspontját, mely őket hivatalaikban való megmaradásra kényszerítette. A bizottsági tagoknak elküldött röpirat kifejti, hogy, tekintettel a nemzeti küzdelem passzív jellegére, a hatalomnak engedni kellett. Elsősorban a vármegye közönségének érdekében állt, hogy helyeiket idegen, avatatlan elemekkel ne helyettesítsék, másodsorban önmaguk és családjaik jóvoltáért maradtak helyükön mindaddig, amíg részükről törvénytelenséget nem kívántak. Így cselekedett Csík, Szilágy, Hont és Hajdu megye is.(53) A királyi biztos számos olyan személyt alkalmazott a vármegye közigazgatásában, akik nem vagy kevésbé voltak fölkészítve a hivatali tennivalók ellátására. A királyi biztos elfoglalta a főispán hivatalhelyiségeit, személyzete pedig az alispáni hivatal helyiségeiben végezte munkáját.(54) 1906. április 12-14-én, tehát a Wekerle-kormány megalakulása után arról írtak a korabeli lapok, hogy Farkas Albertet, akit az előző év decemberében a Fejérváry-kormány menesztett, visszahelyezték alispáni székébe, és főispánná nevezték ki.(55) Erősdy az új kormány megalakulásakor a fővárosba utazott a vármegyei autonómia visszaállítása érdekében, amiről a helyi lapok is beszámoltak. Visszatértekor egy nyilatkozatot közölt a Székely Lapok helyi újságban, melyben visszautasította a rágalmakat, és – a többi között – megjegyezte, hogy „a királyi biztos által az alispáni állásra sem helyettesítve, sem kinevezve nem lettem (…), én az alispáni hivatalt az 1886. évi XXI.t.c. 69. §-ban gyökerező alispán helyettesi jogköröm alapján vezettem.”(56) Erősdy megkérdezte gróf Andrássy Gyula belügyminisztert, hogy mi lesz a Vozáry királyi biztos által eltávolított tisztviselőkkel. Válasza mindenkit visszahelyezett állásába.(57) Ama 19 tisztviselő ellen, akik állásaikban maradtak, és Vozáry intézkedéseit végrehajtották, fegyelmi vizsgálatot rendeltek el, de fizetésük egyharmadát meghagyták, és állásukból fölfüggesztették. Erősdy is közöttük volt. Számos vármegyei alkalmazottat menesztettek. Ezt a miniszteri határozatot az állásába visszahelyezett Farkas Albert alispán is jóváhagyatta a közgyűléssel.(58) A felfüggesztetett tisztviselőkről az ellenzéki sajtóban hamis állításokat is közöltek. Erősdy válasza nem késlekedett, melyet a Székely Lapok április 24-én közölt. A kolozsvári Ellenzék ugyanezen a napon lesújtóan fejezte be híradását: „Egy erkölcstelen, hitvány rendszer megbukott. Hulljanak el az emberei is.” Sokkal reálisabbnak tűnő tudósítással számolt be április 27-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet. Megemlíti, hogy Erősdy egy terjedelmes, nyílt levelet intézett a vármegye közgyűléséhez, melyben „(…) kimutatja Erősdy napról-napra, hogy ő és tisztviselőtársai a királyi biztossal szemben is ragaszkodtak a törvényhez, így tehát az ellenük most alkalmazott retorzió igazságtalan.” Erősdy május 8-án fellebbező iratot nyújtott be gróf Andrássy Gyula belügyminiszterhez a vármegye felfüggesztő határozata ellen, és kérte állásába való visszahelyezését.(59) Az ellentétek ellenére Erősdy és az alispán együtt vizsgáztatják július első hetében a közigazgatási tanfolyam végzőseit. „A szép eredményre méltán büszke lehet az előadói kar, mely élén Erősdy Sándor igazgatóval óriási buzgalmat fejtett ki, hogy a tanfolyam régi jó hírnevét öregbítse. Hisszük, hogy a jövő tanévben is hasonló eredményt érnek el, annál is inkább, mert Erősdy, a belügyminisztertől 3 évre nyert kinevezése alapján, a jövő évre is igazgató lesz, s az ő példa-adása lelkesítően hat.”(60) 

1906 júliusában megtartották a vármegyei tisztviselők közgyűlését, melynek határozata Erősdy Sándort is kizárta soraiból, az ország számos tisztviselőjével együtt. A politikai nagytakarítás azzal indokolta kizárásukat, hogy együttműködtek a lecserélt kormánnyal,(61) viszont arról is írtak, hogy „A vármegyei tisztviselők országos egyesülete Erősdy ügyét legközelebb revízió alá veszi, és rehabilitálni fogja.”(62) Az ellenzéki támadás miatt tanfolyami igazgatóként sem maradhatott meg. Sok elismeréssel méltatott kétévi vezetői tevékenysége után eltávolították igazgatói állásából, helyére dr. Nagy József alispánt nevezték ki.(63) Szeptember harmadik hetében a belügyminiszter jóváhagyta Erősdyék felfüggesztését, fizetésük egyharmadának meghagyásával, ugyanakkor fegyelmi vizsgálatot indított ellenük.(64) Maros-Torda vármegye közgyűlésének határozatát a belügyminiszter helybenhagyta, melyet a Székely Ellenzék, a Szabadság és a Székely Lapok szeptember 21-i számai közöltek. Szeptemberben és októberben főként a Szabadság, a Maros-Torda vármegyei függetlenségi és 48-as Kossuth-párt hivatalos lapja, melynek egyik politikai főmunkatársa dr. Urmánczy Nándor volt, kitartóan támadta a „darabont” jelzővel megbélyegzett Erősdy-csoportot, viszont a vármegye közgyűlésének egyik képviselője, Dósa Elek követelte a közgyűléstől: utasítsa a fegyelmi bizottságot, hogy Erősdy és felfüggesztett társai fegyelmi ügyéről gyorsan és igazságosan döntsön.(65) November első hetében a belügyminiszter leiratban kérte a vármegye közgyűlésétől a felfüggesztett tisztviselők ügyének tárgyalását. Farkas Albert főispán elnöklete, de az alispán irányítása alatt megkezdődött az Erősdy-csoport tagjainak rehabilitációja. Gál László szolgabírót már 26 szótöbbséggel visszahelyezték az állásába.(66) A november 7-én megtartott vármegyei közgyűlés Farkas Albert főispán indítványát, mely a vádlott tisztviselők felmentése ellen szólt, harminc szótöbbséggel elvetették. Felmentették a legsúlyosabb váddal illetett tisztviselőket. Követelték, hogy mentsék fel a többieket is, akiket sokkal enyhébb váddal illettek a felmentetteknél. Követelték, hogy helyezzék vissza állásába Erősdy Sándor főjegyzőt is. „Farkas Albert főispánt – írta a helyi napilap – tegnap három ízben szavazta le a közgyűlés. Visszahelyezte állásába azon tisztviselők egyikét, akibe Farkas főispán nem bízik, akivel Farkas Albert főispán dolgozni nem akar.”(67) Erősdyről beszélt a cikkíró. December 29-én újraválasztják a törvényhatósági bizottságot, amikor a felfüggesztett tisztviselők pártjának jelöltjeit egytől egyig beválasztották, míg a főispán jelöltjei kiestek. Ez a főispán újabb veresége volt. 

(Folytatjuk)

Hivatkozások

45. Székely Lapok, 1906. jan. 3., 2. o.

46. ua., 1906. márc. 13., 2. o.

47. Pesti Hírlap, 1906. márc. 18., 7. o.; Budapesti Hírlap, 1906. márc. 18. 6.o.; Székely Ellenzék, 1906. márc.17., 2. o.; Székely Lapok, 1906. márc. 17. 2-3. o.

48. Székely Ellenzék, 1906. márc. 21., 2. o.; Székely Lapok, 1906. márc. 21. 2-3.o.; Budapesti Hírlap, 1906. márc. 21., 6. o.; Pesti Hírlap, 1906. márc. 21.

49. Székely Ellenzék, 1906. márc. 22., 2. o.; Székely Lapok, 1906. márc. 22., 2. o.; Pesti Hírlap, 1906. márc. 22., 4. o.; Pesti Napló, 1906. márc. 22.; Magyar Nemzet, 1906. márc. 22., 3. o.; Budapesti Napló, 1906. márc. 22.; Magyar Nemzet, 1906. márc. 23., 3. o.

50. Székely Lapok, 1906. márc. 27., 2. o.

51. Székely Ellenzék, 1906. márc. 25., 2. o.; Székely Lapok, 1906. márc. 25., 2–3. o.

52. Székely Ellenzék, 1906. ápr. 3., 2. o.; Székely Lapok, 1906. ápr. 4., 3. o.

53. Magyar Nemzet, 1906. márc. 28., 4. o.

54. Magyarország, 1906. ápr. 3., 4. o.; ua., ápr. 6., 5. o.; Székely Ellenzék, 1906. ápr. 4.

55. Székely Ellenzék, 1906. ápr. 12., 2. o.

56. Székely Lapok, 1906. ápr. 13., 2. o.; ua., ápr. 15., 2. o.

57. Magyar Nemzet, 1906. ápr. 13., 9. o.

58. Székely Lapok, 1906. ápr. 22., 2. o.; Budapesti Hírlap, 1906. ápr. 22., 6. o.; Pesti Hírlap, 1906. ápr. 22., 5. o.; Ellenzék, 1906. ápr. 23., 1. o.

59. Székely Ellenzék, 1906. máj. 9., 1. o.

60. Székely Lapok, 1906. júl. 7., 2. o.

61. Székely Ellenzék, 1906. júl. 18., 2. o.; Szabadság, 1906. júl. 18.. 2. o.; Szabadság, 1906. júl. 19., 3. o.

62. Budapesti Hírlap, 1906. júl. 26., 13. o.; Pesti Hírlap, 1906. júl. 28. 8., o.; Székely Lapok, 1906. júl. 29., 3. o.

63. Székely Ellenzék, 1906. aug. 12., 2. o.

64. Székely Lapok, 1906. szept. 18., 2. o.; Pesti Napló, 1906. szept. 19., 5. o.; Pesti Hírlap, 1906. szept. 19., 14. o.; Budapesti Hírlap, 1906. szept. 19., 15. o.

65. Székely Ellenzék, 1906. nov. 6., 2. o.

66. Pesti Hírlap, 1906. nov. 9., 9. o.; Budapesti Hírlap, 1906. nov. 9., 13. o.

67.Székely Lapok, 1906. nov. 9., 1. o.